Balatoni nyár

Június 19.3

Mírával rengeteget beszélgettünk,és még számot is cseréltünk! Elmesélt mindent...hogy egyke,és születésétől fogva Lellén él,a szülei elváltak.Egy idős velem,és Kaposváron szeretne tanulni,és gimnazista akar lenni.Hogy majd egyetemre megy,és orvos lesz.Mondta,hogy ha valamiben tud segíteni,pl. hogy mi merre van,akkor nyugodtan keressük,és segít.Át is akart hívni magához,de aztán mondtam neki,hogy mi van Szofival,úgyhogy abban maradtunk,hogy majd valamikor a napokban találkozunk.

Amikor hazaértem már besötétedett,annyit csevegtünk az újdonsült barátnőmmel.Amikor kiakartam nyitni a kaput,az zárva volt,és nem tudtam be menni.Hiába írtam be a kódot,belülről bent volt a zárban a kulcs,és nem nyitódott.A házból zene szűrődött ki,és hangos röhögések.Azonnal levert a víz,és csak remélni tudtam,hogy a fiúk semmi ostobaságot nem műveltek.Próbáltam hívni Szofit,de nem vette fel,aztán Kareszt is,de ő sem.Hédit pedig egyszerűen nem mertem odahívni,ki tudja mi fogadta volna ott bent...

Így hát egy ideig türelmesen vártam,és megpróbáltam valahogyan átlátni a formára nyírt sűrű sövénykerítésen,de esélyem sem volt.Át kellett másznom.

Na most,soha sem voltam egy atléta típus,és még az is nehezemre esett mindig,ha tesin kellet futnom egy kört.Kötélmászásról és hasonlókról pedig még álmodni sem mertem,se és se a tanár.De valahogy még is be kellett mennem...Szóval a kiskapun próbáltam meg valahogy felmászni,de egy ilyen házhoz,ilyen biztonsági berendezéssel nem olyan egyszerű bejutni...hiszen ha egy kapu eleve elektromosan nyílik akkor hogy lehetne egyszerűen csak bemászni????

Elvettetem e tervemet,és más hipotézis után kezdtem kajtatni.Arra jutottam,mi lenne,ha megdobálnám valamelyik ablakot kaviccsal.Meg is dobáltam az utca felőli emeleti ablakot, ( mert ugye az alsó szintet eltakarja a sövény),és vártam,hátha valakinek feltűnik,hogy kint ácsorgok.Addig dobáltam,amíg ki nem nyílt az ablak,és nem hajolt ki rajta egy szőke fej.

-Karesz!-kiabáltam-Kizártatok!

-MI??-üvöltött Karesz artikulálatlanul,feltehetően már ivott...egy keveset...

-Engedj be!!!!!!-üvöltöttem.

-JÓ,ŐŐ,JÓ,ÖHH,JÖVÖK.

Visszasétáltam a kapuhoz,és türelmesen vártam,míg nem végül kattant a zár,és megláttam a tántorgó Kareszt.

-Miért volt zárva???-förmedtem rá.

-Hát őőh,hát tudood,őő,hogy az a néni ne jöjjön.

-Hédi???

-Őhh,aha,igen,őőőő,igen.

A szemem szikrákat szórt,és meg tudtam fojtani,abban a pillanatban.

-Itt van Szofi?

-ŐŐŐh,igen,itt.

-HOL?

-ŐŐŐ,Artúrral.

Azonnal felrohantam a teraszon keresztül a házba,hogy megkeressem Szofit,de ami akkor fogadott...az alsó szinten égett az összes lámpa,és a nappalit teljes egészében olyan cigi füst fedte,mintha leszállt volna a köd.Rae Sremmurdtól szólt a Black Beatles,és a fiú társaság valamennyi tagja össze volt cuppanva valami számomra idegen lengén öltözött feltehetőleg utcalánnyal,csak Dzsúlió ült a sarokban magába roskadva egy üveg sörrel.Automatikusan Szofit kerestem a tekintetemmel.Mindenhol kifojt pia,és eldobált cigis dobozok....és még ki tudja mik.

Benyitottam az egyik szobába,és megláttam Szofit,ahogy Artúrral ül az ágyon és beszélgetnek.Kérdőn néztem rájuk,és nem értettem,hogy mi van.

-Minden oké?-léptem be.-Mi folyik itt?

Artúr már a világát sem tudta,de Szofi azért még tudott érthetően beszélni.

-Hát,Artúr írt,hogy jöjjek mert buli van.

-Jézusom,én pedig azt hittem,hogy valami nagy baj van,azért rohantál úgy el!

-Oh,nem...-vihorászott Szofi-csak egy kis buli....-dőlt el az ágyon.

Elfutotta az agyamat a méreg,és felrontottam a felső emeletre.Ledobtam a földre a táskám,és duzzogásom jeléül hasra vágtam magam a kanapén,még csak villanyt sem kapcsoltam.

Már épp kezdtem a hangos zene ellenére is elszundítani,amikor valaki leült mellém a kanapéra.Ijedtemben felültem,és hátrahúztam magam a kanapé sarkába.

-Ki az???-kérdeztem,mert a mólóról felszűrődő fényekben csak egy alakot láttam.

-Karesz vagyok...-suttogott.

Kérdőn néztem magam elé,mert mi elvileg rosszban voltunk,vagy valami olyasmi.

-Mi az?-kérdeztem.

-Idd meg ezt!-nyújtott oda egy poharat.

-Én nem iszok...-ellenkeztem.

-Na,húzd le.

Hezitáltam egy darabig,de hát egy ilyen fiúnak ki tudna ellenállni?Ha rosszban voltunk,ha nem...