Balatoni nyár

Június 12. 3

-Na,de mondj ilyeneket...-vihogott Karesz.

-Ó,ugyan miért?Te mit gondolnál a helyemben?Na,menj le.

Karesz le ment,én pedig készülődtem.Felkaptam napszemüvegem meg az egyik kis Michael Kors oldaltáskám,amit még Héditől kaptam karácsonyra,meg a bevásárló listát,és a külső lépcsőn elindultam a le.A medencénél ekkor már nem volt senki,csak Karesz szerencsétlenkedett ott valamit a fóliával,de inkább nem is szóltam hozzá,nem akartam vele beszédbe keveredni.Néztem egy darabig ahogy a lebarnult kockáit erőlteti egy napágy felemelésénél,aztán amikor véletlen találkozott a tekintetünk gyorsan tovább siettem a terasz felé.De ott se volt senki,csak egy kis maradék grillezett kolbász meg ketchup amit a reggeliből hagytak.Mérgesen előkotortam a telefonomat,és megpróbáltam felhívni Szofit,nem akartam elhinni,hogy itt hagytak.De Szofi nem vette fel.Megpróbáltam felhívni Enit is,ő meg be se volt kapcsolva.

Csodálatos-gondoltam,a barátaim lelépnek egy csapat fiúval,engem meg itt hagynak.A mérgelődésemben fel sem tűnt,hogy közben Karesz feljött a teraszra,és leült.Valami maradék kolbászt evett,és közben engem nézett.

-Hol vannak?-kérdeztem tőle idegesen.

-Kik?

-Szerinted?-vágtam csípőre a kezem-A barátnőim!

-Elmentek megnézni Viktor hajóját a kikötőbe.

-És engem miért hagytak itt???

-Hát,felküldtek,hogy szóljak neked,de félbe vágtál.-tömött a szájába valami kenyérszerű dolgot.

-Istenem,te egy igazi fogyatékos vagy.-sütöttem le a szemem.

-Na,azért ez erős volt!-fröcsögött a szájából a kaja.

Karesz valami ritka gusztustalan lény volt.De valamiért mégis tetszett.Persze,jobbnak láttam ezt nem közölni vele...És miután kimondtam a fogyatékos szót,rögtön megbántam...de erről természetesen egy szót sem szóltam.

-És te?

-Én mi?-direkt csinálta.Tetszett neki a szerencsétlen helyzetem.

-Te miért nem mentél?

-Nem akartalak itt hagyni.-húzta meg a vállát,közben harapott egyet egy szelet kenyérből.

Én csak értetlenül néztem,de ő folytatta.

-Ritkán találkozom ilyen őszinte,nyers,és gusztustalan emberekkel.-telepedtem le a terasz szélére,és a fejemet  a kezembe temettem. Kareszről lerítt,hogy csak heccből mond ilyeneket,szóval nem is vettem komolyan.

-Van valami programod?Eni azt mondta vásárolni akartál.-hányt fittyet a drámai önsajnálkozásomra.

-Igen,odaakartam menni,de most hogy itt hagytak,nem fogok.

-Na,-itt megtörölte a száját egy szalvétába-elkísérlek.

-Kösz, nem kell.

-Na-lépett oda-mi a bajod?Segítek neked hazahozni a cuccot.

-Jó,tudod mit? Gyere.-rántottam a vállam.

Karesz úgy ahogy volt,fél meztelenül,egy fekete strandpapucsban,és egy piros térd fölé érő fekete fűzős fürdő nadrágban indult el.

-Ő,nem öltözöl át?-hebegem a zavaromban a filmbe illő férfi testtől.

-Nem,minek?-ráncolta a szemöldökét.

-Végül is meleg van.

Amikor a kapuhoz értünk,már nyúltam a postaládához,de szembe jutott,hogy talán nem kéne random helyes fiúk orrára kötni,hogy miből élünk.