The bodyguard - A testőr [𝒜𝓉𝓉𝒶𝒸𝓀 𝑜𝓃 𝒯𝒾𝓉𝒶𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

Második évad - Első fejezet

Sziasztok, Tücsik! 😍
Íme, az új rész, ami kicsit váratott magára. Uncsi lett egy cseppet, de kell a felvezetés a jó kis rész előtt. 😄
Kellemes olvasást kívánok!
U.i.: kinek hogy telt a napja? ❤️

Eren's POV:
Káromkodok, ahogy elszakad a szatyor füle, és a boltban vett dolgok fele a betonra ömlik. Sóhajtva lehajolok és elkezdem össze szedni a cuccokat. majd szembesülök vele, hogy nincs mibe bele rakni.

- Persze... - motyogom, majd leteszem a megnyümörgetett dobozokat a járdára és össze csomózom a nejlonzacsi elszakadt füleinek végét. - Azért - mormolom, és vissza pakolok, sietve indulok tovább. Még ezer megy egy dolgom lenne, éppen ezért leszek teljesen ideges, amikor a szatyor másik füle is megadja magát. - A Jó büdös Életbe már, te szaaar! - dühöngöm jól elnyújtva a szót. Még jó, hogy már a mi utcánkba vagyok, így senki sem fog hülyének nézni, ha magamban beszélek. - Ahj, Tojás, ne szórakozz... - nyüszítem, mert az egyik rántottára való ripityára törik.

Valahogy sikerül elvonszolnom a cuccokat a házunkig, majd beesek a bejáratin, elterülök a padlón.

- Hányat tört össze? - Armin.

- Hármat tuti - Mikasa.

- Hármat?! Tarom! - Armin.

- Három alatt - Ó, ez Sasha. - Ha nyerek, Mikasa csinál nekem krumplipürét!

De jó, hogy megint fogadtak rám, hogy hány tojást török össze!

- Egyet... - nyögöm, mire Sasha nagyon durván kezd el örömtáncot járni. 

- Kajaa! - bődül fel. Én csak bólogatok, és feltápászkodok.

- Az, az... - morogja Mikasa kelletlenül, majd elveszi tőlem a szakadt szatyrokat, egy pillanatig furcsán mered rájuk, de aztán nem kérdez semmit. - Egész nap sütök, ez a kis izé igazán nem nagy munka már...

Kinézek az ablakon.

- De csak holnap jönnek a vendégek...

- Igen, de annyit fogtok enni, mint egy lakodalmi nép! - legyint.

- Tényleg... - szólal meg tétován Armin. - Kik is jönnek?

- Az egyik távoli barátnőm, meg a családja.

- Vannak barátaid...? - kérdezi Sasha komoly arccal.
Mikasa idegesen legyint, nekem pedig görcsbe rándul a gyomrom.

Holnap... nem csak Mikasa barátnőjének a családja jön... Az én... barátom hozzátartozói is várhatóak...

- Megyek, átugrom Levihez - nem várom meg a válaszaikat, csak csendben neki vágok a három utcányi távolságnak. Nagyjából tíz perc múlva meg is érkezek, és halkan benyitok.

Azt szinte azonnal konstatálom, hogy ijesztően nagy a tisztaság. Kicsit feszengve teszem le a cipőm, nem akarok mindent "összezoknizni".
Beljebb megyek, az első, amit meglátok a nappaliba, az Levi haja, ami egy kicsit kilóg a kanapé háttámlája mögül.

Közelebb érve látom, hogy alszik, az arca olyan nyugodt, és olyan szép...
Közelebb hajolok, és homlokon csókolom, amikor eltávolodok, meglátom az acélkék tekintetet, Ahj mintha a lelkemig látna.

- É-én csak... Izé... Há-hát csak... - dadogok össze-vissza, ő pedig unottan figyel.

- Te csak megbotlottál, nemde? - kérdezi színtelen hangon.

- Ne-nem! - aztán jobban végig gondolom. - De!

- Áh. Akkor én meg felfelé esek - és ezzel a mondattal lehúz magához, és szenvedélyesen megcsókol.
Halkan nyögök, de szinte azonnal viszonzom. Megharapja az alsó ajkamat, bejutás kér. Azonnal megadom neki, a keze a hajamba vándorol, és még közelebb von magához.

- H-hhh... - közlöm frappánsan, és felmászok mellé a kanapéra. Percekig folytatjuk a csókcsatát, amire lihegve eltol magától.

- Kihtakaríhtottahm. Nem akarom összeh mocskolnih a tiszta kanapéth! - halványan elmosolyodok, és engedelmesen lekászálódok róla.

- Mikorra várod őket? - kérdezem érdeklődve.

- Holnap reggel, tíz körül - adja a választ fáradt hangon.

- Értem... - motyogom, miközben össze szerkesztek magamnak egy szörpöt. - Kérsz?

- Nem, kösz! - mocorog a kanapén.

- Na és... Tudják, hogy nem... barátnőd van? - kicsit félek ettől a szitutól, elvégre Levi most szándékozza bemutatni a családjának a meleg barátját, aki ráadásul a párja...

- Persze - felve bólint, árad belőle a magabiztosság.

- És nem...?

- Hagyd már abba! Tökre megértik! - rám néz, amitől azonnal megnyugszok. - Itt alszol? - hevesen bólogatok, a fejem full vörösben pompázik. Csak halkan nevet, a délután hátralevő részét gyerekes szórakozással ütjük el.