The bodyguard - A testőr [𝒜𝓉𝓉𝒶𝒸𝓀 𝑜𝓃 𝒯𝒾𝓉𝒶𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

Tizenkettedik fejezet

Sziasztok, Tücskök!
Megjött a kövi rész, nem olyan érdekes, de kellemes olvasást kívánok!

Eren's POV
Nem tudom, hogy csináltuk, de tényleg! Ugyanis tegnap dél körül elaludtunk, és ma szintén dél körül kelünk. Legalábbis én, mert a mellettem lévő már élénken fürkészi az arcomat. Érzem, hogy ezt teszi, így szándékosan nem nyitom ki a szememet. Várok kicsit, és kikacsintok, de addigra már ő tetteti az alvást. Leküzdök egy vigyort, és ezt még eljátsszuk kétszer, harmadjára pedig, amikor gyanútlanul becsukom a szememet, szinte azonnal megérzem a számon az ajkait. Elvigyorodok, és viszonozom a csókot. Álmosan ránézek.

- Hány óra? - valamerre elnyúl, és pár másodperccel később már a kezében trónol a telefonja.

- Upsz... - szólal meg reggeli kicsit mélyebb hangján. Beharapom a számat, és nyugtalanul konstatálom magamban, hogy már annyira ki vagyok éhezve, hogy a hangja is rossz dolgokat művel velem... - Előre bocsátom, hogy a kórházban csak Dr. White-hoz vihetsz, ha félholtra vertél - közli halál nyugodt arccal.

- Mondd már! - egyrészt izgulok, hogy nagyon elaludtunk, másrészt pedig... khm, hagyjuk.

- 11:53

- Mi? - felülök. - Gyere már! Az ötödik órára talán beérünk! Naaaa! - megrángatom a csuklóját, de nem reagál, így gyorsan kiugrom a szétnyitott kanapé meleg takarói közül. Szélsebesen kezdek száguldozni a szobában, ő meg csak a párnába vihog. - Ne már! Siess egy kicsit! - gyanakodva megfordulok. - Te meg mit röhögsz?

- Tudod, én igazán értékelem a csábítási céljaidat, és hidd el, nem állok ellent neki, na de azért egy alsónadrág még senkinek sem ártott meg -elvörösödve nézek végig magamon. Se póló, se semmi. Ő meg csak végig mér, olyan szemmel, hogy kiráz tőle a ideg,

Ó, hogy az a...

- Izé... Uhm... - tétován nézek körül a helyiségben. - Ne-nem tudod v-véletlenül, hogy ho-hol vannak a... - annyira zavarban vagyok, hogy alig bírok megszólalni. Hogy javítsak kicsit a helyzeten, megperdülök, így háttal állok neki.

- Így se rossz. Végül is, igazad van, mindkét oldalról alaposan meg kell szemlélni az alanyt - hallom a hangján, hogy vigyorog, és afelől sincs kétségem, hogy a lehető legperverzebb módon.

- E-emlékezz, hogy t-te nem akartál lefeküdni ve-velem! - szúrok oda még mindig dadogva. Feláll, és közel sétál hozzám, hogy aztán hátulról átkaroljon. Halkan suttog a fülembe:

- Azt nem mondtam, hogy nem akarok. Azt mondtam, hogy nem lenne jó ötlet - össze-vissza ráz hideg, miközben a keze vészesen közel siklik ahhoz.

- El bahsztadh - lihegem. Ne máááár! Pedig nem is tett semmit! Ahj, Jäger! Csillapodj!

Ellépek tőle, pipacsvörös arccal, és oda ugrom az újonnan felfedezett alsónadrágomhoz. Egy mozdulattal felrántom, miközben ő gúnyos derűvel kuncog egyet.

- Ebből már nem lesz iskola... - motyogja elégedetten.

- Dehogynem! - vágok vissza és hiper-szonikus sebességgel kezdek tépni, össze szedve az összes ruhámat, menet közben mindet magamra varázsolom.

- Áh, így még jobb! -nyíltan felröhög, röviden, és csillogó szemekkel néz rám.

- Mi? - kérdezem zavartan, és végig nézek magamon. A pólóm ki van fordítva, az egyik zoknim is, a sliccem lehúzódva, a hajam kócosan.

- Ki nem menj az utcára! Még végén könnyűvérűnek titulálnak - egyértelműen szórakozik rajtam.

- Ha-ha, nagyon köszönöm - úgy döntök, vissza adom a kölcsönt. - Rossz a mosógéped? - nagyon szuggerálok egy foltot a pólóján, amiben aludt, mintha lenne ott valami. Erre már komolyabban náz rám.