Balatoni nyár

Június 10. szombat

Végre eljött a ballagás napja.Alig hittem el!Holnap ilyenkor már a Balatonon leszek.Mondjuk a fürdőruhám nem tudom,hogy hova rámoltam el,de egy ideje nincs meg...

Reggel korán anya levitt a szalonba,ő begöndörítette a hajam,Anita a kozmetikus pedig kisminkelt.Miután elkészültem a szépítkezéssel hazamentünk átöltözni.Felvettem a szatén ingem,a fekete csőszoknyám,és a fekete magassarkúm.Így pont át láttam mindenki feje felett,mert nem vagyok egy alacsony tipus,de hát egyszer ballag el az ember,akkor meg nézzen ki jól.

Mielőtt elindultunk felhívtam apát,mivel a szüleim évekkel ezelőtt elváltak,és azóta anya nevel minket az öcsémmel...apa meg hajlamos elfelejteni a lánya ballagását.

-Jó reggelt,apa!Ugye elindultál már?-harsogtam a telefonba.

-Julcsi?

-Igen én vagyok.-bólogattam.

-Ja,persze szívem,mindjárt indulok.-hebegte.

-Elaludtál,ugye?-forgattam a szemem.

-Ő...igen egy kicsit.De már öltözök is,és indulok,ott találkozunk!-azzal letette a telefont.

Annyira tipikus.Remélem a családi ebédre azért ideér.

-Apád csak nem elaludt?-kérdezte anya.

-De.-sóhajtottam.

-Ne aggódj,odaér.Mindig ezt csinálja.Indulj le a kocsihoz,és ülj be.Szólj az öcsédnek is.Minjdárt jövök utánatok.

Összeszedtem a holmim,és benyitottam Alex szobájába.És mit látok? Mit???? A degenerált testvérem az ágyában fekszik,és nyomkodja a telefonját, PIZSAMÁBAN!!!!!

-TE MIT CSINÁLSZ??? AZONNAL KELJ FEL!!!! NORMÁLIS VAGY?!-keltem ki magamból.

-Mi a bajod,szombat van.-rántotta meg a vállát.

-Ma van  a ballagásom,te idióta,és mindjárt ott kéne lennünk!-üvöltöttem.

-Ja,jó.Akkor felöltözök.

-Anya,Alex még ágyban van!!!!!!!!-visítottam.

-MI?-jött a válasz.-Alex,2 perced van,Julcsi ülj be a kocsiba.

Lementem a kocsihoz,és bekapcsoltam a rádiót.10 perce hallgattam híreket,és anyáék még mindig sehol.Ekkor ráfeküdtem a dudára,mert már totál késésben voltunk.A suli 10 percre volt tőlünk,és 15 percünk volt odaérni.Mondanom sem kell,hogy mennyire voltam idegállapotban.

Aztán a dudálásra nagy nehezen megjelent anya Alexot rángatva.

-Mi tartott ennyi ideig? - förmedtem rájuk.

-Nem találtam az öltönyét...ó,a fenébe.

-Mi az?-rémültem meg.

-Elfelejtettem tankolni.-kapott anya a fejéhez.-Bocsi,de muszáj lesz.

-Miii? Elkésünk! - és ekkor már a sírás kerülgetett.

-Bocsi szívem,de ha leáll az autó akkor meg pláne.

Ez is csak velem fordulhat elő,hogy a felelőtlen családom miatt lekésem a ballagásom.Ilyen nincs...

Amikor odaértünk már ment a nyálas ballagási zene,és a két 8.osztály már elindult a második emeletről lefelé vonatban.Gyorsan felrohantam a miniszoknyámban meg a nem kicsit magas cipőmben ( nem volt egyszerű),és beálltam a B osztályhoz,a megbeszélt helyemre.Ne is beszéljünk róla,hogy milyen képet vágott az osztályfőnököm.Mire az első emeletre értünk,már az összes lánynak folytak a könnyei,és kezdett rám is átragadni a búcsúzás hangulata.Azért mégis csak ezeket a padokat firkálgattam 8 évig.