Már fél órája itt ülök, volt is, hogy egy kevés időre elszenderedtem. Valami rém félét álmodtam, de nem emlékszem, csak nagyon kevés részletére.
Ami megmaradt:
Egy vonaton ültem. Mily meglepő.
Elég régi fajta.
Sokan voltak, de olyan volt, mintha nem láttak és nem hallottak volna engem.
A nevemet hallva elindultam egy kiszolgálópult felé.
Ezek szerint valami régi típusú luxust szolgáló vonat lehetett.
Még étkezőasztalok is voltak.
Na mindegy, szóval egy magas fehér alakot véltem felfedezni a pult melletti férfi mosdó előtt állni. A hang, mely a nevemet emlegette felőle érkezett.
Közelebb mentem, mire már mást hallottam tőle.
,,Nem fog összejönni'' - hallatta egyre többször, egyre halkabban.
Bekönnyezett a szemem, úgyhogy pislogtam egyet, de mire kinyitottam, már nem láttam senkit magam előtt.
Utána elhomályosodott minden, majd csak egy koppanást éreztem.
Következőkben már csak pislogtam.
Minden pislogással újabb és újabb homályos jeleneteket láttam magam előtt...:
Hogy meg van kötözve a kezem,
Hogy egy tábortűznél ülök valakikkel (?), a háttérben egy tóval,
Hogy vér folyik a testemen össze-vissza,
Hogy valaki néz...
És erre már felkeltem.
Iszonyú erős és intenzív szívdobbanások közepette kipattantak a szemeim, mire úgy éreztem már tényleg ideje lenne fájdalmat okozni magamnak. Így hát tenyerem mélyéből kivettem, és alkarom belső oldalára helyeztem a pengémet. Egy határozott mozdulattal, erős fájdalmat érezve végighúztam a kezemen az eszközt.
Mielőtt újra bealudtam, csak arra emlékszem, hogy az elég durva vérzést egy már vértől tocsogó zsepivel, de azért próbáltam elállítani.
Majd síricsend...
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Őrület Vonat×Egyszer Élünk
Приключения|BEFEJEZETT| Tettem és kaptam rossz dolgokat az életben. Nem tudtam már mást csinálni. Megtettem. Otthagytam mindenkit. Mindenkit akit szerettem és mindenkit akit utáltam. Most pedig a Mennyországban élek... Neeeem... Nem öltem meg magam! Annak még...
