Egy Percesek... :)

Prostitute III. (The end / MarkSon)

Mark

Ha egy falevél leesik, többé nem fog már fán tündökölni. Elsápadva, elhamvadva veszik feledésbe, míg a jelen el nem rejti hamvait hófehér leplével. Én is egy ilyen falevél lennék? Én is megsárgulva veszek el? Fog rám emlékezni valaki, vagy egy szebb és jobb elfeledteti hamvaim? Mindig is vágytam a halál megnyugtató érzésére, most mégis fáj a szívem, hogy tán itt hagynám őt. Őt ki az életem lett és kiért bátran áldoztam lelkem. De tudok-e nélküle létezni a csendben? Hiányozni fogok neki, esetleg elfeled? Angyalként követhetem életét? Segíthetek neki? Lehet az őrangyala?

- Mark, maradj velem, kérlek légy erős! Annyi minden áll már mögötted, kérlek ezt az egyet még bírd ki! – hallom keservesen remegő hangját, szinte látom magam előtt könnyeit csepegni véres felsőmre. Nem hagylak el sosem, utolsó lélegzet vételemmel is téged kísérlek utadon, majd lélegzetvétel nélkül fogom meg kezed, ha már nehéznek érzed szerelmem. Nem hagylak el, csak lepihenek a puha felhőkön, csak egy kicsit.

- Nem engedlek el, míg fel nem ébredsz! – érzem meg puha bőre érintését homlokomon. Eddig nem éreztem testét, de most még kevéske hője is égeti bőröm. Talán van esély? Esély az életre...

- Jack... - próbálom magamhoz hívni, de nehezen megy megmozdítani ajkaim, kiszáradt torkomon a levegő fájdalmasan hasít végig. Meg kell próbálnom, nem adhatom fel!

- Jackson – kicsikarva magamból nevét végre sikeresen meg is tudom mozdítani fejem, de szemem képtelen vagyok ki nyitni.

- Itt vagyok Mark, itt vagyok. Ne félj szerelmem! – ölel magához. Teste melege megmelengeti szívem.

~~~

- Muszáj haza menned? – kérdem szomorúan, hisz egész eddig velem volt: nem akarom, hogy egyedül hagyjon. Mi lesz velem, ha nem látom a megnyugvást szemében?

De sajnos minden este elmegy és csak másnap reggel jön be ismét hozzám. Haza akarok menni, vele akarok menni, nem akarok nélküle lenni többé sosem.

- Sajnálom! – csókol homlokomra átölelve még fájó testem, majd megfogva fekete kabátját: ki sétál kórtermemből. Mikor lesz már ennek vége? Hetek óta itt vagyok, képtelen vagyok sokáig elviselni.

- Kopp-kopp! – hallok meg egy ismerős hangot, mi cseppet sem kelt bennem kellemes emlékeket. – Megismersz még cicafiú? – gonosz mosolya mindent elárul gondolatairól. Undorodom tőle, minden porcikájától. – Meg sem kérded miért jöttem? Persze, hisz sejtheted. – ül le arra a számomra szent székre, ahol egész eddig Jackson ült.

- Tűnj el! – kiáltok rá, de csak azt érem el, hogy lesajnáló nevetéssel illet.

- Hogy felvágták valakinek a nyelvét, csak nehogy tényleg ott ékeskedjen egy mély vágás. Na de legyen, térjünk a lényegre. Holnap visszamondod a feljelentést és amint meggyógyultál vissza jössz! – hajol egészen közel hozzám.

- Arról ne is álmodj! – lökőm el magamtól.

- Muszáj lesz, vagy más különben a drága kis Jacksonoddal már csak egy orgián találkozol. Hm, nem is rossz ötlet. Biztos ő is egész ügyes lehet, de talán ki próbálom én is. – néz egyenesen a szemembe, mitől felfordul a gyomrom.

- Sosem érhetsz hozzá és nem fogom visszavonni a feljelentés. Megfogsz bűnhődni mindenért, amit tettél velem!

- Ugyan már, élvezted minden pillanatát te is. Ez a sorsod édes, erre születél. – simít végig karomon, majd amilyen hirtelen megjelent: úgy el is tűnik a semmibe.

- Nem engedem, hogy bántsátok őt!

~~~

- Mégis hova? Jaebum, keresd meg, kérlek! Rossz előérzetem van! – borulok Jaebum ölelésébe. Jackson tegnap óta nem jött haza. Merre lehet? Haragszik rám? Nem szabadott volna veszekednünk, az én hibám, hogy eltűnt.

- Nyugodj meg Mark, megtaláljuk! – szorít magához. Félek, rossz előérzetem van. Lehet, lehet elrabolták? – A rendőrségen már lejelentettem az eltűnését és figyelembe véve az elmúlt heteket, már keresik.

- Azt-azt hiszem tudom hol van. – jut eszembe a legrosszabb, legfélelmetesebb hely, mi remélem nem Jackson tartózkodási helye.

- Veled megyek! – áll fel Jaebum is magára véve kabátját.

- Oda nem jöhetsz! Nem akarom, hogy te is bele keveredj! – teszem kezem mellkasára. Nem engedhetem, hisz akár meg is halhat miattam.

- Mark, ha a barátom bajban van, akkor mindenképp megfogom menteni! Senki és semmi nem állíthat meg ebben. Jackson mindig mellettem volt, én is mellette leszek! – fogja meg kezem, majd elindul az ajtó felé. Látod szerelmem? Ne aggódj, megmentünk! Ne félj, ne add fel!

Fázom. Rettenet itt a hideg levegő, mi mindig körbe lengi ezt a raktárházat. Vérfoltok tarkítják az egyébként sem tiszta padlót. Keserves, de ismerős sikítás hallatszik a folyósó végéről, majd egy ajtó csapódás. Megtorpanva a hang hallatán, szinte a vér is megfagy ereimben. Ez ő volt, Jackson itt van.

- Mark, tovább kell mennünk! – súgja fülembe Jaebum, míg megfogva kezem vissza ránt a világba. Tudom mit kell tennem!

Belépve régi „szobámba" azonnal a villanykapcsoló felé nyúlok, de bár ne tettem volna.

- Jackson! – rémült hangján szólal meg Jaebum, majd szerelmem mellé térdelve törli le szájáról kicsorduló vérét. Hallom, ahogy egyre közelebb ér egy kopogó hang, majd valaki megfogja derekam és kezével betapasztja ajkaim. Éget minden érintése és fáj szorítása, de hiába kapálózok nem enged.

- Kicsim, kicsim ébredj! Nyugodj meg, itt vagyok! – érzem meg Jackson forró leheletét bőrömön, majd nyugtató simogatását. – Nyugodj meg, csak rosszat álmodtál! – ölel magához, mikor már meglepetten, könnyes szemekkel pislogok rá.

- Öt éve kísért ez az egész. Mikor lesz már vége? Mikor? – bújok ölelésébe, majd megcsókolom ajkait.

- Ígérem, elfog múlni! – ölel szorosabban magához és öt éve talán most először érzem úgy, hogy igaza lesz, elfog múlni, elfog tűnni és a múlt feledésbe múlik, akár a le esett falevél hamvai.

Sziasztok babócák! :) Itt lenne az utolsó része ennek a three-shot-nak az utolsó része. Köszönöm, hogy olvastátok és remélem lesz akinek tetszik! Tudom sokáig tartott az utolsó rész hozatala, viszont Wyw azt kérte legyen Happy-end és őszintén szólva sokáig nem voltam biztos benne, hogy az lesz, végül mégis ez a verzió mellett döntöttem. :)

Reakciókat szívesen fogadok...! :)