Egy Percesek... :)

Dream or reality (YugBam (+18))

- Ne! Engedj el! - kiálltot rá az idősebb, de Yugyeom hajthatatlan volt. Neki már meg voltak az elhatározásai, mi szerint ma este az övé lesz Bambam. Évek óta többet érzet iránta puszta barátságnál, de képtelen volt bevallani neki. Nem attól tartott, hogy elítélné, hisz ő is meleg volt. Nem, ő egyszerűen nem tudta miképpen közölhetné vele. Még sem mondhatja, hogy "Bocs, de beléd zúgtam".

Mindig próbált utalni rá, de Bambam sosem vette észre. Ő a szerelmeslevélben egy ártatlan baráti vallomást látott, egy intimebb simításban baráti tapintást vélt felfedezni, egy-két pusziban csak testvériséget érzett. Legalábbis így adta elő másoknak.

Valójában mindig is érdeklődött a fiatalabb iránt, de mentségére szóljon: ő nem tudta, hogy Yugyeom meleg, de még csak nem is sejtette!

Azonban Yugyeomot csak megbántotta minden baráti gesztussal. Rossznak, semminek érezte magát és a szíve is bele fájdult, hogy nem szereti viszont és sosem fogja.

Az idegei már gyengék voltak, a szerelem őrületbe kergette és végleg elszakadt nála az utolsó cérna is, mikor meglátta Bambamet csókolózni egy idegen fiúval.

Teste vadul remegett a méregtől ezzel megrémisztve hyungját.

- Yugyeom, mit csinálsz? - kérdezte félelemmel hangjában, választ nem kapott. Nem tudta elképzelni sem, hogy a másik mire készül, de amikor akaratosan mart ajkaira: már kezdet neki derengeni egy pár dolog. Elakarta lökni magától, már ingjére is markolt, de a fiatalabb nyelve megállította. Finoman siklott szájában, ennek köszönhetően ahelyett, hogy ellökte volna magától: ujjait szorosan fonta rá a vékony ruhaanyagra. Szíve már-már kitörni készült mellkasából, gyomra fel-le liftezett az érzéstől, mit a fiatalabb adott neki. Érzete, hogy ha akarná sem tudná megállítani Yugyeomot, de ha őszinte akart lenni magával szemben, akkor nem is igazán akarta. Vágyott rá, akarta és még fel sem fogta mi történik.

Yugyeom nem volt rest, nem pazarolta tovább az időt. Semmi más nem járt a fejében, csak hogy az övé lehessen amire már oly régóta vágyakozott. Azonban amint megérezte Bambam ölelő karjait maga körül, kissé talán megijedve vált el szerelme mézédes ajkaitól. Mikor látta a másik szemében a nem értést, a félelmet és azt a különös csillogást, amit már megannyiszor: elszégyelte magát, azért, amit tett. Ő sosem akarta megijeszteni, vagy bántani a másikat. Nem akart sosem ártani neki, csak megőrjítette a reménytelen szerelem. A viszonzatlan szerelem felemésztette így is törékeny lelkét, bekebelezte és a kutyák elé vetette szánalmasan magára hagyatva.

- Sa-sajnálom! – súgta remegő hanggal maga elé, még mindig a másik ruháját szorítva ujjai közt, mert úgy érezte ez az egy dolog tartja még a zuhanástól vissza.

Bambam látva a másik halálra rémült arcát, fájó szívvel ölelte magához a fiatalabbat, majd a fülébe súgta, hogy nem kell sajnálnia. Valójában tetszett neki az a minimális erőszak mit a magasabb produkált, mégis ez az a valódi szégyenlős Yugyeom az, akibe bele szeretett.

Kezei közé fogva a másik szomorkás arcát, szemébe nézve látta az érzéseit, látta a tüzet benne, de nem merte elhinni. Ajkaira hajolva fedezte fel ismét a másik édes száját, majd elmélyítve a csókot kigombolta a másik kék ingét. Yugyeom nem igazán tudta hova tenni ezt, de nem volt mersze megkérdezni. Hagyta magát, hagyta, hogy Bambam, az ő szíve választottja domináljon felette.

Hagyta, hogy a másik végig csókolva nyakán izgassa, hagyta, hogy megfossza ruháitól. Engedte, hogy végig simítva testén remegést váltson kibelőle és elfektetve az ágyon végig csókoljon testén. Remegése vad ütemre váltott mikor a másik végig simított mereven ágaskodó tagján, majd ajkai közé véve kínozta. Sóhaja minden szívással egyre hangosabbak voltak és mikor megérezte szerelme ujjait bejáratánál: rémülten sikkantott fel, ülő pózba tornászva magát.

Tudta az idősebb, hogy megfog ijedni, de nem akarta abba hagyni. Kész lett volna cserélni is akár, de minden áron akarta Yugyeomot. Meglepetésére azonban nem ellenkezett a másik, csupán meglepődve pislogott rá gyönyörű fekete íriszeivel.

- Nem kell, ha nem akarod! Csinálhatod te is! – súgta Yugyeom ajkaira, majd mélyen megcsókolta, de cseppet sem erotikusan, vagy erőszakosan. Nem! Ebben a csókban megmutatta mennyire vágyik a másikra, de azt is hogy mennyire bízik benne és mennyire fontos neki.

Mikor elváltak egymástól a fiatalabb gondolkodva pislogott minden felé. Látszott rajta, hogy erősen próbálkozik, majd elpirulva nézett Bambamre.

- Tudod, én még nem voltam sosem senkivel. Ne-nem akarom elrontani. – szomorúan hajtotta lefejét, de hyungja boldogabb nem is lehetett volna. Hisz szerelme első alkalma vele történhet, de valójában a félelem is eluralkodott rajta. Nem akart fájdalmat okozni a másiknak még véletlenül sem.

- Bízz bennem! – súgta a szomorkás fiú fülébe, majd megharapva cimpáját végig simított oldalán, ezzel mosolyra kényszerítve, hisz tudta, hogy itt a legcsíkisebb. Na meg persze ismert még egy gyenge pontot, amire hamarosan rá is csókolt, míg kezét bekente síkositóval. Mutató ujját bejáratához igazítva mélyen megszívta tagját, míg elsüllyesztette ujját. Yugyeom a hirtelen furcsa érzéstől lenézett Bambamre, de hamar meg is bánta. Látva a lábai közt, ahogy tagjával játszik még jobban felizgatta.

Ujjait a másik fekete hajába másztatta és a lepedőbe kapaszkodva próbált a földön maradni, de Bambam második, majd idővel harmadik ujja ezt nem hagyta neki. Egy teljesen új univerzumban érezte magát, ahol csak ő és az idősebb létezik, ahol nincs senki más, semmi más. Mélyen elveszett ebben a világban, mikor Bambam eltalált benne egy olyan pontot, amitől szinte felsikított magas hangon és ívbe feszült háttal próbálta feldolgozni a történéseket. De nem sikerült, nem hagyta neki. Újra és újra eltalálta benne azt a gyenge pontot, majd mikor késznek érezte ujjait felváltotta merevedése.

A fiatalabb érezte a minimális fájdalmat, hisz minden értelemben szűz volt, de Bambam szinte azonnal elfeledtette vele. Óvatos volt és figyelt a másikra, így mindketten együtt vonaglottak a menny felé, míg testük összefonódva hullámzott.

Kéz a kézben értek el a csúcsra egy hosszas szerelmes csókba forrva.

- Szeretlek! – suttogta Bambam szerelme ajkaira, mit ismét magáévá téve csókolt, majd egymást ölelve tértek át az álmok földjére, remélve, hogy ez mind valóságos volt és reggel ugyan így ébrednek fel.

Vajon valóság volt? Vagy csak álom? De ki álmodhatott?

- Szeretlek! - ölelte magához Yugyeom az idősebb testét álmában.