The bodyguard - A testőr [𝒜𝓉𝓉𝒶𝒸𝓀 𝑜𝓃 𝒯𝒾𝓉𝒶𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

Tizennegyedik fejezet

Tücsiiiik! Itt vagyon a next rész!
Kellemes olvasást! 😻
U.i.: Imádlak titeket!

Eren's POV
Haza érve egyszerűen bezárkózom a szobámba, és nem vagyok hajlandó kidugni az orromat. Armin legalább fél óráig könyörgött, hogy mondjam el, mi történt, de rendre elutasítottam minden közeledését.

Éppen Marcoval csetelek, amikor meghallom a már sokadik kopogást az ajtómon. Megforgatom a szemeimet, és félszegen kiszólok:

- Armin, nem tudnál végre békén hagyni?!

- Nem Armin vagyok - lemerevedek ültemben, a telefonomat kinyomom és csendesen az ágyra csúsztatom. Nyílik a bejárat, meglátom a másik lakótársam fekete haját és tompa fényű szemét. Erről rögtön, beugrik, miket mondott nekem múltkor.

- Ha azért fáradtál ide, hogy újfent megmondd, mekkora egy  buzi hímringyó vagyok, akkor inkább ne rabold az időmet, és hagyj békén! - arca még mindig érzelemmentes, csendesen közelebb jön, leül mellém, én automatikusan elhúzódok tőle. - Még van gusztusod hozzám? - érzem, mennyire elutasító, undorodó a hangom. Megvonja a vállát.

- Bocsánatot érni jöttem.

- Aha - kétkedek.

- Eren, komolyan mondom! Sajnálom, amiket akkor mondtam!

- Ezzel már nem sokat érek. Te - kezdem és idegesen fordulok felé - "lebuziztál" és még jössz a hülyeségeiddel - becsukom a szememet, megrázom a fejemet, így korrigálom magamat - marhaságaiddal?! Hát, köszönöm szépen, ez aztán a tetemes segítség!

- Ne csináld már! - arca leveti magáról a semlegességet, kérlelővé válik. Kinyúl felém, én pedig hitetlenkedve megrázom a fejemet. - Eren! Kérlek!

- Ne érj hozzám - sziszegem. Felállok, szélesre tárom az ajtót, és megvárom, amíg kimegy.
Aztán pedig becsapom.
Tudom, mennyire megbántott most, de lényegében ő tehet erről az egész kialakult helyzetről! 

Nem, nem Eren! A sértettséged mellé még hülye is vagy? Nem túl jó párosítás...

Ezt mondja a belső hangom. És igaza van. Elnyúlok az ágyon, és csak fekszek.

Úgy kettő órát.

Délig.

Délután háromig.

Délután hatig.

Mire végre történik valami. A telefonom kezd el zenélni, nyűgösen megnézem a kijelzőt. Ismeretlen szám. Egykedvűen felveszem, hiszen ha ismerős lenne, megvolna a száma.

- Igen?

- Szia, chica... - háttérben dübörgő zene, ő pedig vihogva mossa össze a szavakat. Ezt a hangot bárhol megismerném...

- Levi?!

- Riaville - röhögi a telefonba. - Milyen nyhomhi név má'?

- T-te részeg vagy? - idegesen ülök fel. Mi a ló nemzőszervét művel? És hol?

- Dehogy, drágám! Mit szó'ná' egy gyors menethez? - újfent felröhög.

- Te normálatlan állat! - torkolom le. Kifújom a levegőt. - Hol vagy? Mit csinálsz?

- Iszom a szerelmi bánatomra! - erre teljesen elsápadok, aztán pedig elpirulok.

- M-mert?

- Képzeld, kirúgott a pasim! Hallottál már ilyet?! - Nem tudja, hogy velem beszél...? - Farlaaaan! Itt va'? - a szívem kihagy egy ütemet. Szóval a "Menjünk egy gyors menetet" nem nekem, hanem egy bizonyos Farlannak szólt? Vele igen, velem meg...
Majdnem elsírom magamat a telefonba.