The Alpha /BEFEJEZETT/ - The Reign Chronicles I.

Chapter 7

  - Janet, kérlek beszéljük meg! - kiáltok utána, mert már elindult a másik irányba, gondolom hogy hazamenjen és elújságolja a bátyjának, amit látott. Aztán pedig futótűzként terjedne a hír a falkában, nekem pedig végem lenne.
  - Azt akarod, hogy ne szóljak nekik, ugye? - fordul meg az ég felé nézve.
  - Igen, de azt is szeretném, ha megértenéd! Kérlek! A jövőnk múlik rajta!
  Sóhajt egyet majd teljesen felém fordul és a szemembe néz:
  - Hallgatlak.
  - Nem akartam elmondani nekik, mert az Ős-Alfa azt kérte vagy inkább parancsolta, hogy ne tegyem. Szétszedné a csapatot. Tönkretenné. Senki sem venne komolyan.
  - És senki sem hinne már neked - bólint.
  - Csak a falkát akarom megvédeni! Most mindennél fontosabb az összetartás és a bizalom. El sem tudod képzelni, hogy hányszor akartam elmondani nekik, de végül sosem mertem eléjük állni. Túlságosan félek attól, hogy megrendülne a belém vetett hitük és... - itt elakadok és letörlök egy kibuggyanni készülő könnycseppet. - ...és új Alfát választanának. És igazuk lenne. Nem is sejted hányszor gondolkoztam azon, hogy Dave talán jobb és méltóbb lenne a feladatra. De az Ős-Alfa valamiért engem választott. Rám bízta a feladatot és eddig jól teljesítettem. Nem bukhatok el pont most, amikor a legnagyobb szükség van rám!
  - Megértelek. Ez... ez tényleg nem lehet könnyű. De még mindig azt gondolom, hogy el kéne mondanod nekik. Minél tovább titkolod, annál rosszabb lesz.
  - És szerinted utána engedelmeskedne a parancsaimnak bárki?! Mert ki hallott már egy nőstény farkastól, aki valamilyen titokzatos oknál fogva a vezető? Ki hallott már egy nőstény Alfáról?! A férfiak szerint nem véletlenül kell az Alfának egy erőskezű férfinak lennie. Alkalmatlannak ítélnének.
  - Nem biztos - veti ellen Janet. - Ők a barátaid, nem az alattvalóid, akik nem veszik komolyan a királynőjüket. Amióta átváltoztam a bátyám ódákat zeng rólad. Szerinted tényleg ennyire dühösek lennének?
  Felszisszenek, mert a lány - még ha nem is tud róla - a királynős résszel nagyon az szíven ütött. Ismét hálát adok az Ős-Alfának, amiért apám él és virul és még jó ideig nem kell a trónrakerülésemen aggódnom.
  - Te nem ismersz mindenkit annyira, mint én. Dave még annak sem örült, hogy egyáltalán lány van a falkában - itt megrándul az arca. - Ha megtudná, hogy én is az vagyok...
  - De egyszer el kell mondanod... - tereli a szót.
  - Tudom - markolok bele a hajamba, amit a feszültségtől és a hónapok során egyre jobban rám nehezedő felelősség miatt legszívesebben hajszálanként tépnék ki. - De most még nem tehetem. Most ártanék vele a legtöbbet...
  Hallgatunk. Janet a földet pásztázza, majd hirtelen felkapja a fejét.
  - A bátyám keres - mondja. - Odamegyek hozzá, hogy legyen időd eltűnni...
  - Köszönöm - sóhajtok hálásan. - És Janet...
  - Tőlem nem tudják meg! - feleli a ki nem mondott kérdésemre, majd elkezd rohanni és futás közben átváltozik.
  A szememmel követem, amíg el nem veszítem távolodó alakját, majd megfordulok, én is átváltozok és olyan eszeveszett sebességgel rohanok a palota felé, mint még soha.
Igaza van a lánynak, nem titkolhatom örökké az igazi énemet. De ebbe a titokba nem akarom még beavatni a többieket. Nem tudom eldönteni, hogy ők, vagy én állok-e kevésbé készen rá...