Sziasztok! Készítettem egy apróságot erre a napra.
Boldog Szülinapot Bamie!#YoungAndRichBamBamDay
Yugyeom: Ma van Bambam szülinapja és még mindig félek, hogy mit fog szólni az ajándékához. Kék csomagoló papírral borítóm be, majd az éjjeli szekrényem alsó fiókjába rejtem, nehogy meglássa. Még pont időben bújtattam el, mert az ajtó nyílt és egy fáradt Bambam lép a szobába.
- Bamie, miért nem alszol még? - kérdem, majd felállok és mellé sétálva át ölelem.
- Nem tudok. - súgja és megfordul ölelésemben, egészen hozzám bújva, mint egy kis cica. Ilyenkor édesebb, mint a legéretebb méz, mint a legcukrosabb sütemény.
- És velem? - hiányzik, mikor régen mindig együtt aludtunk, de mostanság már erre sem volt időnk.
- Az jó lenne. - súgja, míg összekulcsolja ujjainkat és az ágyam felé indul, azonban amint az ágyra vetül tekintetem: megtorpanok. A takarómon ott kékül a csomagolópapír és persze Bambam már meg is látta és úgy néz rám, mint amikor ügyesen leszoktam bukni - ehhez tehetségem van, komolyan.
- Mit csomagoltál? - néz rám huncut vigyorral arcán, majd lehuppan az ágyamra és arrébb téve a papírt lefekszik. A fehér húzatok közt olyan, mint egy angyal. Az én angyalom, bárcsak tudhatná!
- Nem is tudom. Mintha valakinek szülinapja lenne. De vajon kinek? - kérdem mosolyogva, míg mellé fekszem és hagyom, hogy átölelve hozzám bújjon.
- Megmutatod? - kérdezi, lassan már félálomban nyamnyogva párat.
Na igen, itt jön amitől féltem, ugyanis nem tudom, hogy tetszeni fog-e neki. Bizva az eredményben, lenyulok a fiókomhoz és kihalászom a kis csomagot.
- Boldog szülinapot, Bamie! - mondom, majd kezébe adom a kis csomagot és bontogatja is, mint a kisgyerekek. - Kár volt becsomagolnom. - nevet, de azért a szívem a torkomban dobog.
Amikor teljesen lekerül a papír az ajándékról, Bambam szeme elkerekedik, majd rám néz.
- Hogy-hogy meg van még ez a régi karkötő? Jaj, Yugyeom, ez olyan aranyos, köszönöm! - ugrik rám, így elterülünk az ágyon. Megkönnyebültem, hogy tetszik neki és igen, én minden apróságot megtartok ami hozzá kötödik.
- Tőled kaptam az első találkozásunkkor, mikor rossz paszban voltam. Az a minimum, hogy megörzőm. - hát ez elég nyálas lett, de őszinte.
- Köszönöm! Nagyon örülök neki! - bújik hozzám, ujjai közt szorosan tartva a kis megkopottláncot.
- Yugyeom, kérhetek valamit? - hangja bátortalanul cseng, apró pírral arcán, szemei pedig próbálják kerülni tekintetem - sikertelenül.
- Persze, mond csak! Mit szeretnél? - kérdem mosolyogva a reakcióján és a cukiságán. Kíváncsi vagyok mibe pirült bele ennyire.
- Adsz, adsz egy puszit? - kérdi, én pedig máris orcájához hajolok, hogy megpuszilhassam, de ekkor felém fordul és végül összeérnek ajkaink. Ujjait hajamba futatja, majd úgy csókol, mintha az élete múlna rajta. Mikor nem csókolok vissza, csalódottan elválik tőlem és látom rajta, hogy megbántodott.
- Ne haragudj! - szomorú a hangja és már épp készülne felállni, mikor is észbe kapok és visszahúzom az ágyba, így fölé kerekedve.
- Ha azt akarod, hogy megcsókoljalak, akkor azt mond. - lehelem a szavakat, majd ajkaira hajolok.
- Boldog szülinapot!
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Egy Percesek... :)
Hayran KurguSziasztok *-* Író: Tia 😀 Egyre több egy perces novella várható! :) Több bandával is készül és ha valakinek kérése lenne szereplő párosokat illetően, az nyugodtan írhat! :) Jó olvasást minden olvasomnak! :)
