Sziasztok *-*
Író: Tia 😀
Egyre több egy perces novella várható! :)
Több bandával is készül és ha valakinek kérése lenne szereplő párosokat illetően, az nyugodtan írhat! :) Jó olvasást minden olvasomnak! :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~ Itt lenne egy újabb rövidke történet, amit még évekkel ez előtt írtam, de számomra egy fontos tanulság is volt, így gondoltam megosztom veletek és hogy azért élvezhető is legyen: BlackPink Lisa lett a lány, kiről most egy mesét olvashattok...
Love ~
Elmesélek egy történetet, mi talán igaz talán nem.
Volt egyszer egy lány, Lalisa ki nem tudta mit érez. Azt tanulta, hogy nincs ilyen. Nincs az az ember kivel le élné életét vagy tán még oda is adná érte. Nem volt előtte jó családkép, hisz apja csak a kocsmában volt anyja csak sírt. Ezt látva a lány elhatározta, hogy ő sosem lesz ilyen. Sosem fog sírni és nem lesz szerelmes, hisz ettől csak gyenge lesz...
De a sors másképp döntött...
Egy hűvös téli reggelen találkozott egy szempárral. Egy szempárral mi oly csodákat rejtett, oly érzelmeket mik egy sérült szívnek ijesztőek. Hiába a pillantás a lány tudta ez lehetetlen. Mégis lassan egy év múlása után sem felejtett. Félt a szerelemtől, szeretettől mindentől mi hozzá kötné így próbált indokot találni, hogy utálhassa szívrablóját.
Ez egy ideig működött is, de a szívtolvaj, ohh az a gaz ember nem hagyta, hogy gyűlölje. Kedveskedett szép szavakkal, gesztusokkal, míg a lány már csak abban reménykedett: felébred a rémálomból...
Lalisa egyre gyakrabban álmodozott szíve választottjáról. Lassan már a plafonra nézve is csak azt a bizonyos szempárt látta mi ámulatba ejtette...
Ilyenkor viszont gyötörte a bűntudat, mert megtudta az őt megbabonázó férfi titkát. Nős volt és még gyermeke is volt.
A lány ezek után tanácstalanul állt. Hetekig minden este a szobájában kuporodva próbálta vissza tartani könnyeit, de egyre több kín gyötörte lelkét, mikről nem mert beszélni.
Csak várta azokat a napokat mikor láthatja azt a férfit, de amint meglátta talán megijedt, talán csak félt a fájdalomtól, amit tudott, hogy búcsúzáskor megérkezik és párnapig a fájdalom uralja lelkét.
Majd egy olyan hírt kapott mitől ez a fájdalom buborék szivárogni kezdett és Lalisa barátnője, Jennie észre vette ezt. A lány azt hitte rosszabb már nem jöhet, de tévedett ismét. Másnap még rosszabb lett a helyzet. A buborék ki durrant és Lalisa olyant tett, mit még sohasem: teljesen ki kelt magából, felakarta adni a harcot.
Ennél már csak az volt rosszabb, hogy ő is látta... Összetört és ezt később nagyon szégyellte.
Felakarta adni, azt hitte ennyi volt, ezt nem éli túl, de aztán Jennie mégis megmentette!
Még az nap kereste a férfi tekintetét, de amint megpillantotta szégyenében, félelmében elbújt előle. Hiányzott neki mégis rettegett tőle, így elkerülte.
Egy percben mikor épp nem figyelt: összefutott a férfival, ki előtt zavarában beszélni sem tudott már. Csak hallgatta bársonyos hangját, de megszólalni nem tudott. Nagy nehezen végül kinyögött egy választ, bár nem is igazán tudta mit mond.
Utána elköszönve távozott a férfi, magára hagyva Lalisat, ki ezt csendben nézte végig és ahogy eltűnt a magas alak a távolban úgy kezdte érezni ő is: valami elhagyja a testét. A szeme már nem sírt, csak a lelke könnyezett.
