Egy Percesek... :)

Mennynek kapuiban (Lisa x Jennie)

Hát ehhez nem fűznék semmit...esti jó kedv :/

Szereplők: Lisa és Jennie (Blackpink). A párost még régebben a húgom kérte, hát most itt van. Azért remélem lesz akinek tetszik.

Kellemes olvasást mindenkinek! <3

Egyszer már láttalak. Emlékszem a bársonyos hangodra, a hosszú barna hajadra, mi fátyolként takar be. Láttam már a fájdalmat mégis erőt sugárzó íriszeidet, láttam már hamvas, káprázatos bőrödet. Ki vagy te? És hova viszel? Miért hallgatsz? Miért nem válaszolsz? Mi a neved? Ki vagy te, gyönyörű angyal?

Fájdalmam fejemben minden lépésnél gyengül, míg teljesen el nem tűnik. Véres ruhám alatt sebeim már nem látszódnak. Fájó karom zsibbadása megszűnik, ahogy a megszokott érzelem mellkasomban. Légzésem gyengül, testem lassul és könnyebb. Ezt te tetted angyalom?

- Emlékszel? - kérded, bár ajkaid nem mozdulnak, mintha csak elmémben szóltál volna.

- Mire kellene emlékeznem? - tekinteted rám vetül, mitől alig verdeső szívem pillangók hada támadja meg. Sajnálom, nem emlékszem. - Miért vagyok itt? - kérdem, de ismét csak előre fordulsz és szárnyalsz hófehér szárnyaiddal, míg el nem érünk egy hegytetőre. A kilátás szemet kápráztató, de valami különös van a levegőben itt. Mintha nem kapnék oxigént, mintha már nem lélegeznék. Rossz érzés kerít hatalmába.

- Balesetted volt, súlyos sérüléseket szereztél. Még a műtőben vagy testileg, így csak homályosan láthatod ezen tájat, de amint megszűnik szíved dobogása az ég és a föld választ hova való vagy. Lisa, miért jöttél utánam? - kérded, de mind hiába, nem ismerlek. Láttalak, de nem tudom ki vagy. Megfogok halni? Balesett? - Nem ismersz meg, igaz? - megrázom fejem, ezzel jelezve, hogy nem tévedsz.

- Hogy hívnak? - tekinteted a hulló hó pelyhekre szegezed. - Te honnan ismersz? - még mindig nem értelek.

- Jennie. A nevem Jennie. Tudod, régen, mikor még én is élő voltam mi ketten nagyon közel álltunk. Volt egy közös hely ahol mindig találkoztunk. Némán beszéltünk meg újabb és újabb találkozokat

- De egyszer nem jöttél el és azóta is csak téged vártalak. Miért nem jöttél? Megbántottalak? - kérdem, míg puha bőrödön legördül egy könnycsepp. Ne, ne sírj!

- Nem tehettem. Már indulásra készen álltam, mikor apám benyitott a szobámba egy véres késsel a kezében. Hallottam már előtte is húgom sikítását, de azt hittem csak szórakozott. Tévedtem! Apám vele kezdte és velem folytatta. Lassan közeledett, nehogy elfuthassak, majd közelebb ért és hasamba szúrta a kést, de itt nem állt meg. Addig szúrt, míg mozdulni sem tudtam, majd ott hagyott elvérezni és magával is végzett. Te voltál az utolsó gondolatom, sajnálom, hogy nem voltam ott. - történeted már rég könnyekre fakasztót és ösztönösen ölelem át derekad magamhoz húzva pille könnyű tested.

- Mi-miért tette ezt?

- Nem ő cselekedett. Akkor már rég az ital uralta elméjét és csak napok kérdése volt, hogy mikor adja fel. Lisa, vissza kell menned! Te nem hallhatsz meg!

- Nem, én melletted akarok maradni. Sosem mondhattam el, mit érzek irántad. Jennie én-én szeretlek! A balesetkor is csak a parkba siettem, hátha egyszer mégis eljössz. De tessék, most itt vagy és közelebb, mint valaha.

- Én is szeretlek, de velem nem maradhatsz. - már miért ne maradhatnék? Én döntöm el hol akarok lenni! - Amint meghalsz a lelked választ és ebből a köztes helyből ki kerülsz, de nekem itt kell maradnom.

- Miért kell itt maradnod? - miért nem jöhetsz velem? Jennie, kérlek, ne tedd ezt!

- Én nem tudtam választani, így itt ragadtam.

- És velem? Velem tudsz választani? - érzem, ahogy a szívem teljesen lelassul és meg is áll. Ennyi volt? Akkor én most halott volnék?

Megremeg alattunk a talaj és te szorosan fogod a kezem. Jól teszed, ne is engedd el! Valóban hallom az ég hívogató dallamát és a pokol keserves sírását. Sajnálom ördögöm, de ebből nem kapsz!

- Kapaszkodj! - kulcsolom össze ujjainkat így szállva át ketten a mennyország kapuin át.

- Most már örökké együtt lehetünk a mennyben! Szeretlek!