The Alpha /BEFEJEZETT/ - The Reign Chronicles I.

Chapter 28

  Sokan állítják, hogy az árulást, ha nagyon ügyes az ember, előre meg lehet jósolni. II. Richard királyunk - az anyai nagyapám bátyja - például már aznap felakasztotta azokat a szövetségeseit, akik valamit forraltak ellene, amikor az megfordult a fejükben és végül a kor végzett vele, élete kilencvenedik esztendejében.
  Úgy tűnik ez a képesség apámnak nem jutott ki, vagy csak elhomályosította az öccse iránt érzett felelősség, szeretet és kompenzálási vágy, mert az ő árulása nem tűnt fel neki, nekem viszont igen.
  Ebből kifolyólag arra a következtetésre jutottam, hogy nekem is megvan ez a képességem és tökéletesen működik, de most már egészen biztos vagyok benne, hogy így van, mert Dave hangjával együtt egy ismerős szag is megcsiklandozza az érzékeimet és kiráz tőle a hideg. Ez pedig az árulás bűze.
  Hátrébb lépek, ezzel jelezve Alexnek, hogy felállhat. Egyből fel is pattan és visszaváltozik emberré.
  - Dave, semmi szükség rá, hogy...
  - Elég! - kiáltja a fiú. - Most én fogok beszélni. Őfelségével. És parancsolom, hogy hagyjátok el a tisztást.
  Az Őfelsége szót gúnyosan ejti ki és meg mernék rá esküdni, hogy felhúzza hozzá a bal szemöldökét, mert mindig így szokta.
  - Nem vagy az Alfánk, Dave! - változik vissza Janet is, akiben ezek szerint még mindig dúl a harci kedv. - Nekünk te nem parancsolsz!
  - Senki sem parancsol senkinek! - öltök újra emberi alakot én is. - Szia Dave! - fordulok az említett felé és udvariasan biccentek.
  - Grace - bólint. - Szerintem tudod miért jöttem.
  - Igen, de tegyük hivatalossá! Még meggondolhatod magad!
  A hangom határozottan cseng, de belül remegek az idegességtől és minden erőmmel Dave-et szuggerálom, hogy táncoljon vissza.
  Nem. Akarlak. Bántani. Gondold meg magad! GONDOLD MEG MAGAD!
  - Grace, a falka Alfája - lép egyet előre. - És országunk koronázott királynője, ezennel kihívlak egy küzdelemre az Alfa címért. A szabályok...
  - Első halálig, vagy megadásig és teljes behódolásig tart - szakítom félbe. - A győztesé a falka és minden tagja köteles elismerni a vezetőjének. Szerinted miért én vagyok az Alfa?
  - Vagyis miért voltál - javít ki vicsorogva, majd átváltozik.
  Sóhajtva megrázom a fejem, majd én is felveszem az állati énemet.
  Állj le! üzenem neki fejben, de nem hallja vagy legalábbis úgy tesz.
  Egy körvonalon kerülgetjük egymást, várva, hogy a másik támadjon, bár ez csak az én részemről jogos, mivel a kihívó kezd.
  A mozdulatait tanulmányozom, és annak ellenére, hogy nem akarok ártani neki a gyenge pontjait keresem.
  - Miért nem támad? - hallom Janet emberi hangját.
  - Dave-nek kell kezdenie - inti le a bátyja.
  - Rá gondoltam, te szamár!
  - Csendet! - szól a civakodó testvérpárra Alex.
  Csak egy pillanat. Annyira kapom a fejem feléjük, mire érzékelem, hogy Dave elugrik és oldalba kap. A földre zuhanok.
  Ezt megérdemeltem gondolom. Számítanom kellett volna rá, hogy kihasználja.
  Felpattanok, mielőtt Dave ismét hozzám érne és ellentámadást indítok, amíg még mozgásban van.
  Szerencse, hogy bemelegítettünk a srácokkal.
  Morogva ugrok neki és ezúttal én küldöm őt a földre. Akaratlanul is egy nyüszítés tör fel a torkából, ahogy a mellkasára támaszkodok a mancsommal, ezzel akadályozva meg, hogy felkeljen.
  Összehúzott szemekkel meredek rá, amolyan Nos? pillantással.
  Félelmet látok a szemében, majd alázatot, végül lehajtja a fülét és egy újabb halk nyüszítéssel megadja magát.
  Magamban egy elégedett mosollyal nyugtázom és lekászálódok róla.
  Janet, Alex és Jake irányába fordulok, legalábbis arra, ahol előbb álltak, de csak a lány és az első fiú áll ott.
  Hallom, hogy Dave feláll és éppen felé fordulnék, hogy elfogadjam a behódolását és az esküjét, amit ilyenkor kötelessége megtenni, amikor egyszerre több dolog is történik: az árulás bűze ismét megcsapja az orromat, érzem, hogy valaki kiugrik a fák közül és a zihálásából hallom, ahogy Dave visszaváltozik emberré, ezért én is így teszek.
  A zaj felé fordulok egy újabb oldaltámadástól tartva, de Jake-et látom kiugrani a fák közül a hétköznapi alakjában.
  - Grace, fuss! - üvölti.
  - Mi a... ? - kezdem, de nem tudom befejezni a mondatot, mert akaratlanul is követem a szememmel a mozdulatát.
  Elém ugrik és ellök oldalra. Elterülök a földön, majd oldalra gördülök és már fel is állok, de késő.
  A látványtól tátva marad a szám: Dave és Jake egymással szemben áll, első ránézésre egymást átkarolva. Másodszorra már látszik, hogy Jake egyre jobban sápad és a hasából vér csöpög le a fűbe.
  Janet sikolya hasít a levegőbe, de én csak tompán érzékelem. Dave arcát nézem, amin mintha egy árnyék suhanna át, majd kirántja a kezében tartott tőrt a fiú hasából és futva távozik a tisztásról.
  Janet farkassá változik és utána rohan, mi Alex-szel a bátyjához sietünk és lefektetjük a földre.
  - Grace - suttogja a fiú liluló ajkakkal. - Én...
  - Megmentettél - suttogom könnyes szemmel a fejével az ölemben. - És most én mentelek meg téged.
  A térdei és a válla alá nyúlok és felemelem.
  - Grace, sérvet fogsz kapni! - hallom Alex aggódó hangját.
  - Nem fogok! - üvöltöm. - Hozd majd Janet-et a palotába, ha megunta.
  - És ha megöli?
  - Akármelyikükre is gondolsz - kiáltom vissza a vállam felett, amikor már majdnem beérek a fák közé. - Dave gyorsabb, a lány nem éri utol, a fiúnak pedig nem érdeke bántani! Gyertek amint tudtok!
  Akármilyen hihetetlen, elkezdek futni. Az adrenalin és aggodalom szárnyakat ad, szinte meg sem érzem a fiú súlyát, pedig nem könnyű.
  - Alfa - nyitja ki a szemét, amikor már majdnem beérünk a palotába. - Egy élmény volt a falkádba tartozni.
  A szemei lecsukódnak, a feje hátrabukik, én pedig egyre jobban pánikolva szelem a métereket három szót mantrázva magamban: Nem halhatsz meg!