Őrület Vonat×Egyszer Élünk

19. rész

- Nézd én. Nem tudtam, hogy még találkozunk. - mentegetőztem - Ezért...
- Ani. Nem ezt kérdeztem.
- Tudom, de...
- De? - nézett a szemembe.
- Félek. - mondtam lesütött szemmel.
- De. Mi a szartól? Tök boldogok lehetnénk, mert... - de nem tudta befejezni, ugyanis félbeszakítottam.
- Hogyan? Itt minden dolog..mindegy hagyjuk nem akarom ezt elszúrni. Szép az időnk, gyönyörű a kilátás.

- Kérdezz - felelek? - tette fel a világ legfurcsább kérdését Zack, mire csak hülyén néztem rá - Játszunk?
- Mi bajod?
- Naa! Kérdezek. Válaszolsz. Ennyi. Utána fordítva.
- Jól van, de hülyeséget ne kérdezz! - mondtam komolyan, mire elgondolkodott a kilátást figyelve.
- Ani. Tudom, hogy nem ismerjük egymást még. De. Mondd, tetszem neked?
- Zack én...
- Semmi Zack. Kérdezz - felelek. Csak válaszolj.
- I...igen. Azt hiszem. De nem biztos! - kicsit beijedtem a végére.
- Szóval. Ezt igennek veszem. - majd egy önelégült vigyort láttam arcára felfestődni.
- Ch. Na de én jövöök! - vigyorogtam - Mi a teljes neved?
- Most komolyan? Ennél többre nem telt? - nevetett - Zack Balm Martinez.
- Ú-ú. Szép név. - mondtam gúnyosan, mint az ovisok.
- Jó akkor. Mi a te neved?
- Miért akarod tudni? - erre kicsit komoran nézett rám.

Jah...a kérdezz - felelek.

- Anastasia Warren. - mondtam kicsit elkenődve.

Utálom a nevem. Meg mindent, ami velem kapcsolatos. Fúj.

- Mi az? - láttam félmosoly - félmegdöbbenést mutató arcát, ami csak bambult előre.
- Anastasia...
- Na! Mi van? - nem tudtam, mi történt vele.
- Tudod. Nagyon tetszel. És a neved. Imádom.

Jah csak az "Ani"-t mondtam neki addig.

- Mielőtt még teljes elpirulásomig ásol, azelőtt még kérdezek, ha nem baj. - gúnyolódtam.
- És ha baj? - nézett rám kérdőn.
Kicsit megijedtem, de hirtelen nekem támadt és elkezdett csikizni.

- Van fürdőruhád? - kérdezte, mire mit sem sejte bólintottam. Nem értettem mit akart - vedd fel!
- Mi?
- Nyomás. Majd utána elmondom. - mondta és intett a kezével, a nádas felé.
- Hát. De én. Mások élőtt.. - komoly arccak rámnézett - Oké. - mondtam, majd indultam átöltözni. Nagyon szép idő volt. Fázni max egy nem tudom kicsoda, vagy micsoda tudott volna.

Előbújtam fürdőruhában (de pluszban volt rajtam egy trikó, mert amint elkezdtem volna említeni, utáltam mások előtt akárhogy úgy lenni, hogy nincs rajtam több öltözék.

Zack egy fürdőnadrágban megjelent.

- Hé! Minek az a felső? - kérdezte elkomorodva.
- Inkább azt mondd meg, miért kellett ez? - kérdeztem számonkérve. De nem kaptam megnyugtató választ.

A picsába.

- Hát ezért! - mondta Zack izgatottan, majd felkapott és mint egy menyasszonyt, úgy fogott meg. De ez sem tartott sokáig, ugyanis hirtelen meglendítette a kezét, én pedig egy csobbanást kísérve a vízben végeztem.

Nagynehezen "felúsztam" úgymond és feleszméltem.

- Te most...most komolyan a vízbe dobtál? - kérdeztem csurom vizesen felháborodva.
- Ő...ha a tó vizében, vízzel tele ácsorogsz, akkor valószínű. Na gyere! - nyújtotta ki a kezét, hogy belekapaszkodhassak.
- Ugye tudod, hogy belehúzlak?
- Igen, valahogy...valahogy sejtem. - mondta félmosollyal arcán, mire megrántottam a kezét, és hagytam, hogy beleboruljon a vízbe.

Leért a lábunk, úgy, hogy vállunk épp, hogy a felszínen volt.

Úgy egy órán át még bent voltunk a vízbe', játszottuk a kérdezősdit, locsolgattuk egymást stb.

Kiderült, hogy Zack családjában is voltak amolyan "zűr" félék.
Hát az enyémbe. Enyhén szólva zűr félék voltak.
Ácsi. Az enyémbe? Azt...azt nem lehet családnak nevezni. Kivéve a tesóimat.
Ők maradtak csak.

Zack egyébként azt mondta, hogy az anyja néha, ha egy kis plusz pénzre volt szüksége beállt. Szóval igen. Volt, hogy árulta a testét, de hála az égnek nem sűrűn.
Persze ilyenkor az apjától kapott egy kis "bűntetést", ha megtudta. Aztán leléptek Amerikába. Szegény srác meg maradt a nagyszülőkre.

- Fázok. - jelentettem ki dideregve Zack karjaiban. Fogalmam sincs hogyan kerültem oda.
- Lila a szád. Libabőrös vagy. Ki kéne mennünk. - tolt el magától.
- De olyan jó itt. - én megint megöleltem. - amúgy. Hol fogunk aludni? - nevettem el magam, mert nagyon kínos volt belegondolni, hogy kb. olyanok vagyunk, mint a hajléktalanok.
- Hoztam sátrat. - mondta büszkén.

Atya ég. Ennek mindene van...