The bodyguard - A testőr [𝒜𝓉𝓉𝒶𝒸𝓀 𝑜𝓃 𝒯𝒾𝓉𝒶𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

Tizenkilencedik fejezet

Becsapja mögöttünk az ajtót, és a falhoz vág. 

- Na, kösz, haver. Mehetsz - pacsizás hangja, aztán azt engem az utcán végig cibáló állat kilép a bejáratin.
Michael felém fordul. Igyekszem kihúzni magamat, de amikor ez mem sikerül, inkább hátrálni kezdek. Megbotlok egy halom tárgyban, ő meg csak vigyorogva néz rám. Addig ügyködök, amíg egy hatalmasat nem tanyálok.

Felröhög.

- Olyan édes vagy! - nyelek egyet, rémülten kúszok tovább. - Mindig is jó volt az ízlésem. Ezúttal is jól választottam magamnak áldozatot - mondja. Eluralkodik rajtam a pánik.

Nem, nem, nem és nem! Ő hozzám soha a büdös életben nem fog érni, ki kell jutnom innen, haza kell mennem!

- Kérsz valamit inni? Enni?

- Hpf... - mordulok fel halkan. - Mintha érdekelne a válaszom - Jézusom, teljesen elment az eszem?! Be kéne fognom a számat! Akkora, mint a bécsi kapu!

- Drága, tényleg érdekel - majd hozzá teszi - kvázi izgat... - elfojtok egy okádáshoz hasonló hangot. - De rendben van. Így legalább hamar neki kezdhetünk! - felém indul, rémülten csúszok tovább a padlón. Csak kacarászik, megfogja a bokámat, és hátra ránt. - Ne sértegess! Túl könnyű - felkap, majd nem éppen gyengén ledob a kanapéra.

- Ouch... - jajdulok fel, ahogyan a lenyúzott bőröm a szövethez ér.

- Jaj, bocsáss meg! - őrülten felkacag. - Veled gyengédebben kell bánnom - lehajol, és minden ellenkezésemre megcsókol. Mozgatni kezdi a száját, nem viszonzom. A nyelve megnyalja az alsó ajkam, bebocsátást kérve, de ezt is megtagadom tőle. Kezd dühös lenni, érzem a mozdulataiból.
Erőszakosan belemarkol a combomba, amire fájdalmasan felnyögök. Így sikeresen bejut a számba, úgy érzem, azonnal hányni fogok. Próbálom eltolni őt, de túl erős,  helyette a fenekemet kezdi fogdosni. - Hmm, milyen kis formás! Jó, hogy az a kis senkiházi karban tart téged! - Levi? Karban tart engem? Mármint Levi?!

Kapálózni kezdek, sikeresen eltalálom ott. - Azt a kurva élet, te kis buzi - köpi a szavakat, miközben a fájó területet markolja. - Na, nem baj, akkor nem finomodok - megfog, hasra fordít, letépi rólam a ruháimat, üvöltve sírok.

- HAGYD ABBA! HAGY AB- - befogja a számat, majd minden figyelmeztetés nélkül hátulról belém hatol.

Felsírok, még én is hallom, mennyire fájdalmas a hangom.
Éget, perzsel, szaggat.

Undorító...

Mozogni  kezd, minden egyes döfése olyan, mintha pengével vagdosna. Rúgok, sírok, kapalózok, de felesleges, sokkal erősebb, játszva egyhelyben tart.

- Nah... Ne shírj... M-mingyárth... - nem fejezi be, mert elélvez. Ez az utolsó csepp a pohárban. Letépem magamról a tenyerét és a kanapéra hányok. Közben remegek és mindenből kettőt látok. - Na, na! Még nem végeztünk!

- H-huh? - elcsigázottan nézek rá, némán könyörgök, hogy hagyjon.

- Nehogy azt hidd! - felránt, és megcsókol. - Na, ugye, hogy élvezed? - nem felelek, és nem viszonzom a csókot. Megpofoz, olyan erővel, hogy a kanapé háttámlájának esek. Megfogja a pulcsimat - csak a lenti dolgokat vette le - és magához ránt. - Azt kérdeztem - kezdi sziszegve -, hogy nem élvezed? VÁLASZOLJ, A KURVA ANYÁD! - ezúttal úgy mos be nekem, hogy tartja a felsőm nyakát, így nem borulok el.

Túl erős. Feladom... Mar úgy is megtette... Akkor meg? Nem mindegy?

Az orromból folyik a vér, szédülök, ha így folytatja, megint lehányom a drága IKEA- s szófáját.

- Jó, de akkor most is kussolj! - a számba tuszkolja a pózna merev tagját, és bele markol a hajamba.
Fuldokolni kezdek, kapálózni, de ő csak mozgatja a fejemet. Megint sírok, erőtlenül hagyom, hogy percekig szopassa magát.
Amikor elélvez, befogja a szám, és az orrom. - Légy jó buzi kurva, és nyeld le!

Megrázom a fejemet, próbálok a szemébe nézni, és nem tudomást venni a pólómat átáztató foltról. Vér.

- Nyeld! Le! - megragadja a torkomat, de ehhez el kell engednie a számat. Ráköpöm a nyálas nedvét. - Azt a mocskos, rohadt mindenedet, de büdös görény! -Csitt-csatt, újabb két pofon.  - Ide figyelj, te kis aljadék! Elmegyek, lecserélem ezt a csulás pólót, ha megmozdulsz, kinyírlak!

Remegve bólintok, alig bírok tisztán gondolkodni. Ő elindul, és amikor becsukódik mögötte a fürdő ajtó, eszeveszett tempóban kezdek öltözni. Magamra hányom a ruháimat, és kiszáguldok a bejáratin. Be se csukom rendesen, csak rohanok rendezetlenül, a vérfolt az oldalamon egyre csak terjed.

Egy utca...

Kettő...

Három...

-HÉ, TE! HÍMRINGYÓ! AZONNAL ÁLLJ MEG! HALLOD?! - sírva rohanok a házunk felé.
Odaérek, feltépem a kertkaput, ő is befordul. Az ajtóhoz rohanok, szinte betörök, aztán úgy csapom be, hogy megremegnek a falak.

Szinte azonnal zokogva esek össze, arcomat a kezembe temetem.

- Megjött! - egy női hang.

- Végre! - idegesebb férfi. Levi? - Mi a jó büdös Isten történt veled? - felém indul, nyomában a két másikkal. - Csodacsibe? -letérdel elém. - Cso- - amikor felém nyúl, rémülten nézek rá, rettegve térek ki előle.

- Ne érj hozzám! - ő meg csak elképedve néz rám.

A folt már eléri a pólóm alját, és a hónaljamat.

Hajjaj... Ez nem jó! Nagyon nem...

Sziasztok, Tücsökparádék!
Itt is az új rész, továbbra is várom a kommenteket. 😇❤️
Éééés meg van a 3K! Ismét  lehet kívánni, Aranyhal teljesíti!
Pusszancsovics! ❤️