The Alpha /BEFEJEZETT/ - The Reign Chronicles I.

Epilógus

  Egy borús, kora tavaszi napra virradt a Graedour Birodalom. Az újrakoronázásomnak ünnepnek kellene lennie, de számomra átjárja a gyász, amit David Orpheon miatt érzek.
  A Királyságban mindenki úgy tudja, hogy a fiút elvitte egy szövődményekkel járó tüdőbetegség, bár a népemet elnézve nem úgy tűnik, mintha sokan gyászolnák.
  - Tavasz van - nézek végig a kerten.
  - Már egy hónapja - lép mellém egy fiú.
  Idősebbnek látszik a koránál. Tartása az utóbbi időben kiegyenesedett, barna haja hosszabbra nőtt, mint valaha, arcán már nyoma sincs a kisfiúnak, aki egykor azért könyörgött, hogy segítsünk a húgának.
   Ez amiatt van, mert sok mindenen ment keresztül. Mint mi a Birodalomban mindannyian.
  - De most jött el az igazi tavaszi. A vedlési időszak. Annyira hullik a hajam, hogy az orvosom az egészségi állapotom miatt aggódik.
  A fiú udvariasan elmosolyodik. - Nekem nem úgy tűnik, mintha akár egy szállal is kevesebb hajad lenne.
  Figyelmen kívül hagyom a megjegyzését akár bóknak szánta, akár nem.
  - Nem te tehetsz róla, Grace! - fordítja komolyra a szót. - A sötétség tette ezt vele és kis híján te is odalettél!
  - Még meg sem köszöntem, hogy megmentettél - hajtom le a fejem. - Ha nem rángatsz el tőle, szinte biztos hogy végzett volna velem...
  - Majd csak meghálálod valahogy - vonja meg a vállát, de én látom hogy csak ugrat.
  - Komolyan beszélek - nézek a szemébe. - Viszont most az illem minden szabályát felrúgva kérni szeretnék még valamit tőled.
  - Helyem van a Királyi Tanácsban, amiről soha nem is álmodtam. Örökre le vagyok kötelezve, kérése számomra parancs, Felség!
  - Tavasz van - fordítom a fejem ismét a kert felé. - Eljött az újrakezdés ideje. De én a régi barátaim mellett akarom folytatni az életem. És tudom, hogy semmi sem lehet olyan mint volt, de már én sem akarok ugyanúgy nézni rátok. Nem csak az Alfátok vagyok, szükségünk van egymásra. És nekem különösen szükségem van rád, Jake.
  Óvatosan a kőkorláton lévő ujjaira csúsztatom a kezem.
  - Úgy érted... ? - kérdezné, de a mondat felénél elpirul.
  - Ha nincs ellenedre, hogy egy ország királynőjével randizz - segítem ki mosolyogva. - Akkor felőlem megpróbálhatjuk.
  Sosem láttam még senkit olyan őszintén, fülig érően mosolyogni mint aznap Jake Eaglestont.