The Alpha /BEFEJEZETT/ - The Reign Chronicles I.

Chapter 18

  - Akarsz beszélni róla? - kérdezem, amikor végre megtalálom a hangomat.
  - Csak ha nem gond - hajtja le a fejét, miközben leül a két hátsó lábára és a tenger felé fordítja a tekintetét.
  Hallgatok azon gondolkodva, hogy hogyan közöljem vele, hogy de, nagyon is gond, de a hallgatásomat beleegyezésnek veszi és már el is kezdi:
  - Ma apám kérésére meg kellett látogatnom a hercegnőt - szünetet tart, mintha nehezére esne erről beszélnie. - Az ő dolga lett volna, de azt mondta, hogy lassan meg kell tanulnom férfiként viselkedni, aki egy nap a birtokunk örököse lesz, így hát elmentem, bár semmi kedvem nem volt hozzá. Azt hittem, hogy egyből megkapom majd a válaszokat, amiket akarok, pontosabban amiket apám akar és barátokként válunk majd el, de amikor megérkeztem, a hercegnőből már akkor áradt valamiféle hideg távolságtartás. Az elején próbáltam kedves lenni vele, de... de kitért a válaszaim elől. Hirtelen nagyon mérges lettem, nem voltam messze attól, hogy átváltozzam, de végül csak egyenesen rákérdeztem arra amiről nem akart beszélni.
  Elhallgat.
  Ahhoz képest, hogy elvileg majdnem átváltozott nagyon jól bírta uralni a vonásait biccentek magamban elismerően. Kívülről alig látszott bosszúsnak. Vajon én is ilyen lehetek vagy nekem tényleg az arcomra van írva minden, ahogy gondolom?
  - És utána? - kérdezem a kelleténél kicsit lassabban reagálva.
  Jake felém fordítja a fejét. A szemében mintha bűntudatot vélnék felfedezni, de nem lehetek biztos benne.
  - Nem láttad a tekintetét, olyan volt mint egy csapdába esett állaté. Aztán valami olyat mondtam neki, amit még a barátaimnak sem mernék, nemhogy a királyi család egyik tagjának és amit azóta is bánok.
  - Mit? - kérdezem kiszáradt szájjal.
  - Hogy nem érdemes a feladatra - hajtja le a fejét.
  - És szerinted jogosan mondtál neki ilyet? - teszem fel a számomra legfontosabb kérdést.
  Igyekszem színtelen, közömbös hangon, objektíven kérdezni, de annyira kíváncsi vagyok a válaszra, hogy nem igazán megy.
  - Én... nem tudom... - habozik. - Azt nem bántam meg amit mondtam, azt viszont igen, hogy ezt csakúgy a fejéhez vágtam már az első találkozásunkkor. Szép kis első benyomás... pedig ha azok a komédiások, akiket tanácsadóknak csúfolnak és apám szerint egytől-egyig korruptak úgy döntenek, hogy eljött az idő és a fejére lehet már pattintani a koronát, és hidd el, néhány alattomban gazdát cserélt birtok után így fogják gondolni, akkor még sokat kell majd találkoznom vele...
  - És nem gondolod, hogy hajlandó lenne megbocsájtani ha csak simán megmondanád neki, hogy sajnálod? Vagy lehet, hogy az is elég ha most egy ideig az apádra bízod az ilyenfajta látogatásokat. Lehet, hogy hanyagolnod kéne most ezt egy kicsit...
  - Sajnálom, Alfa - fordítja a fejét ismét a tenger felé. - Tisztellek, de ezt te nem értheted. Neked ha jól tudom nincs egy apád, aki a nyakadba akarja sózni a dolgait azzal az indokkal, hogy ez még a hasznodra válik, miközben a maximumot várja el tőled. Aki azt akarja, hogy az ő fejével láss és gondolkodj pont úgy, ahogy ő tenné, de közben azt szeretné, ha saját döntéseket hoznál...
  De, pontosan értem akarom mondani, de csak sóhajtok és leülök Jake mellé, akivel már együtt pásztázzuk a végtelen tenger fodrozódó hullámait.

Sziasztok! Sajnálom, hogy nem hoztam időben az új részt, egyszerűen nem volt ihletem, összecsapni meg nem akartam. Ma kiteszek egy szavazást az On my mind című könyvembe, ott dönthettek arról, hogy ennek a könyvnek ezúttal milyen legyen a borítója. Köszönöm, hogy elolvastad, véleményt szívesen fogadok!