The bodyguard - A testőr [𝒜𝓉𝓉𝒶𝒸𝓀 𝑜𝓃 𝒯𝒾𝓉𝒶𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

Második évad - Második fejezet

Sziasztok, Tücsik! 😏
Megjött az új rész, nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett rá várni! 😔
De most már igyekszem vissza rázódni.
Egy kicsit uncsi lett, de remélem, tetszeni fog, kellemes olvasását! ❤️😊

Eren's POV:
Már tűkön ülök, percenként pillantok az órámra, erre a alkalomra külön kiöltöztem, vagy mi... Egy farmert és egy szebb inget (!!!) vettem fel, amiben jelenleg éppen a kanapén ülök, a lehető legmerevebb testtartással.

Levi bezzeg! Ő melegítő cuccban üldögél és a tévét távirányítóját nyomkodja. A legkisebb jelét sem mutatja az idegességnek, sőt! Még enni is tud!

Nekem a gyomrom egy borsóhoz hasonlítható, és reggel óta szörnyen fáj.

- Csodacsibe, nyugi! - szól rám határozottan, a mai nap folyamán sokadszorra - öt után már nem számoltam. - Nem fognak megenni.

- É-és ha mégis? - kicsit reszketni kezdek.

- De nem fognak! - ledobja a távirányítót és felém fordul, kezei közé veszi az arcomat és mélyen a szemembe néz. - Ezt azonnal fejezd be, világos? Te az én választásom vagy. És én boldog vagyok a választásommal. Nekik semmi okuk sincs arra, hogy megkérdőjelezzék a döntésemet - az acélkék szempár fogva tartja az én közönséges, zöld íriszeimet, megbabonázva nézek a szemeibe. Nyugtató, lassú csókot ad, érzem benne a szeretetet és az ígéretet, hogy megvéd.

Már majdnem sikerül lehiggadnom, a kicsit hosszúra sikeredett csóknak köszönhetően, amikor meghallom a csengő vinnyogását. Úgy ugrok meg, mint akit megcsapott az áram. Levi biztató pillantást küld felém, és eltűnik az előszobában. Aztán hallom, ahogyan ajtót nyit, hangok szűrődnek be. Egy idősebb nőé, egy férfié.

- Édes kisfiam, hát milyen jól nézel ki!

- Kösz, anya - még így, a nagy izgalom és félés közben is megjegyzem, hogy Levi mennyivel kedvesebben, melegebb hangon beszél az anyjával, mint mással. Puszi hangja. - Apa.

- Ej, de erős lett a kezed! - hallom a férfi hangján, hogy mosolyog.

- Gyertek be! Isabel? - becsukja az ajtót, a léptek közelednek a nappali felé, én pedig attól tartok, hogy el fogok ájulni. Zihálok, nem kapok rendesen levegőt.

Gyerünk, gyorsan valami nyugtató dologra! Megvan!

Levi, Levi, Levi!

Á, nem jó! Az ő szülei vannak itt...

Csók, csók, csók...

Ha előttük megcsókol mit kapok majd azért...?!

Kaja. Kaja, kaja...

Blah, mindjárt hányok...

Elfogy az időm, a vendégek beérnek a nappaliba, meglepetésemre csak a szülők. Körül néznek, és rémülten figyelem őket a kanapéról. A nő alacsonyabb, a fiával lehet egy magas. Karcsú, kellemes megjelenésű, arca csupa nyugodtság, és szeretet. A férfi határozott kiállású, magas és izmos, szemei szakasztott másai Leviének. Az ő profilja is nyugodt, és... barátságos?!

- Á! - mondja a nő kellemes hangon, amikor meglát. Megakad a levegő a torkomban és riadtan ugrok fel, hajlongani kezdek.

- Bocsánat, bocsánat! Egy kissé neveletlen vagyok! - kétségbeesetten szabadkozok.

- Hagyjuk a formaságokat! - a nő finoman elmosolyodik. - Maria vagyok - kedvesen megfogja az arcomat, ledermedek. De végül csak két puszit ad az arcom két oldalára. - Végtére is... szinte családtag vagy, jóllehet, még nem találkoztunk - egyszeriben úrrá lesz rajtam az a határtalan nyugodtság, mint ami az ő arcukon is játszik.