The Alpha /BEFEJEZETT/ - The Reign Chronicles I.

Chapter 33

  - Hála az égnek, Grace! Most akartam szólni neked, de nem szerettem volna kellemetlenkedni! - pattan fel anyám az íróasztalom előtti székről, amikor belépek a dolgozószobámba.
  - Ki és mit tud Jake-ről? - kérdezem suttogva, miután becsukom az ajtót.
  - Néhány szolgáló és azt, hogy jó királynőként foglalkozol a népeddel, még akkor is ha valakire a kertben találsz rá öntudatlanul, sebesülten. A Királyi Tanácsból egy Lord érdeklődött utánad, azt mondam neki, hogy beteg vagy.
  - Köszönöm! - rogyok le fáradtan a székemre.
  Nem testi, inkább lelki fáradtság ez, a rám nehezedő teher miatt.
  - Hogy van a fiú? - kérdezi őszinte kíváncsisággal a hangjában.
  - Jobban - mondom kifújva a levegőt. - De azért beküldtem hozzá egy orvost, majd ő megmondja, hogy mikor épül fel teljesen és meddig kell még maradnia.
  - Érdekes baráti köröd van, az biztos! - szól merengve. - Inkább nem kérdezem hogy találtátok meg egymást...
  - Jobb is. Nem tudom mit mondanék - bököm ki őszintén.
  Bólint. - Apádnak is voltak ilyen titkai, amiket jobb volt nem firtatni...
  - Azt hiszem jó lesz ha most már visszatérek a munkához! - kezdek el lapozgatni az asztalomon lévő papírhalomban.
  - Már megyek is! Jó munkát!
  Amikor hallom az ajtó csapódását hátradőlök a székemen és lehunyom a szemem.
  Oké, akkor szép sorjában: Jake az ágyamban fekszik. Megpróbált megszökni, de visszahoztam. Dave meglátogatott mindannyiunkat és dühös rám. Nagyon dühös. Janet is az volt, majdnem megtámadta. Ezzel háborúba taszította volna a két falkát. Ezt megakadályoztam. A Királyság ügyei most a legkevésbé sem érdekelnek...
  Két kopogás hangzik az ajtó felől, majd meg sem várva a válaszomat akárki is legyen az, be is lép.
  - Felség, úgy hallom gyengélkedik... - mondja a hangja alapján az egyik Tanácsos.
  - Igen, így volt - nézek rá. - De már kezdek jobban lenni, köszönöm a figyelmességét, Lord Cavill.
  - Ez természetes - hajtja meg a fejét. - Mindazonáltal a Királyi Tanács úgy gondolja, hogy amíg Felséged újra teljesen egészséges nem lesz, átvenné az ország irányítását tekintettel...
  - Erre semmi szükség! - pattanok fel, talán kicsit hevesebben reagálva a kelleténél.
  - De Felség, kérem vegye figyelembe az állapotát és a helyzetet...
  -  Miféle helyzetre céloz? - húzom össze a szemem.
  Megköszörüli a torkát. - Megbízható forrásokból tudom, hogy egy... khm, férfi fekszik jelenleg Felséged ágyában...
  Úgy mondja, mintha arról kéne csevegnünk, hogy pestises vagyok-e. Ez egy ember, nem egy betegség...
  - Először is, nem értem mi köze van ahhoz ha bárki fekszik az ágyamban. Bár királynő vagyok, jogom van a magánélethez! Másodszor, tudja ki az a bizonyos "férfi"?
  - Nem, Felség - válaszol lehajtott fejjel.
  - A népem egy tagja, aki segítségre szorult, ezt pedig én nem tagadtam meg tőle. És ha érdekli, az előző éjjelt a királyi lakosztályban töltöttem - hazudom szemrebbenés nélkül. - Világos?
  - Értettem, Felség.
  - Helyes. Van esetleg még valami, amiben segíthetek vagy folytathatom az uralkodást, Lord Cavill?
  - Csak tessék - hátrál ki az ajtón még mindig lehajtott fejjel.
  Egy nagy sóhajjal rogyok le a székemre az előbbi beszélgetést ízlelve.
  A Királyi Tanács félre akar állítani, át akarja venni az irányítást az ország felett, amíg jónak látják és engem valószínűleg valami lenge erkölcsű nőnek gondolnak, akit a befolyásuk alatt kell tartaniuk. Hurrá.
  - Mi jöhet még? - sóhajtok apa portréjára nézve, nem is sejtve, hogy ez a nap miket tartogat még a számomra.