Balatoni nyár

Június 12. 3

Mire visszaértünk a házhoz,a többiek még mindig sehol sem voltak.Egyszerűen felfogni sem tudtam,hogy mit csinálhatnak ennyi ideig,mivel órák óta semmilyen formában nem tudatták velem,hogy mi újság.Karesz valahol az alsó szinten bóklászott,és meg fent ültem az utcára néző szobában,és bámultam ki az ablakon,hátha meglátom őket.Nagyon feldühített,se szó se beszéd nélkül leléptek,ráadásul egy csapat fiúval.És kitudja amúgy hova mentek.És ha nem látom őket viszont?Ilyenkor ez is megfordul az ember fejében.Lepergett a szemem előtt,ahogy egy zsákot húznak a fejükre,és a szerveiket elígérve elhurcolják őket egy távoli országba.Na az csodás lett volna,én meg ott ültem a hűs szobában tehetetlenül.

Nagy gondolkozásomban eszembe jutott,hogy még ki sem pakoltam a bőröndöt,úgyhogy hozzá láttam.A vízre néző szobában lévő nagy szekrényt választottam a 6 tonnányi ruhám elhelyezésére.A fürdőbe is kiraktam a cuccaimat,a fogkefémet és a törölközőmet.A cipős szekrénybe raktam a cipőim,a papucsom fent hagytam.A szatyorból kivettem a nem rég vásárolt élelmiszert,és amit kellett azt beraktam a most már kiválóan működő hűtőbe.Annyira untam magam,hogy még fel is söprögettem,és beágyaztam,amit amúgy otthon nem szoktam.A fürdőben is feltörölgettem a vizet ami kifröcskölődött a zuhanytálcából.Aztán éreztem,hogy éjszaka egy kicsit elszívtuk a levegőt,és kinyitottam az ablakokat meg az erkélyajtót is,hogy egy kicsit kiszellőztessek.

Eltelt megint egy fél óra,és nem bírtam tovább.Társaságra volt szükségem.Elindultam le Kareszhez. A ház körüli lépcsőn mentem,hiszen az már nem a mi részünk,nem ronthatok le  csak úgy.Az erkély ajtó nála is nyitva volt.

-Szia!Bejöhetek?-kérdeztem az ajtóban állva.

-Persze gyere.-paskolta meg a tévét bámulva a kanapét,jelezve nekem,hogy leülhetek mellé.De nem ültem.

"Még nem-gondoltam magamban-ez nem ilyen egyszerű."Ó dehogynem,nagyon is az volt.

-Tudsz valamit Szofiékról?

-Nem.-rántotta meg a vállát,és kortyolt egyet a hideg söréből.Fogtam magam,és odasétáltam elé,hogy ne lássa a tévét,és csak rám tudjon figyelni.Erre ő meg próbált arrébb hessegetni,de nem sikerült neki.

-Hahó!-integettem előtte-Figyelnél rám?

-Ahhj.-nyomta ki a tévét-Mi a problémád?

Itt már leültem mellé,megragadtam a vállát,és jó lassan,hogy eljusson a pici kis agyához,elmondtam a nyűgöm:

-Szerinted mi a problémám? Az a problémám,hogy a barátnőim felszívódtak.Felszívódtak a te barátaiddal!Órák óta elmentek,és még mindig sehol sincsenek.ÉR-TED?SE-HOL SIN-CSE-NEK A BA-RÁ-TA-IM!EL-TŰN-TEK!

-Jó,jó,nyugi.Intézkedek.

Karesz tárcsázott egy számot,de láthatóan a tag nem vette fel a telefont.Majd még egyet,és még egyet.Mire valaki felvette.

-Szia,merre vagytok?Jó,jó rendben.Igen vettem.Jó,szia.

-Na?-kérdeztem idegeskedve.

-10 perc és itt vannak.-dőlt hátra a kanapén.A nyugtató hírt tudva visszaindultam az emeletre,de megállított.

-Nem maradsz itt addig?

Elgondolkodtam.6 év van köztünk.Ami alapvetően nem sok,de pont abban korban vagyunk amikor rengeteget számít.Lehet nem is kéne vele többet beszélnem,mert még a végén többet akar.Na de ugyan már-hessegettem a fejemből a gondolatot-hiszen én is bírom.

Mire a többiek megérkeztek,addigra én is letelepedtem a kanapéra,és valami 3 éveseknek való tigrises csipszet majszoltunk.A fiúk gyorsan bemutatkoztak nekem.Mindannyian magasak voltak,és sportosak.A többieknek barna volt a hajuk,kinek világosabb kinek sötétebb,de egynek se volt olyan majdnem fehér feje mint Karesznek.Mint meg tudtam,a fiúkat Viktornak,Csabinak,Eriknek,Artúrnak,és Dzsúliónak hívták.Igen Dzsúliónak,gondolom így mindenkinek le esik a származása.Na,de isten ments,hogy én itt rasszista gondolatokat írjak le.Egyébként Artúr se néz ki rosszul.

Amikor megláttam a lányokat,rögtön elöntött a szín tiszta méreg,be is vörösödött az egész fejem.Amikor felértünk,olyan agymosást adtam,mint még soha.És tudták,hogy igazam van.Nagyon jól tudták.

-Látjátok hány óra?13.00!13.00,és már 8.30-kor leléptetek!Nincs ezzel semmi gond,és engem nem zavar,ha elmentek.De miért nem szóltatok?Azt sem tudtam,hogy hova mentek!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Miután kihisztiztem magam,nekiálltunk a lányokkal megcsinálni a makarónit.Nos mit ne mondjak,ott elakadtunk,hogy a gázt sem bírtuk begyújtani.

-Talááán,szólni kéne az egyik fiúnak....-vigyorgott Eni,azzal lerohant a segítségért.

-Oda van Dzsúlióért.-nézte a plafont Szofi.

-Pont érte?

-Ne is mond...egész délelőtt rajta csüngött.

-Na,és neked ki tetszik?-húztam sejtelmes vigyorra a szám,miközben engedtem egy fazékba vizet.

-Senki.-közölte a legnagyobb közönnyel.

-Na,ki vele!-böktem meg az oldalát.

-Jó...hát Viktor.

Reagálni sajnos nem tudtam semmit,mert Eni megérkezett az áhítatott fiúval,és nekiálltak a gázt piszkálni,de azért szurkolásom jeléül kacsintottam egyet.

Délután a srácok leléptek valahova,így végre volt egy kis csend.Mi behúztuk a meleg ellen a függönyöket,feltekertük a légkondit,és néhány liter jégkrémmel és némi jó ízlésű zenével dumcsiztunk a nappaliban.

-Na?-kanalazott egyet Szofi-és hogy tetszik Karesz?Én küldtem fel!-vigyorgott.

-Tudom.-néztem a plafont.

-Nem tetszik?

-De,csak kicsit sokat beszél.-nevettem.

-Az sose baj.Legalább nem fogsz mellette unatkozni.-magyarázott Eni a kanalával mutogatva.

-Az biztos.De nem öregek hozzánk?

-Ugyan.-legyintett Szofi.

-Engem nem érdekel,én hozzá megyek Dzsúlióhoz!.-bólogatott Eni.

-Hát hogy ne!-nevettem.

-Nem lányok,most tényleg.3 hét múlva úgy is elmennek,addig jók lesznek arra,hogy ne unatkozzunk,nem?

-Igaz.-bólogattam.

Eni persze hisztizett,hogy az ő gyereki apja Dzsúlió lesz,de ráhagytuk.Hát persze,hogy Dzsúlió lesz a gyereki apja.

Délután lementünk a strandra,este pedig szokásunkhoz híven filmeztünk.A Makarónit pedig úgy ahogy volt megzabáltuk,úgyhogy kitaláltuk,hogy holnap rendelünk pizzát,mert a konyhán végignézve úgy gondoltuk,hogy jobb,ha nem főzünk többet.Egy nap volt,mire kisikáltuk a dzsuvából...