The bodyguard - A testőr [𝒜𝓉𝓉𝒶𝒸𝓀 𝑜𝓃 𝒯𝒾𝓉𝒶𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

Negyedik fejezet

Levi...Most segíts!

De nincs szerencsém, a támadóm - név szerint Michael - segítségére három másik gorilla siet, hogy ők is kivegyék a részüket a "mókából". Még kétségbeesettebben próbálom elhúzni a csíkot, de persze nem járok sikerrel.

- Na, hajrá, nincs sok időnk! - szól oda Michael. Erre a felszólításra ketten lefogják a kezeimet, és a falhoz nyomnak, a harmadik őrködik, Michel pedig szinte rám fekszik.

Mi? Mit akar? Mire készül? Nem megverni akar?

Rémülten próbálok rángatózni.

- Na, ne sipákolj már annyit! - röhög fel Michael. - Nem fog fájni. Annyira.

- Eressz már! - visítom, és hisztérikusan kezdek kapálózni, mert már teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a támadóm nem megverni fog... - Segítség! SEGÍ- - nem tudom befejezni, mert Michael a saját szájával hallgattat el. Rosszul vagyok tőle, hányingerem van és teljesen le vagyok döbbenve. Reszketve kezdek el rugdalózni, de nem hat, így utolsó reménységemként erősen felhúzom a lábamat, aminek következtében eltalálom őt ott. Fájdalmasan felordít, de előtte még olyan erővel harap rá a számra, hogy rögtön vérezni kezd.

- Mmm, milyen kis harciasak vagyunk! - felröhögnek, újra közelít felém. Nem bírok gondolkozni, az első nevet üvöltöm, ami az eszembe jut.

- LEVI! - ők újfent csak kacarásznak.

- Már senki sincs itt, csak pár tanár, ők is a harmadikon. Mi pedig itt lent, a gyönyörű földszinten. - megmerevedek a rémülettől. - Itt foglak a magamévá tenni, Eren Jäger - vihogja és megint megcsókol.

- Én nem tenném - rideg hang, utálattal, nekem mégis megváltásnak tűnik.

- Áh, Ackerman! - Michael lekászálódik rólam, én pedig végre újra kapok levegőt. - Persze, még te is itt vagy - ő biccent egyet, azzal tőle megszokott merevséggel.

Én közben próbálok kiszabadulni, a két izomtorony pedig lazán megemelnek, hogy Michael mellé lépjenek velem. A lábam nem éri a földet, a fiúk ujjai pedig úgy mélyednek a húsomba, hogy a már így is vérző számat harapom még sebesebbre.

- Mire kell ő neked? Nem mintha érdekelne, tégy vele, amit akarsz - rémülten kapom a fejemet Levi felé, aki kifejezéstelen arccal mered hol rám, hol pedig a másik, vele szemben álló fiúra. - Csak érdekelne. Nem igen látok benne sok lehetőséget.

Michael felröhög, csúnyán.

- Igen, te mindig is lenézted az ízlésemet - kacarászik. - De most nézz rá! Hát nem ennivaló a pofikája? - megragadja az arcomat, nekem pedig felfordul a gyomrom, könyörgően nézek Levire. Ő kétkedően felvonja a szemöldökét, fitymálóan méri végig a testemet.

Megfordul a fejemben, hogy ez voltaképpen jó is lehet, a tekintetétől még ebben a helyzetben is elvörösödök.

Nem, nem! Én nem vagyok meleg! Komolyan!

- Tudod, Michael - kezdi, kihallom a hangjából a fenyegetést - tényleg leszarom Erent - rám pillant -, de mit gondolsz, mit tenne a te tökéletesen felépített kis világoddal az a hír, hogy megpróbáltál megerőszakolni egy fiút? Aki ráadásul nálad fiatalabb, és mégis három ember kellett hozzá, hogy megtedd? Pedig nem egy izomkolosszus szegény. És itt az iskolában történne a dolog - újfent megjelenik az ajkán a gúnyos mosoly, de annyira halvány, hogy alig látszik. Ez a kis gesztus hátborzongatóan kegyetlenné teszi őt a szememben, vigyorában még az a leheletnyi kedvesség sincs, mint reggel.

Látom, hogy Michael fontolóra veszi a hallottakat.

- Tégy, amit akarsz - veti oda félvállról Levi, nekem pedig minden reményem elszáll.

Itt hagy. Itt hagy, hogy ez az állat megerőszakoljon. Ne! Nem akarom! Könyörgöm!

- Ezt úgy mondtad, mintha te kíméletesebb lennél vele - jegyzi meg Michael, szint hallom, ahogy a fogaskerekek járnak az agyában, keresi a másik fiú mondandójában a csapdát.

- Biztos, hogy nem - a hangja most árulkodik arról, hogy megveti ez a feltételezést, hogy gúnyolódik az egész helyzeten, hogy nem érdeklik különösebben a történések. És még valami számomra meghatározhatatlan dologról.

Vágy?

- De másokkal sem - nem láttam, mikor került Michaelhez ennyire közel, de a következő pillanatban a fiú össze görnyed, fájdalmasan köhög, amíg a megmentőm újabb ütést visz be neki. Az őrszem és az engem fogva tartók esztelenül, egyszerre rontanak rá. De Levinek ez az idő bőven sok, odapenderül mellém, és teljesen nyugodt hangszínen szólít meg: - Azt javaslom, fuss - tanácsolja, és pedig akaratom ellenére engedelmeskedek, a lábaim önálló életre kelnek, én pedig olyan sebességgel sprintelek a folyosón, hogy ha azt a tesitanár látta volna, tuti, ötösre zár év végén...

Percekig némán futok a sötét átjárók hideg, felmosott kövén, mire valahol megállok. Néma csend van, semmit sem hallok, pedig arra számítottam, hogyha megállok, hallani fogom a dulakodás hangjait.

- Utálom az ilyen férgeket - jelenti ki mögöttem valaki, mire rémülten megfordulok. Értetlenkedve nézek Levire.

- Te meg? Ennyit volt? Elintézted őket? - bólint. - Megsérültél?

- Eh! - horkan fel fölényesen. - Ezek nekem nem ellenfelek. Csak arra volt jó, hogy szórakozzak egy kicsit - végig mér, hasonlóan, mint amikor Michaellel beszélt, és ugyanazzal a furcsa csillogással néz rám. Engem rögtön kiráz a hideg és már ennyitől egyre szűkösebb ott...

Mi?! Nem, nem! Ez nem lehet! Nem vagyok meleg! Tuti nem! Pedig a gatyám nem ezt mutatja...

- Mi van, Csodacsibe? - szól rám, amitől össze rezzenek. - Na, én haza megyek - és némán, nyugodt tempóban elindul, hogy elhagyja az iskolát. Az agyam tekerni kezd.

Most mit csináljak? Meg sem köszöntem? Végül is, ez a munkája! De azért illene... Nem, nem! Ez így volt jó! De ha esetleg mégis...

- Öhm... - kezdem; értetlenül vissza fordul. - Köszönöm.

- Mit? - furcsán néz rám a válla felett.

- Az előbbit - ez az, Jäger! Baszd csak el még jobban!

- Nem tudom, tudod-e, Csodacsibe, de megígértem a barátnőcskédnek, hogy segítek neked - veti oda nekem szenvtelenül. Vörös arccal, szégyenkezve állok egy helyben, miközben ő tovább megy. - Na, mi van? Itt alszol? - újfent megáll és bevár. Én szokatlan örömmel, még mindig kissé esetlenül indulok utána.

Mi van velem? Nem, nem vagy szerelmes belé. De nem állok messze tőle... Vagy de? Nem tudom. A francba is! Nem közömbös...

Sziasztok, Csillámpónik! Elkészültem ezzel is! Eddig nem nagyon írtam a részek alá, fölé, mellé, ezentúl így lesz. 😊 Ha tetszett, csillagot neki, kommentet is szívesen fogadok. 😘
Köszi, hogy elolvastad!