Sziasztok *-*
Író: Tia 😀
Egyre több egy perces novella várható! :)
Több bandával is készül és ha valakinek kérése lenne szereplő párosokat illetően, az nyugodtan írhat! :) Jó olvasást minden olvasomnak! :)
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Sziasztok babócák itt lenne egy mini sorozat 😂😂😂 aha 3 rész 😅😅
Kellemes olvasást!
Amikor valaki túl fiatalon kerül rossz kezekbe: megváltozik a világhoz való hozzáállása. De mi történik akkor, ha ez a valaki egy olyan aprócska fiú, akinek tisztább a szíve, mint a világ legjobb emberének? Mi történhet, ha ez a kis fiú tizennégy évesen eltűnik Los-Angeles egyik utcáján és többé nem látják a Szülei? Vajon az ő világ szemlélete milyen irányba fejlődik?
Mark: Remeg a kezem és érzem, hogy a lábaim tartása sem biztos pont számomra. Már két év alatt mondhatni megszoktam, hogy kihasználnak alkalom adtán megaláznak, de még mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok mit kell csinálnom úgy negyedóra múlva.
Emlékszem az első alkalomnál úgy sírtam, mintha kínoznának, majd, amikor először volt durvább és valódi kinzásos aktusom már az ereimet is felvágtam. Az első félévben megakartam halni, majd utána megszökni, de egy év után rá kellett jönnöm, hogy nincs menekvés. Fájt, rohadtul fájt azóta is minden pillanat, de megtanultam, hogy ha nem panaszkodom és nem okozok gondot, akkor én is jobban járok és marad egy kis saját terem. Ezért is lehet egy kis egy szobás lakásom külön - persze az elrablóim felügyeletével - a többi kiszolgáltatott embertől. Mondhatni ebben az egy évben mikor már bele törődtem a sorsomba igazán jó árú cikk lettem a prostik közt és sajnos gyakran keresett is. Undorral tölt el mindenki, aki hozzám ér, de a tükörképemtől hányni is tudok. Gyakran gondolkodom rajta, hogy talán túl könnyen, túl hamar adtam fel, de nem merek jobban bele gondolni. Nem szeretnék hinni olyanban, ami nem jön el és ha életben akarok maradni, ezt kell tennem.
- Jó estét. Jackson Wang úrhoz jöttem. - mondom a recepciós lánynak, aki már többször is látót itt csupán mindig mással. Azonban ő nem néz le és ezt tisztelem benne. Tudja mi vagyok, mégis tisztelettel ki szolgál és segít. Sajnos ez ritka, éppen ezért szeretem ezt a hotelt.
- Köszönöm. - mondom és meghajolok, majd a lifthez lépve tanulmányozom a szoba számot. 302-es. Hm érdekes, ott sosem voltam még. Ha jól tudom, akkor ez az egyik lakosztály száma. Végül is mindegy, csak remélem gyors az illető, mert ma még aludni is szeretnék és nem lakom éppen közel.
Nyílik az ajtó és kilépek rajta, majd picit levezetve az idegességem szőke hajamba túrok és megigazítóm az amúgy borzalmasan álló tincseim. Bekopogok és halom ahogy valaki az ajtóhoz lépked, nekem pedig egyre nagyobb lesz a gyomorgörcsöm. Nem akarom ezt, mért én? Mért?
- Szia, te vagy Mark? - mosolyog rám egy szintén szőke, kellemes kisugárzású, eléggé izmos alkatú fiú. Látszólag normális, na de ha prostit bérel biztos hibás valami benne.
- Igen. - mondom, majd meghajolok előtte, de csak épp, hogy. Beinvitál, majd aranyosan kezd beszélni arról, hogy még nem volt ideje kicsomagolni, így sajnálja, hogy kupi van. Na ez vicces és fura egyben. De aranyos tényleg aranyos. Remélem nem valami elmebeteg, ahhoz most nem lenne kapacitásom.
