The Alpha /BEFEJEZETT/ - The Reign Chronicles I.

Chapter 21

  Dühösen sietek át a palota másik szárnyába, egy olyan szobába, ahol - a többihez képest - nem sokszor járhattam eddig, legfeljebb csak egyszer.
  Az ajtók itt is ugyanabból a fából készültek, mint a kastély többi részében, ami azt jelenti, hogy egy szinte ugyanolyan ajtó előtt állok, mint az előbb. Mély lélegzetet veszek és határozottan bekopogok.
  - Szabad! - hallatszik egy hang, amit viszont jól ismerek.
  Benyitok. A helyiség inkább egy dolgozó és, nem egy hálószoba. A közepén hatalmas mahagóni asztal terpeszkedik, előtte két székkel, mögötte eggyel. Utóbbiból áll fel - az eddig általam John Dahlbergként ismert - férfi. Szőke haja rövidre vágva göndörödik a fején, az arcéle és a szeme vágása kísértetiesen emlékeztet apáméra, bár az övé kék, az előttem álló férfié pedig barna. Így utólag belegondolva furcsa, hogy a hasonlóságuk soha nem tűnt fel.
  - Á, Grace! Ülj le! Már vártalak...
  Félszegen helyet foglalok a jobb oldali széken és a ruhám egyik fodrával kezdek el babrálni, mint mindig amikor ideges vagyok.
  - Gondolom tudja miért vagyok itt, William - nyomom meg az utolsó szót és felnézek rá.
  Arcán átsuhan egy mosoly, majd úgy néz egyenesen a szemembe, mintha a lelkemig látna.
  - Igen, Grace, bár a sejtem jobb kifejezés - bólint. - Ki akarod nyilvánítani a véleményedet a döntésemmel kapcsolatban - helyet foglal a székében és hátradől. - Parancsolj!
  - Egyáltalán nem tetszik. Honnan jött most ez a hirtelen uralkodási vágya?
  - Nem nevezném "uralkodási vágynak" - ráncolja a szemöldökét. - Inkább a nép segítségére sietésnek...
  - Miért, mitől kéne a népnek segítség? Nem forognak veszélyben! - tiltakozok.
  - Meg akarom őket óvni egy meggondolatlan és forrófejű uralkodónőtől!
  - Ezt meg hogy értsem?
  - Pontosan tudod, hogy hogy értsd! Hát nem emlékszel, Grace? Én nem csak most bukkantam fel, egész életedben itt voltam! Amikor kicsi voltál elvittelek vadászni az erdőbe és te valamilyen módon ott maradtál. Egy hónapig nem hallottunk rólad semmit, a szüleid betegre aggódták magukat és már azt hittem, hogy gyászolnunk kell, de te hazaállítottál éjnek évadján vértől csatakosan. Később tudtam meg, hogy megtámadtak a farkasok, de nem haltál meg, hanem átváltozva végeztél velük. Alfa lettél. Azóta vagy ilyen elvadult.
  Úgy ejtette ki a szót, mintha megszálltak volna a démonok és éppen azon lennék, hogy visszamenőleg kiírtsam a vérvonalamat.
  - ...és most, hogy az apád, aki világ életében védelmezni akarta az öccsét, ezért látszólagos hatalmat adott a kezébe és közel tartotta magához ágynak esett, te pedig lemondtál, így eljött az én időm. Egy beszámítható felnőttnek meg kellett hoznia a királyság számára legjobb döntést.
  - Nem. Mondtam. Le - sziszegem tagoltan.
  - Ó, dehogynem - kuncog. - A nép nem szeret téged, mert már számomra is bebizonyosodott, hogy igaz, amit rólad mondanak: önző és makacs vagy, aki csak a saját érdekeit tartja a szeme előtt. Hát még ha megtudták, hogy egy szörnyeteg is...
  Felpattanok. - Nem. Vagyok. Szörnyeteg.
  Akaratlanul is az asztalára csapok, ami beleremeg.
  - Grace kedvesem, legalább magadnak ne hazudj!
  Remegés fut végig a gerincem mentén, elönt a forróság és mintha millió darabra akarnék szétrobbanni. Nem változhatok át.
  - A farkaslét tette ezt veled. Nem vagy beszámítható. Nem lehetsz uralkodó. Kérdezd csak meg a falkádat. Még az igazi nevedet sem tudják, de te elvárod tőlük, hogy feltétel nélkül bízzanak benned!
  Ökölbe szorítom a kezem. A karmaim a tenyerembe vájnak. Át fogok változni.
  - Rendben - sziszegem. - Megértettem.
  Sarkon fordulok, kisietek a szobából, becsapom magam mögött az ajtót és a legközelebbi kijárat felé rohanok. Minél hamarabb ki kell jutnom!
  A világ remeg körülöttem, a tárgyak körvonalai elmosódnak, miközben kilököm a kertbe vezető ajtót.
  Kitör belőlem a farkas és már át is ugrom a falat. A falkám tagjai kíváncsi gondolatokkal és kérdésekkel árasztanak el szinte azonnal.
  Gond van! üzenem nekik, mire egyből mindannyian elhallgatnak.
  William szavai visszhangzanak a fejemben miközben eszeveszett tempóban szelem a mérföldeket a tisztásunk felé.
  A farkaslét tette ezt veled. Nem vagy beszámítható. Nem lehetsz uralkodó. Kérdezd csak meg a falkádat. Még az igazi nevedet sem tudják, de te elvárod tőlük, hogy feltétel nélkül bízzanak benned!
  Hirtelen megtorpanok. Azt elfelejtettem megkérdezni Williamtől, hogy honnan tudja, hogy farkas vagyok...