Balatoni nyár

Június 20.2

Mentem még egy-két kört a házban,hazaküldtem a hiányos öltözetű lányokat,és felrázogattam a fiúkat is.Kareszt kerestem a szememmel,de Szofival egyetemben nem találtam sehol.

-Ezt a kupit...- rugott egy sörös dobozba Artúr hanyagul.Nem nézett ki túl jó,farmer nadrágban póló nélkül lépkedett...vagyis nyilván jól nézett ki,csak hát a feje...nos igen.

-Jó lesz,ha neki állsz te is pakolni.-vetettem oda morogva.

Összeszedtem az üvegpoharakat (már amelyek még egyben voltak) és megkíséreltem őket elmosni.Kidobáltam a pizzás dobozokat,és feltöröltem a krém színű bőrkanapéról a ketchupot.

Rezegni kezdett a zsebem,és előkaptam a telefonom.Eni volt.

-Szia!-örültem meg neki.-Minden rendben,ugye?

-Ühüm.Ma hazaengednek!-visítozott.Kicsit eltartottam a fülemtől a telefont,hiszen nem voltam még a korai órákban felkészülve a hangoskodásra.

-Komolyan?

-Igeeeeeeen.Dzsúlióval mi van?Tegnap este óta nem érem el.

-Hát őőőő...-néztem körbe ijedten-alszik.

-Akkor keltsd fel.

-Izé...szerintem nem lesz az egyszerű.

-Julcsi...kérlek.Szeretnék vele beszélni.Muszáj.

-Hát jó...-indultam Dzsúlió keresésére,aki a nagy szobában aludt egy szál alsóban hanyatt fekve.Még a nyála is folyt.

-Hé!Pszttt!!-böködtem meg a vállát.Fel sem tűnt neki,át fordult a másik oldalára,és aludt tovább.-HÉÉÉÉ!-förmedtem rá,akkor már hangosabban.

-Mi van?-ült fel zavartan.

-Eni keres.-nyújtottam át neki a telefont.

Esetlenül a füléhez tartotta a telefont,majd beleszólt: -Halló!

Magukra hagytam őket,majd kimentem az udvarra is terep szemlére.Akkor már nagyon érdekelt,hogy Szofi hol lehet,na meg hát át akartam adni neki a jó hírt,miszerint Enit végre kiengedik.Mérgelődve szedtem össze a medence körül a papírtányérokat,és mindenféle üvegeket.Persze mindegyik üres volt.Ahogy az egyik bokor alól szedtem a szemetet,megláttam egy lábat.Egy ismerős lábat.Megkerültem,hátha meglátom az illető fejét is.Karesz volt az.

Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot,hogy mért fekszik Karesz egy tuja alatt,cipőben ugyan,de nadrág nélkül, pólóban.(???????)

Aztán eszembe jutott a tegnap esti szitu,szóval akkor úgy döntöttem,inkább hagyom.Mindenkinek jobb lesz,és megúszunk egy kellemetlen másnapos 1. találkozást a kínos történtek után.

Tovább rendezkedtem,majd amikor mindent rendben találtam,újra visszamentem a fiúkhoz,és akkor már tényleg felvertem a házat.Szofi is előkerült az egyik szobából,álmosan dörzsölgetve a szemét haladt a mosdóba.Lazán intett,jelezve,hogy mindjárt dumcsizunk,de muszáj össze szednie magát.

Ráhagytam,és visszamentem Dzsúlióhoz a telefonomért.

-Na,mi volt?-érdeklődtem.

Nem tűnt jó kedvűnek,így én is megijedtem.

-Baj van?-kérdeztem.-Most inkább örülnünk  kéne...

-Persze,hogy  örülök...de nem maradhat itt.

-Tényleg?-hallottam,hogy Eni szülei azzal fenyegetőznek,hogy haza kell mennie,de nem gondoltam,hogy be is tartják.

-Tényleg.Bejön a maradék cuccaiért,és viszik haza...

-Ó,hogy az a...-káromkodtam-És mi lesz most?

-Nem tudom...-fogta a fejét-Majd kitalálom.

1