The bodyguard - A testőr [𝒜𝓉𝓉𝒶𝒸𝓀 𝑜𝓃 𝒯𝒾𝓉𝒶𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

Második évad - Negyedik fejezet

Sziasztok, Tücsik! 😊
Itt is van az új rész, jó kis 🔞 ahogy ígértem 😏
Kellemes olvasást!

Eren's POV:
Hatalmasat nyelek, egyrészt a vágytól, másrészt pedig, mert olyan sötét tekintettel néz rám, hogy az egész testemet megrázza a remegés.

- Eren... - vágyakozva, kételkedve néz rám.

- Jó - közlöm, elhatározásra jutok, éhesen ugrok neki. Úgy csókolom, hogy még én is beleszédülök. Halkat nyög, a balja a hajamba talál. Jobbak lefelé siklik, amikor a pólóm aljához ér, kicsit fegyűri.

- Ej, de kik tüzes valaki - suttogja az ajkaimra, megborzongok, ahogyan a keze az ágyékomat érinti.

- Nehm tüzehs! Kanos! - morgom, és megharapom az alsó ajkát.

- Uh... - az én kezem is lefelé indul, ellököm őt, és rásimítom az érzékeny részére a tenyeremet. Érzem, ahogyan megdermed, csak halkan kuncogok, majd elhajolok tőle, és a nyakát hint be puszikkal. Többször is kirázza a hideg, amikor pedig megtalálom a gyenge pontját, élvetegen felsóhajt. Lassan mozgatom a kezemet, minden mozdulatomra halkat nyög.
Sóhajtozik, én pedi a másik kezemmel a sliccével kezdek szórakozni. Sikerül lehúzom, közben folyamatosan a nyakát kényeztetem.
Boxeren keresztül kezdem őt simogatni, amire egy hangos nyögés hagyja el az ajkait.

- Ennél hangosabban nem megy? - kérdezem kekeckedve. Kinyitja a szemeit, hangosat sóhajt, majd hirtelen hátra csavarja a kezeimet, mögém kerül, a mellkasa a hátamnak nyomódik.

- Na-nah! Csodacsibeh... - súgja nekem kéjesen. Megborzongok, ott lent pedig már teljesen kemény vagyok. - Le legyéhl rosszh! Át akartadh vennih a vezetésth, hm? - megnyalja a nyakam, most rajtam a sor a nyögésben. - Ertol neh is álmohdj! - mormolja, majd az én példámat követve szívni kezdi a gyengémet.

- H-hhh... - hátra hajtom a fejemet, hogy jobban hozzá férhessen. Él a lehetőséggel, a foga óvatosan karcolja a bőrömet, a gyomrom görcsbe rándul.
A keze lassan siklik le a mellkasamon, hasamon és alhasamon.

- Ajjaj... -motyogja a bőrömbe. - Az az érzésem... - rám markol -, hogy akarsz engem. De nagyon. Hm... Nos ez baj... - rémülten nézek rá.

Ugye... ugye nem fog így itt hagyni?!

- Mih...? - ránézek, mire vissza fordítja előre az arcomat.

- Attól tartok, hogy anyámék nem értették a nevedet tisztán... Elbetűzzük nekik, jó? - de azt hiszem, nem érdekli a válaszom, mert a keze rögtön a nadrágomba siklik. Megnyikkanok, ahogyan a forró tenyér ott érint.

- Ngh... - mocorgok, amitől a fenekem hozzá dörzsölődik a nadrágját keresztül.

- Ne ingerelj! - szól rám halkan, majd egy mozdulattal megszabadul a nadrágomtól és a boxeremtől.

Kisvártatva követi az én ruháimat az ő cuccai, majd minden különösebb figyelmeztetés nélkül tövig hatol bennem.
Hangosan felnyögök a hirtelen gesztustól és az élvezettől.
Lassan mozogni kezd, mélyeket lök, úgy fordít, hogy meg tudjak támaszkodni a falon.

- Nah? Mih is a nevedh?

- E-Erengh... - nyögöm ki. Az izzadtság szakad rólam.

- Remek. És kié vagy?

- A t-tiédh... - kíméletlenül dönget tovább, majdnem sikítok az élvezettől.

- És kih vagyokh én?! - nem felelek, nem tudok. Csak tovább nyögök. - Kérdeztehm valamith!

-L-Levih...

- Nem hallom! - lent is kényezteti kezd, én csak egyre hangosabban adom a tudtára, hogy élvezem.

- LEVIH! - üvöltöm artikulátlanul.

- Helyesh... - búgja, majd megvonaglik és elélvez. Pár pillanat múlva én is követem. Lihegve dől rá az ágyra, velem együtt. - Remélem, hallottak - perverzen elvigyorodik.

- Biztosh... - nyöszörgöm.

- Aludj! - parancsol rám, pár perc múlva pedig ő is egyenletesen szuszog.