- Jobban vagy? - kérdezte, miközben leültetett az egyik ágyra.
- Igen, köszi! - mondtam.
Ahhoz képest, hogy a környék legolcsóbb szállója, tök igényes volt.
A szoba tiszta, sötétvörös falakkal, két ággyal az oldalain. Egy az ablaknál, egy az ajtóhoz közelebb. Nyilván nem úgy kértük, hogy egy ágy legyen. (Egy francia.)
Még csak egy napja se ismertük egymást.
Körülbelül fél óra elteltével úgy döntöttem írok a naplómba:
Április 28. vasárnap [22.47]
Na jó. A pszichológussal való dumálgatás után találkoztam egy sráccal. Nagyon szimpatikus. Együtt vacsiztunk valami menő, régi stílusú, amerikai étteremben. Utána sétálgattunk, most pedig egy olcsó Motelban vagyunk. Vele valahogy biztonságban érzem magam. Lehet jobban is megtetszett, mint kéne.
Megint láttam az alakot. Figyel. Mindig.
Vagy követ, vagy mindig tudja hol vagyok.
Zack megvéd. De nem akarok bajt vinni az életébe.
Holnap reggel lelépek, és folytatom az utam.
Miután letettem a naplót, Zackkel kimentünk a konyhának kialakított részecskébe és együtt próbáltunk megalkotni valami banánturmix félét.
(Hazafele vettünk pár gyümölcsöt, meg tejet)
- Ahh! Ez most komoly? - emeltem fel a fejem, miután észbekaptam, hogy az arcomba dobott egy szelet banánt.
- Teljes mértékben! - kezdett el nevetni.
- Na jól van Zacky! - majd én is megdobtam 2 szelettel, amik valamiféle furcsa módon pont a 2 szeme környékén landoltak.
Szép lassan lehelyezte az arcáról a gyümölcsöket, majd egy hirtelen mozdulattal a fejemre öntötte a tejes doboz negyedét.
- Jézusom! Megőrültél? - háborodtam fel.
- Jó sajnálom, nem ennyit akartam. Csak meglendült aztán... - de mondandóját nem tudta befejezni, ugyanis óvatos és lassú mozdulatokkal elvettem a pultról a tejet, miközben kihasználásképp megöleltem, és bosszúból majdnem az egész dobozzal ráborítottam.
- Mi a szaaar??? - teljesen meglepődött, mikor a hideg folyadék lelapította az egész haját. És egész a földig lefolyt.
- Óh bocsi. Ennyi ment volna rád?! Nem ennyit akartam! - mondtam gúnyosan, mire felkapott és elkezdett csikizni.
Mindketten lefürödtünk, szépen egymás után, majd készülődtünk az alváshoz.
- Figyelj Ani! - törte meg az esti pakolászás csendjét Zack - Tudod mennyi az idő?
- Nem. Mennyi? - kérdeztem meglepődőtten, hisz nem tudtam mit akar. De közelebb jött.
- 23.59! Remélem jól telt a napod! Nagyon boldog születésnapot! Gondoltam megleplek azzal, hogy az utolsó pillanatig várok. - mondta, és erre nekem majd, hogy nem leesett az állam. De nagyon örültem neki.
- Kö... - kezdtem volna bele vigyorogva, de Zack megakadályozott. Megcsókolt.
YOU ARE READING
Őrület Vonat×Egyszer Élünk
Adventure|BEFEJEZETT| Tettem és kaptam rossz dolgokat az életben. Nem tudtam már mást csinálni. Megtettem. Otthagytam mindenkit. Mindenkit akit szerettem és mindenkit akit utáltam. Most pedig a Mennyországban élek... Neeeem... Nem öltem meg magam! Annak még...
