The Alpha /BEFEJEZETT/ - The Reign Chronicles I.

Chapter 22

  - Grace, azonnal keljen fel! - ront be valaki a szobámba éjnek évadján, mire felülök az ágyamban, de a kócos hajamtól semmit nem látok.
  - Ki az? - nyögöm álmosan.
  - Alexander vagyok, Felség és azonnal jönnie kell! - ragadja meg a kezemet, hogy felhúzzon az ágyról. - Ég a kastély!
  Erre azonnal kimegy minden álom a szememből.
  - Hogy micsoda? - kérdezem döbbenten, miközben Alex kirángat az ágyamból.
  - Nincs vesztegetni való időnk!
  És tényleg. Már magamnál vagyok annyira, hogy érezzem a füst csípős szagát.
  Elindulok az ablak - a gyors kijáratom - felé, de Alex keze visszaránt.
  - Sietnünk kell!
  Maga után húz ki a szobámból, le a lépcsőn, ahol nagyon figyelnem kell, hogy el ne essek.
  Leérünk az első emeletre. Alex maga után ránt balra, aztán megtorpan. A látványtól földbe gyökerezik a lábam. A lángok már a folyosó végénél járnak, egy tucatnyi cseléd pedig a menthető dolgokat összekapkodva rohan felénk.
  - Erre hozd! - rántja meg Alex másik karját egy szőke hajú lány, majd elfut a tűzzel szemközti irányba.
  - Grace! - rázza meg a kezem, de nem reagálok semmit.
  Csak nézem teljesen lebénulva a pusztító tüzet. A belső érzékeim azt súgják, hogy van benne valami természetfeletti. Hogy a lángoknak nem szabadna ilyen gyorsan terjedniük és semmi perc alatt hamuvá égetniük a közösen felépített otthonunk - az életem - darabjait.
  A tűz egyre csak közeleg, már érzem a bőrömön a lángok fojtogató melegét, az arcomon a könnyek sisteregve felforrnak.
  - Grace! - hallom a távolból Alex hangját, majd a világ felborul körülöttem. Vagyis csak én, ugyanis a fiú úgy kap a vállára, akár egy zsák pihét.
  Nem tudom merre megyünk, de nagyon gyorsan szeli a métereket, mintha meg sem kottyanna neki a tömegem.
  Lehajol. Most léphettük át a cselédajtót gondolom, de a sokk miatt, aminek még mindig a hatása alatt vagyok, mozdulni sem bírok.
  Hirtelen megcsap a friss, éjjeli levegő illata. Kiértünk a szabadba.
  - Itt van! - hallom a cipelőm hangját. - Átváltozzak, hogy elvigyük?
  - Alex, azonnal tegyél le! - sikítom, mert a hideg levegő végre észhez térít.
  A falkában használatos nevének hallatán megáll. Letornászom magam a válláról és lehuppanok a földre.
  - Tessék? - kérdezi megrökönyödve.
  - Mi történt?! - kérdezem hisztérikusan. - Hol vannak a szüleim?!
  - Felség én nem...
  - Ne mondd, hogy nem tudod! - üvöltöm és a kezembe temetem az arcom. Mindenem remeg.
  Most nem változhatok át!
  Elvesztem az irányítást. Forróság árad szét a testemben és mintha milliónyi darabra akarna belülről szaggatni és kitör belőlem a farkas.
  Felvonyítok és bevetem magam az erdőbe. Hát megtudták.
  - Alfa? - hallok több döbbent hangot a fejemben.
  - Ez most komoly?
  - Figyeljetek, be kell mennünk a városba segíteni az embereknek...
  - Nekünk többé nem parancsolsz - ér utol Dave. - Ez voltunk neked? Egy kiskirályság, amin gyakorolhatsz, amíg el nem foglalod a puccos trónodat? - fröcsögi.
  - Ez most nem fontos... - kezdem, de amint kimondom meg is bánom.
  - Nem fontos? - rökönyödik meg Ed.
  - Több ezer ember élete lehet veszélyben! - tiltakozom.
  - A tűz nem fog elmenni a városig - mondja Janet. - Érzem.
  - Különben sem lehet eloltani. Mágikus - érkezik meg Alex. - Miért nem mondtad el?
  - Mert pontosan ettől féltem. Hogy akkor másképp fogtok rám nézni és...
  - Mert egy irányitásmániás hercegnőcske vagy, aki nem tud felelősséget vállalni! - fejezi be Dave.
  - Én nagyon sajnálom...
  - Ezzel egy kicsit elkéstél, nem gondolod? - kérdezi Ed.
  - Mostantól egy emberrel kevesebb a falkád - jelenti ki Sam, majd hátat fordít és elvágtat.
  - Sok sikert, Alfa - mondja gúnyosan Dave és követi, Eddel a nyomában.
  - Jake? - nézek rá.
  Csak megrázza a fejét, fúj egyet és ő is eltűnik a sötétségben.
  - Alex? - kérdezem félve.
  - Bíztunk benned - a gondolataiból csak úgy árad a szomorúság. - Igazán elmondhattad volna, Felség.
  Az ő szavai egy cseppnyi gúnyt sem tartalmaznak, mégis sokkal jobban fájnak, mint amiket Dave vágott a fejemhez.
  Nézem, ahogy Janet és Alex is távozik. Csak állok, megsemmisülve, darabokra tört szívvel, egy égő kastéllyal és egy gonosz nagybácsival, amiknek a terhe mind az én vállamat nyomja.
  A távolban az ég alját vörösre festik a kastély lángjai. Igaza volt Dave-nek, ideje lenne már felelősséget vállalnom és felnőttként viselkednem, ha meg akarom állítani Williamet.

  Sziasztok, ismét elnézést a késésért! Ezúttal "csak" arra szeretnélek kérni titeket, hogy döntsetek a könyv sorsáról, DE NE ITT! Mindjárt kirakom az On my mind c. könyvembe a tudnivalókat és az érveimet, ott tudtok majd szavazni vagy esetleg kérdezni.