The Alpha /BEFEJEZETT/ - The Reign Chronicles I.

Chapter 36

  Némán, enyhe gőggel nézek végig az összegyűlt tömegen. Kedves, hogy eljöttek megnézni a kivégzésemet! üvölteném teli torokból, de nem teszem, mert a pillantásom három alakra esik, akik most érkeznek meg az egyik mellékutcából.
  Egy szőke férfi és két rövid barna hajú fiatal - akikről ránézésre látszik, hogy testvérek - fékez le lihegve a tömeg szélén.
  - Ó, ne! - suttogom, ahogy a pillantásom összekapcsolódik a barna hajú fiúéval.
  Eljöttek. A kérlelésem, a tiltásom ellenére is ittvannak. Elkáromkodom magam, mire a kötelet éppen a nyakamra igazgató hóhér rám mordul:
  - Vigyázz a szádra!
  Dühömben egy könnycsepp hagyja el a szememet. Néhány nappal ezelőtt még senki nem mert volna így beszélni velem. Én voltam a királynő, de ezt elvették tőlem. És hamarosan az életemet is el fogják...

Tizenkét órával korábban
  A cellám nyikorgó ajtajának nyílására pattan ki a szemem.
  - Keljen fel! - mordul rám Mark, a Királyi Testőrség főparancsnoka.
  - Ébren vagyok - vonom meg a vállam.
  - David király látni szeretné.
  - Nekem aztán nem királyom - forgatom a szemem, mire egy katona megragad a vállamnál fogva és felállít.
  - Ez csak ront a helyzetén! - szól rám fojtott hangon Mark. - Ha jól viselkedik még egész olcsón meg is úszhatja...
  - "Egész olcsón"? - kérdezek vissza gúnyosan. - Hát ez remekül hangzik.
  Egy másik katona egy kötelet húz elő, a harmadik pedig összefogja a kezeimet.
  - Erre semmi szükség - nézek a kötelet tartó férfi szemébe, mire az megtorpan. - Magamtól is megyek.
  - Sajnálom - mondja Mark és int neki. - A király ragaszkodik hozzá...
  Idegesen biccentek és hagyom, hogy összebéklyózzák a csuklóimat.
Némán elindulunk a folyosón: Mark, mögötte két őr, én, majd még kettő.
  Emelt fővel szelem a lépcsőket arra számítva, hogy bármelyik pillanatban szembejöhet a Királyság legnagyobb árulója.
  De a találkozás még nem következik be, egyre jobban közeledünk a kastély közepe, a trónterem felé.
  Hát persze forgatom a szemem. Nyilván ott akar találkozni velem, ahol kérkedhet az erejével...
  De nagy meglepetésemre a lépcsők felé vesszük az irányt. Felérünk a hálószobák szintjére és itt a királyi lakosztály felé fordulunk.
  Mark bekopog az ajtón én pedig meglepetésemben csak pislogok magam elé. Miért itt akar beszélni?!
  - Tessék! - szól ki egy hang, aminek hatására végigfut a hátamon a hideg és a kezeim ökölbe szorulnak.
  Két őr kinyitja előttünk az ajtót, mire Mark megragad a karomnál fogva és maga előtt tol be.
  A látványtól rögtön hányingerem támad, Dave az egész alakos tükör előtt áll apám palástjában, fején a koronával.
  - Elmehettek! - mondja durván a két cselédnek, akikkel én sosem ütöttem meg ilyen hangnemet.
  Elborzadva nézem, ahogy hajlongva, lesütött szemmel távoznak.
  - Szia Grace! - szólít meg kedves hangon.
  - David - biccentek hűvösen.
  - Hú, ezt a sértettséget - neveti el magát és közelebb lép. - Pedig azt hittem egy kicsit jobban örülsz majd ha kegyelmet kapsz a királyodtól.
  Kezével megsimítja az arcomat és bár Mark még mindig erősen tart a karomnál fogva, egy lépést hátrálok.
  - Mit szeretnél, Dave? - kérdezem összehúzott szemekkel.
  - Egy ajánlatom van a számodra, Grace - közelít felém. - Gyere hozzám feleségül.
  - Hogy mi?! - tátom el a számat biztosra véve hogy rosszul hallottam, amit mondott.
  Biztosan rosszul hallottam győzködöm magam. Az nem lehet, hogy ez az ember itt előttem, aki többször is megpróbált megölni és elvette mindenem most hirtelen felindulásból a feleségévé akarjon tenni.
  - A népnek egy királyné kell és a legésszerűbb az lenne, ha egy szomszédos ország hercegnőjét venném el, de az emberek jobban szeretnének egy ismerős arcot látni az oldalamon és idővel egy örököst. Nem ismétlem meg, egyszeri ajánlat, aminél jobbat nem kaphatsz. Nem végeztetlek ki, sőt élhetsz tovább békében a kastélyban...
  - Ó, már értem! - nevetek fel. - A nép nem bízik benned! Nem szeretnek és az uralkodás sem olyan, mint amilyennek elképzelted!
  Fenyegetve lendíti meg a jobb kezét, mintha mindjárt felpofozna.
  - Üss csak meg! - kacagok tovább. - Milyen király vagy, aki kezet emel egy hölgyre, aki ráadásul az alattvalója?!
  - Egy hölgyre? - húzza fel a szemöldökét cinikusan. - Én nem látok itt mást csak egy kupac koszt, aki a királyával felesel!
  Megragadja a torkom és érzem, hogy a kezét elönti az izzó forróság.
  - Felség! - hallom Mark rémült hangját.
  Dave úgy pillant rá, most aki most ébredt egy álomból.
  - Szóval a válaszod nem?! - lazít egy kicsit a szorításán.
  Hörögve kapok levegő után, majd a csuklóimat egy gyors mozdulattal a nyakamhoz emelem és pont ahogy vártam Dave még mindig forró keze leégeti róla a kötelet.
  Belekönyökölök Mark arcába, elhajolok Dave forró ujjai elől, amikkel utánam kap, megfordulok és kisprintelek a folyosóra. Elszaladok a meglepett őrök mellett és a lépcső felé veszem az irányt.
  - Azonnal állítsátok meg! - hallom Dave hangját.
  Hátrapillantok, és ez a vesztem, ugyanis elfelejtem, hogy pont az egyik lefelé vezető lépcső felé rohanok teljes sebességgel.
  A szívem kihagy egy ütemet, ahogy a lábam lecsúszik az utolsó márványból készült fokról és a zuhanás közben magába szippant a sötétség.

 

Sziasztok!
Az a szomorú hírem van, hogy a sztoriból öt fejezet van hátra és ezúttal tényleg vége.

Hogy miért?
Én úgy érzem eljött az idő arra, hogy megválaszoljak minden kérdést és pontot tegyek a végükre. Nem lesz harmadik évad, nincs már mit mondanom a falkánkról és a jövőjükről.

Azért szólok, hogy készüljetek fel lelkileg és ne az utolsó rész alatt akarjon mindenki máglyára vetni 😁

Tudom, hogy sokan olvassátok és várjátok a részeket, de mint minden jónak, ennek is vége kell, hogy legyen. És ennek az ideje hamarosan eljön.