Balatoni nyár

Június 19.II

Szofi valamiért lenézett a telefonjára.Ráncolta a szemöldökét,és vészjóslóan nézett rám az asztal másik végéből.

-Mi az?

-Nem tudom,Artúr írt valami zagyvaságot,de nem vágom...

-De mit?

-Várj...-elemezte az üzenetet.-El kell mennem.

-Hova?Mi a baj?

-Bocsi,ne haragudj,muszáj mennem!

Szofi nem tűnt ijedtnek,vagy rémültnek.Mintha izgatott lett volna talán...nem értettem,hogy mi történik,nem szokott ilyet csinálni.Egyszerűen csak elment,és ott hagyott.

Zavartan ettem a salátámat,és hunyorogva bambultam magam elé.Épp egy nagy darab sajtot próbáltam ketté harapni,amikor valami megzavart a "meditációmban". A pincér fiú leült az asztal másik feléhez,Szofi előbbi helyére.A szám tátva maradt,a sajt pedig a villámra tűzve állt meg a levegőben, a szám előtt.

Már nem fehér ing és fekete nadrág volt rajta.Civil ruha.Farmer rövidnadrág,fehér Vans rövid ujjú,és Nike deszkás cipő.

Nem szóltam hozzá.Olyan zavarba jöttem,hogy nemes egyszerűséggel tovább vittem a sajt útját,és lomhán rágni kezdtem.

-Hogy hívnak?-szólalt meg végül.Most már nem ült az arcán semmilyen kifejezés,vagy kedvesség.Már nem tűnt "csupa szív"-nek.Csak egy átlagos fiatalnak,aki éppen valami nehézségen küzdi át magát.És az a nehézség én voltam.Láttam rajta.Ő is zavarban volt.

-Julcsinak.-raktam le a villát,és tettem keresztbe a kezemet.Persze őrülten tetszett,és a szerelem ranglistámon most éppen ő állt a 2. helyen (Karesz után,természetesen),és ahelyett,hogy kedves lettem volna vele,elővettem a "mindenre teszek,mert én megtehetem" formám,és előadtam,hogy vér tahó vagyok.Pedig amúgy nem is...Még a jobb szemöldököm is felhúztam!!!

-Szép név...-vette tudomásul a macska-egér játékot,és kaján fél vigyorra húzta a száját.Ő is hátradőlt,és keresztbe tette a kezeit.Fura volt ez nekem,még nem udvarolt eddig nagyon senki.De hamar belejöttem...

-És téged?

-Álmos.

Elnevettem magam.

-A Júlia sem éppen divatos név.-vágott vissza.

-Nekem tetszik.-rántottam meg a vállam.

-Amúgy,csak Álmi.

-Felőlem.-rántottam meg a vállam,és az ölembe vettem a táskámat,jelezve,hogy indulni akarok.

-Mész?-állt fel ő is.

-Igen.-toltam szememre a napszemüvegem.

-Elkísérlek!

Levert a víz.

-Nem kell!-hőköltem meg.

-Miért?Talán nem vagyok szimpatikus?

Belenéztem a kék szemeibe,és szemrebbenés nélkül mondtam:

-Nem.

Ó,én hülye!Pedig az volt...de Szűcs Julcsi túl büszke ahhoz,hogy behódoljon bárkinek is,ezért mindenkit megbánt,és játssza az elérhetetlent.

-Jó.-adott oda egy cetlit,és otthagyott.A telefonszáma volt rajta.

Egyedül mentem hazafelé.Nem siettem,haragudtam a barátnőmre.Húztam az időt,ahogy csak tudtam.Megláttam egy táblát,ami hirdetésekkel volt tele.Odamentem megnézni.

Semmi különös nem volt rajta,a csak a nyári programok a szabadtéri színpadon.Esténként koncertek,délután amatőr színdarabok.De egy dátumon megragadt a szemem: augusztus 14. a Harry Potter és a Bölcsek kövéből lesz előadva egy részlet.És én imádom a Harry Pottert! Vagy háromszor elolvastam az összes részét oda-vissza,és a filmeket is kívülről tudom.Önkívületi állapotba kerültem,és akaratlanul is vigyorognom kellett.Gyorsan elővettem a mobilom,hogy örökítsem a dátumot,mielőtt elfelejtem.

-Én is imádom.-szólt hozzám egy személy.A hang irányába fordítottam a fejem.Egy alacsony,hosszú,barna hajú lány állt mellettem,és szintén a programot böngészte.Egy táska volt átcsapva a válla fölött,amiből egy könyv lógott ki.

-Mit olvasol?-néztem oda.

-Bábel.

-Ahh,imádtam!-örültem meg egy "lelkitársnak".

-Én sem először olvasom.-mosolyodott el.

-Gondolom az SzJG is meg volt már.

-Alap.-nevetett.

-Julcsi vagyok!-nyújtottam a kezem.

-Míra.

-Itt laksz?

-Igen!Tudom,tudom,szerencsés vagyok.-nevetett.

-El sem tudod képzelni,hogy mennyire! Én sajnos nem,Pesti vagyok,de a nagynéném Lellei,nála vagyok a nyáron a barátnőimmel.

-És ők hol vannak?-ráncolta a szemöldökét.

-Hosszú történet.És nem,ez most nem kifogás,hanem tényleg az.-sóhajtottam.

-Hát,nekem van időm...ha gondolod,fagyizhatunk vagy valami,és megismerkedhetünk.Ritkán mondok ilyet,de szimpi vagy!

Nekem is nagyon szimpatikus volt Míra,na meg volt éppen elég bajom és mesélni valóm is,úgyhogy gondoltam miért ne,hátha lesz egy új barátom.