The Alpha /BEFEJEZETT/ - The Reign Chronicles I.

Chapter 19

  - Hé, Alfa! - hallok egy újabb hangot a fejemben, amit hamarosan be is azonosítok. Ed az. - Állati hírünk van!
  - Ez jó! - nevet Sam. - Csak nehogy kibújjon miatta a bőréből!
  - Srácok még egy ilyen és leharapja a fejeteket! - Janet szinte már gurul a nevetéstől.
  - Nyögjétek már ki! - sürgetem őket a türelmemet vesztve és mindent el kell követnem, hogy ne kezdjem el forgatni a szemem.
  - A hercegnő visszalépett a trónról - üzeni fejben a lány.
  - Hogy micsoda?! - meredünk Jake-kel Janetre teljesen ledöbbenve.
  Eleinte teljesen biztos vagyok benne, hogy félrehallottam, amit mondott. Hiszen most jöttem a palotából személyesen, ahol más hercegnő tudtommal nincsen.
  - Mondom, most hallottam - bólogat a lány. A pupillái kitágulnak izgalmában. - Csúnya dolog volt tőlem, de kihallgattam Eagleston grófot, akinek a Királyi Tanács elnöke mondta, hogy a királylány nem szándékozik követni az édesapját a trónon...
  - Dahlberg?! - csodálkozom.
  - Igen, valami ilyesmi volt a neve...
  Mégis miért jelentene ki ilyesmit apám leghűségesebb tanácsadója, ha az ő kívánsága egyértelműen az volt, hogy azonnal vegyem át a helyét? Talán meggondolta magát? Csalódott bennem? Tudomást szerzett a köztem és Jake között folyt beszélgetésről?
  - Most el kell mennem! - pattanok fel. - Mindjárt visszajövök!
  - De Alfa... - hallok egyszerre több méltatlankodó hangot is a fejemben.
  - A Béta kezdi az edzést! - mondom. - Nyomás!
  Ezzel a paranccsal hagyok magam mögött egy csapat teljesen ledöbbent farkast.
  Ezernyi kérdés merül fel bennem, miközben eszeveszett sebességgel hagyom magam mögött a mérföldeket, de egyre sem sikerül megtalálnom a választ. Annyira töröm a fejem, hogy kis híján elfelejtek visszaváltozni, de szerencsére pont eszembe jut mielőtt még farkas alakban rontanék be az ajtón, amit - bár már a kezeimmel -, de olyan lendülettel tárok ki, hogy a zsanérok belenyekkennek.
  A maximális emberi sebességemmel szelem a palota folyosóit, miközben idegesen túrok bele a hajamba, hogy a király előtt mégse nézzek ki úgy, mint aki most jött az erdőből - szó szerint.
  Elérek az ismerős faajtóhoz, amit kopogás nélkül tárok ki.
  - Apám ez igaz?! - kérdezem a tervezettnél kicsit élesebben.
  - Távozhat! - int a király az orvosának, aki éppen a pulzusát méri. Gyorsan fejet hajt, majd behúzza maga mögött az ajtót. - Grace, fogalmam sincs miről beszélsz...
  Átvillan az agyamon, hogy bocsánatot kéne kérnem, amiért megzavartam ráadásul pont akkor, amikor az egészségéről van szó, de ez ebben a pillanatban nem tud érdekelni.
  - Az állítólagos önként lemondásomról! - döntöm oldalra a fejem.
  - Még mindig nem értem, Drágám - tárja szét a karját ültében.
  - Dahlberg kihirdette a királyságban, hogy lemondok! Most, amikor már úgyahogy elfogadtam, hogy trónra lépek!
  - Á, Dahlberg - bólogat, szemében mintha féltés csillogna. - Ülj le, Grace! Tartozom neked egy vallomással...

Sziasztok! Most valószínűleg nagyon utálhattok, hogy itt hagyom abba, de a következő rész legkésőbb szerdáig érkezik. Viszont van egy másik hírem is. A következő lesz a huszadik fejezet, ami azt jelenti, hogy azon kívül már csak négy van hátra plusz az epilógus és persze a köszönetnyilvánítás. Csak azért szólok, hogy készüljetek fel!