Egy Percesek... :)

Első (Yugbam +18)

Szép reggelt babócák! :) Esti kicsit unatkoztam és valamivel le kellett foglalnom magam, szóval született egy YugBam OS 😊
A mém pedig saját készítésű - szintén unalom szponzorálta -, és sok aprósággal várunk a facebook csoportunkban. :)

Kellemes olvasást 😘

https://www.facebook.com/groups/296923484084832/

Fáradtan ülök le a próba terem padlójára a próba utolsó koreográfiája után. Torkom száraz, akár a sivatag, de képtelen vagyok elmászni a terem másik végébe a vizes palackomért.

- Bamie, minden rendben? - kérdi egy angyali hang, de csak megrázom a fejem és elterülök a padlón. Ennyi volt, én kipurcantam.

- Na, édesem? - húz fel ülő helyzetbe Yugyeom és én automatikusan ölelem át nyakát, majd fejem vállára ejtem és lehunyom pilláim.

- Na, Bamie! Ne hogy elaludj nekem itt! - mondja, de már késő és ezt ő is tudja. Amint pilláim teljesen lecsukodnak én már álom országban vagyok. Azt még érzem, hogy valaki - az illatból ítélve Yugyeom -, felemel és be tesz az autóba, de ennyi én csicsikálok tovább.

Oldalamra fordulva különös melegséget érzek, majd közelebb araszolok, de szinte azonnal ki pattanak a szemeim mikor megmozdul.

- Na, most bezzeg felkelsz. - mondja Yugyeom, míg felém fordul az ágyban. Miért fekszünk mi egy ágyban? És hol a francban vagyunk?
Hirtelen mozdulattal ülök fel, így kissé megszédülve kapom a fejemhez kezem.

- Bambam, jól vagy? - kérdezi Gyeomie, míg ő is felül, majd magához ölel. Úgy szeretem amikor ilyen, imádok az ölelésébe bújni. De várjunk csak...

- Yugyeom, hol vagyunk? - dünnyögöm mellkasába és most irigylem azt a fekete pulcsit, ami bőréhez tapadhat ezzel elválasztva tőle. Úgy szerettem volna csak egy kicsit közelebb kerülni hozzá, de nem lehet. Neki mindig csak a barátja leszek, ő viszont nekem az álom lovagom.

- Hát mondjuk a szobánkban? Egy ágyban meg azért vagyunk szöszim, mert sehogy sem engedtél el álmodban és én is fáradt voltam szóval ide fektettelek téged is. Na meg régen nem zavart, de látom most igen. Bocsi, akár vissza mehetsz a saját ágyadba. - mondja, kissé lehangoltan én meg esze vesztett fejrázásba kezdek. Nem! Nem zavar és nem akarok vissza menni!

- Veled jobb aludni! - súgom, majd eldöntöm az ágyon és hozzá bujjok.

- Olyan régen aludtunk együtt. - sóhajtom szomorkásan, míg élvezem ahogy ujjacskáit hajamba futatja és lágyan simogatja.

- Mert kerülsz, amikor csak meg teheted. Bambam, megbántottalak? Vagy... -, de nem engedem, hogy végig mondja.

- Nem! Sosem bántottál meg! Csak-csak most kicsit nehéz időszakon megyek át. - mert ugye azt még sem mondhatom, hogy fülig beléd zúgtam basszus és nem akarom, hogy megutálj.