The Alpha /BEFEJEZETT/ - The Reign Chronicles I.

Chapter 12

  Természetfeletti sebességgel száguldok a tisztás felé, már farkasként. Kis híján elfelejtettem átváltozni annyira belemerültem a gondolataimba, így majdnem az édesanyám által legkedveltebb és legféltettebb virágok között landoltam. Mekkora botrány lett volna belőle...
  Megrázom a fejem, hogy kitisztuljon. Most másra kell koncentrálnom.
  - Hol voltál? Majdnem egy órája várunk rád! - hallom Dave vádló hangját a fejemben.
  - Ezer bocs. Halaszthatatlan teendőim akadtak - hárítok nemtörődöm stílusban.
  Kiérek a fák közül. A tisztást hatalmas égő korongként világítja meg a Hold, ami mintha védelmezőként tekintene le a falkára. Néha úgy érzem, hogy ez így is van. Ő a mi titkunk tudója, aki a néha egészen kimerítő találkozók után megértően, csendben kísér utunkon.
  - Kezdhetjük? - kérdezi Dave türelmetlenül.
  - Persze - zökkenek ki a kábulatomból.
  Mindenki párokba rendeződik, kivéve Jake-et, aki Alexet faképnél hagyva hozzám vágtat.
  - Nagyon durva ma a Hold. Te is azt nézted, ugye? - kérdezi komoly hangon.
  - Igen. Furcsa hálát érzek most felé, de nem tudom, hogy miért - vallom be őszintén.
  - Dave azt mondta nem érzi - üzeni csak nekem Jake.
  - Valamit Dave sem tudhat - mondom félve megint a Holdat bámulva.
  Most komolyan, Grace? Le akarod leplezni magad?! dorgálom magam.
  - Nem tudom mi az, amit csak Janet tudhat, de szeretném elmondani neked, hogy nincs olyan dolog, amit titkolnod kellene. Egy család vagyunk. Te vagy a bátyánk, akire mind felnézünk - nővéretek javítom ki magamban. - És ez egyértelműen a te dolgod, de ha meg akarod osztani velünk, mi készen állunk. Bármikor, akár most is.
  - Köszönöm, Jake! Értékelem, amit mondtál de kérlek most menj vissza Alexhez és gyakoroljatok!
  - Igenis, Alfa! - húzza ki magát ezzel jelezve tisztelgését.
  Egy darabig távolról figyelem a többiek küzdelmét, majd közelebb megyek a Janet-Dave pároshoz, akiknek a harca igazán ígéretesnek tűnik.
  - Ne! Ilyenkor ne úgy próbálj védekezni, hogy támadsz! - oktatja a lányt, miközben bonyolult táncukból alig lehet kibogozni valamit. - Ilyenkor ugorj ki mondjuk jobbra! Igen, így! Látod, most védtelen az oldalam!
  Dave direkt megdermed a mozdulata közepén, hogy Janet oldalba kaphassa és leteríthesse, ezzel megnyerve ezt a menetet.
  - Sikerült! - kiáltja diadalmasan Janet és örömében elkezd össze-vissza ugrálni, aminek az az eredménye, hogy David felugrik és egy hirtelen mozdulattal leteríti.
  Janet keményen a földhöz vágódik és egy nyöszörgés-szerű hang szakad ki belőle.
  - Soha ne igyál előre a medve... akarom mondani farkas bőrére! - dorgálja meg David, de azért belecsempészik a mondandójába egy kis humort is, hogy ne hangozzon annyira monotonnak és szigorúnak állandóan.
  - Igenis! - vágja rá egy kicsit talán túl katonásan Janet.
  - Pihenj! - mondja lágyan David és hallani lehet a hangján, hogy magában mosolyog. - Ezt csak akkor használjuk ha parancsot kapunk. Ez egyértelműen nem volt az.
  - De parancsnál sem kötelező - enyhítek. - Mi inkább egy család vagyunk, mint egy hadsereg.
  - És már én is családtag vagyok? - kérdezi reménykedve Janet.
  - Hát persze! - vágjuk rá egyszerre Dave-vel.
  - Végérvényesen és visszavonhatatlanul - teszem hozzá.
  - Azta! - csillan fel a lány szeme. - Ez nagyon király! Mármint tudom, hogy nem szerettek a magánéletről beszélni, de nekem sosem volt igazi családom... és most örülök, hogy végre van! Bocsi, de ezt muszáj volt elmondanom...
  - Nem gond, sőt azon gondolkoztam, hogy talán lazíthatnánk ezen a szabályon. Aki akarja nyugodtan megoszthat részleteket a magánéletéből - üzenem mindenkinek. - Szerintem bízhatunk már ennyire egymásban. Bár jól tudom, hogy egyesek ott a ranglétra alján már így is mindent megosztanak - bökök a négy fiúra, akik lehajtott fejjel sunnyognak.
  A kijelentésemet nem követi nagy éljenzés vagy kitárulkozás mint ahogy vártam, de talán ennek nem most van itt az ideje. Viszont egyszer el fog jönni és akkor nekem lesz a legtöbb mesélnivalóm...
  Hajnalban, amikor az ég alja már vészjóslóan vöröses fényben izzik, azon tanakodva indulok haza, hogy ezzel a rendeletemmel vajon mennyit ártottam a titkomnak, magamnak és hogy már megint mibe keveredtem...