The bodyguard - A testőr [𝒜𝓉𝓉𝒶𝒸𝓀 𝑜𝓃 𝒯𝒾𝓉𝒶𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

Tizenhatodik fejezet

Sziasztok, Tücseszparádék!
Itt is volna AZ A RÉSZ! 😍 Első ilyenem, ne tessék megölni! 😊
Kellemes olvasást kívánok!
U.i.: legyen ma még egy rész?

Eren's POV
Másnap reggel arra kelek, hogy egy kéz van az arcomban. És nem tudom leszedni onnan. Aminél már csak az jobb, hogy tépi a hajamat.

Na, kösz a romantikus ébresztés...

Morgolódok, és megpróbálok kikecmeregni a félig rajtam fekvő Levi alól. Alig mozdulok meg, halkan felnyög. Megforgatom a szemeimet, és tovább akciózok. Vége sikerül kiszenvednem magamat, az ablakhoz lépek és megragadom a függöny két oldalát.

- Meg ne próbáld! - még a hideg is kiráz a figyelmeztető hangsúlytól. Ismét kiérzem azt az enyhe kis fenyegetést, ami az első alkalmakkor megrémített, mostanra viszont csak beindít...

Ahj, Jäger! Fogd vissza magadat!

- Csak nem másnaposak vagyunk? - kérdezek vissza kekeckedve, de azért elengedem a függönyt.

- Nem - mormolja nyűgös bosszúsággal. - Csak hagyj meghalni egy kicsit! - félig kinyitja az egyik szemét - szigorúan csak az egyiket! - és rám sandít. - Miért, ha az lennék, ápolnál?

Öcsém! A pofám leszakad! Biztos, hogy nem! Nem, nem nem és nem!
Bár, ha jobban bele gondolok...

- Talán - felelem végül diplomatikusan. Vajon elfelejtette, miket mondott tegnap este? Hogy...sírt?

Vállat von, és fészkelődni kezd. Ajkai közül azonnal egy cifra káromkodás szökik ki.

- Azt a büdös, mocskos, kurva élet... - kezét a homlokára tapasztja, és pedig majdnem előkapok egy szótárat, hogy megértsem a következő három percben kimondott összes szavát. - Mi a retkes jó franc van már...?! - elfojtok egy gonoszul kikívánkozó vigyort. - Amíg állok, mint a cövek, addig befogom - veti oda nekem, mire rémülten a kényes területre kapom a fejemet. Megnyugodva konstatálom, hogy csak szívatott. Halkan felnevet, amitől újfent kiráz a hideg. - Szóval van okod rá? 

- He? - kérdezek vissza pipacspiros fejjel.

- Semmi, semmi... - feleli röhögve, aztán a szemöldökei össze szaladnak. - Csodacsibe, nem tudnál szerezni nekem valamit, ami kicsit jobbá teszi ezt a szaros reggelt?

- Eddig is ilyen mocskos volt a szád? - kérdezem, cseppet sem kulturáltan.

- Miért? - kíváncsian les ki az ujjai közül.

- Csak most nagyon kihallom - vonok vállt.

- Én mást hallok ki... - vigyorogva néz rám. Na, ezeket a hangulatváltozásait nem bírom! Értetlen arcom láttán még szélesebb lesz a mosolya. - A perverz gondolataidat. Ahogyan rólam fantáziálgatsz...

HONNAN A PÁSTÉTOMBÓL TUDJA?!

- É-én? Ról-rólad? Biztos, ho-hogy nem! - védekezek nem túl meggyőzően.

- Aha - fél szemöldökét felvonja, majd amíg én gyanútlanul közelebb sétálok hozzá, elkapja a csuklómat, és vissza ránt az ágyba. - Akkor én sem indultam ám be... - mormolja a fülembe, és közelebb szorít magához. Egy hitetlenkedő sóhaj szakad fel belőlem, mert megérzem, hogy igazat mondott.

D-de mitől? És mikor?

Megrázom a fejemet.

- Mmm, ilyenkor nagyon aranyos vagy... - jegyzi meg csendesen. - Mit szólnál, ha szórakoznánk kicsit? - nem vár válasz, neki esik a nyakamnak. Némán tűröm, hogy ugyan ott szívja lilára, mint néhány napja. Nem adok hangot annak, mennyire élvezem a tettét, inkább mocorgok egy kicsit. -  Nyugi már... - morogja, majd bele harap a nyakam és az állkapcsom találkozásába. Tehetetlenül hátrébb hajtom a fejemet, közben pedig olyan lagymatag próbálkozásokat teszek a kiszabadulásom érdekében, hogy még én is körberöhögöm őket.