*Borzasztó nap volt az iskolában. Be akartak dobni az udravon található szökőkútba. Pont jött az igazgató, ugyanis beszélni szeretett volna velem. Ekkor még szerény voltam, azért bántak velem így.
Aztán mindenki elrohant. Hazafutottak, nehogy bajba keveredjenek. Arra nem gondoltak, hogy még úgy is találkozunk. Meg, hogy Ők találkoznak az igazgatóval.
Mindegy is. Felmentünk a igazgatóiba.- Arról szerettem volna beszélni veled... - félbeszakítottam.
- Tudja a földrajz. Sajnálom én tanultam, de nem maradt... - visszakaptam..
- Nem ez..nem érdekel. Tudom, hogy igyekszel. De...Valami nincs rendben veled. Sajnos letagadhatatlan. Megmagyaráznád az állandó rosszulléteid? És a..De megcsörrent a telefonom. Nagyon megrémültem. Ő hívott.
Meg fog ölni a mai földrajz 1-esért.
Akkor már megtörtént az Olaszországi "kiruccanásunk"...
- Elnézést. Ő....hívnak.. - szóltam, majd kimentem a folyosóra, hogy felvegyem.
Először nem mertem, de..muszáj volt.
Az ajtót sajna nyitva hagytam.- I..igen? - szóltam bele megrémülten.
- Hol a f*szba vagy?
- Iskolában.
- Takarodj hazafelé! Most! - tisztán emlékszem. A "most"-ot direkt kihangsúlyozta mély hangjával. Ijesztő volt..
Kinyomtam..
Visszamentem az igazgatónőhöz.
- Haza kell mennem sajnálom. Viszont látasra! - mondtam majd hipergyorsasággal hazafutottam.
A házunk előtt megálltam.Ordibálás...
Felix jött oda hozzám a szomszédból (igen egy utcában laktunk), mert sétálni volt és látta, hogy futok haza.
- Szia Ani! - mosolygott rám.
- Szia Felix.
- Megint? - nézett szomorúan a házunkra. Csak bólogattam. Erre megölelt - Minden rendben lesz tarts ki! Tesóid hol vannak? - erre csak nemlegesen megráztam a fejem, miszerint fogalmam sincsen.
Valaki kinézett az egyik emeleti ablakon.
Ő volt az.
- Felix nekem mennem kell. Majd beszélünk, de irtó pipa lesz. Főleg, hogy látta, hogy itt vagy.
- Szia Anastasia.. - majd Ő is és én is hazafutottunk. Persze én csak pár métert.
Ahogy beértem a házba síri csend lett.Vihar előtti csend?
Valaki szép lassan letrappolt a lépcsőn.
- Ani. Drága. Hol voltál? - kérdezte ijesztő mosollyal az arcán, halál nyugodtan.
- Külön óram volt. - nyeltem egyet.
- Külön órád mi?! - még mindig nyugodt volt - Hogy mersz hazudni nekem??? - emelte fel a hangját.
- Nem hazudok.
Egy nő futott le az emeletről. Majd ki a házból. Mindketten ránéztünk. Gondoltam egy újabb örömlány volt. De már meg sem lepődtem.Nee. Nem láthatja, hogy félsz.
- Szajha, nekem ne merj ellent mondani! - a keze csattant az arcomon - Átkozott kis r*banc. Olyan idióta vagy, mint anyád.
- Hol van? - kérdeztem remegő hanggal.
- Valahol a pszichiátrián punnyad. - jelentette ki, mire nagyot csalódtam.Megint....
- A húgom és az öcsém? Ugye nem bántottad Őket? - egy újabb pofont kaptam.
- Hogy képzeled? Nekem ne nagyarcoskodjál! Amúgy a temetőben. De megnyugtatlak nem mehetsz oda hozzájuk. Szépen itt maradsz velem, és megtanulod mit szabad és mit nem!
Tudtam mi fog következni.
Felrángatott az emeletre. Majd belökdösött a szobámba. Nem volt mit tenni, erősebb volt nálam. Nem is próbálkoztam már.- Vedd le a pólód! - utasított erőszakosan, mire kihúzta az övét a nadragjából.
- Mi? - kérdeztem remegő hangon. Addig, amikor ezt csinálta nem kellett hozzá levenni a pólómat...
- Azt mondtam leveszed! Most azonnal! - kénytelen voltam levenni, mert megint megpofozott - Fordulj meg, és dőlj rá az ágyadra! - innentől tudtam..10x megütött az övvel. Égett a hátam - Remélem megtanulod, hogy kinek pofázz vissza. - sarkonfordult - Kimegyek slozira. Mire visszajövök...az ágyadban legyél. Felsődet vedd vissza, gatyádat le! És kussolsz róla mindenki előtt világos? - sírva megráztam a fejem. Már azóta bőgtem, mióta elkezdett ütni - Jah és még valami! - kiabált vissza a folyosóról - Ne bömbölj, nem vagy óvodás! - és röhögött. Rajtam. Azon, ahogy szenvedek.Kihasználtam az alkalmat és gyorsan megkerestem a legélesebb pengém. Halkan leosontam, majd kifutottam a házból.
Már semmi értelme. Nincs mit veszíteni.
Elfutottam a temetőig. Hatalmas volt az tény, de senkit sem láttam. Visszanéztem, hála Istennek Ő sem jött utánam. Biztos piált, vagy a ház környékén keresett. De nem akartam, hogy megint megtegye. Leültem egy sír mellé. Csak sírtam és sírtam. A pengét a kezemhez illesztettem. Jó mélyen belenyomtam, és végig az alkaromon egy egyenes hosszú csíkot húztam. Iszonyúan fájt, de nem jobban mint a lelkem, vagy a hátam.
A vérem úgy jött a kezemből, mintha vízesés, avagy véresés (?) lett volna.
A távolból két gyereket láttam szaladni felém. Egy nénivel voltak.Csak nem Ők azok? A tesóim...
Azt láttam, hogy aggódva guggoltak felettem. Én már a földön voltam. A néni telefonált.
És sötétség.Miért nem sikerült? Ha ezt megtudja....*
Ez volt hát az 1. öngyilkossági kísérletem. Már majdnem 15, de még csak 14 éves voltam.
CZYTASZ
Őrület Vonat×Egyszer Élünk
Przygodowe|BEFEJEZETT| Tettem és kaptam rossz dolgokat az életben. Nem tudtam már mást csinálni. Megtettem. Otthagytam mindenkit. Mindenkit akit szerettem és mindenkit akit utáltam. Most pedig a Mennyországban élek... Neeeem... Nem öltem meg magam! Annak még...