Kinyitottam a szemeim.
Egy takaros házikóban keltem fel. Lassan odatotyogott hozzám egy barátságos néni.
Túl boldog.
- Hogy vagy, kedvesem? - mosolygott rám.
- Ő..döbbenten. De mostmár jól köszönöm. Hogy... - de nem tudtam befejezni ugyanis közbeszólt.
- Tudod, összeestél és idehoztak. Nem voltál eszméletednél, úgyhogy egy kis jeget raktam a homlokodra, és mivel nagyobb bajod nem esett, így hagytalak pihenni. Én volnék a falu "orvosa". - mutatta ujjával, miközben összeszedtem a cuccaim.
- Áh értem. Köszönöm, hálás vagyok, hogy segített! - mondtam mosolyogva, majd lassan a kijárat felé vettem volna az irányt, de még mondani akart valamit.
- Jaa! Kishölgy. Még említeni szerettem volna, hogy van egy "vendéged". A fiatalember valószínűleg már nagyon várta, hogy felkelj, ugyanis 5 percenként szólt, hogy jöjjek be hozzád, nézzem meg hátha felkeltél. - majd intett, az ajtó felé. Én kissé sokkolva, elfordultam.
De néha egy - egy dobbanást kihagyott a szívem.
Ki lehet az?
Megindultam az ajtó felé. A kis ablakocskán láttam.
Zack idegesen járkált körbe - körbe.
Oda, s vissza.
Néha nekiment pár embernek, akik felháborodva fordultak felé, vagy épp kezdtek el prédikálni, hogy "mit járkálsz úgy az utca kellős - közepén, mint egy veszett mókus????". És társai.
Még egyszer döbbent arccal visszafordultam a kedves asszonyhoz.
- Talán nem ismered? Akkor ne menj vele, ha nem! - szólt aggódva.
- Öhm. Khm. De én... Ismerem Őt. - vigyorogtam - Hölgyem... Én nagyon köszönöm tényleg! - mondtam, majd kinyitottam az ajtót.
Zack szürkés (inkább, mint->) - zöldes csodálkozó szemeivel találtam szemben magam.
Azt hittem hallucinálok. De mikor rájöttem, hogy nem Zack lelkesen odafutott hozzám és megölelt.
Tényleg nem.
Megbántam, hogy otthagytam, így nagyon jól esett újra látni.
Percekig nem szólt semmit. Csak ölelt.
- Ani! Jól vagy? - eltolt magától, és furcsa tekintettel a szemembe nézett.
- Ne nézz így rám. Nem haltam meg! - mondtam morcosan.
- Na. Ezt ne is mondd! - nevetett - Még jó.
Már naplemente volt.
A falu mellett egy viszonylag nem nagy tavacska helyezkedett el.
A nádassal körbevett széléből próbáltunk olyan részt kutatni, ahol volt egy amolyan "lyuk".
Találtunk is hála az égnek.
Majd leültünk és elkezdtük fogyasztani a hamburgereinket.
- Ez tök jó, ahhoz képest, hogy falusi hambi! - mondta vidáman Zack, mire felnevettem - Te hogy - hogy vegaburgert kértél? - nézett le rám, majd a naplementére, ami csodás volt.
A (napnak) negyede (vagy egy kicsit több) még a hegyek, avagy dombocskák felszínén vöröslött, beszínezve az égboltot.
- Nem mondtam volna? - nevettem, mire megrázta a fejét. Nemlegesen - Vega vagyok! - majd döbbentre változtatta arckifejezését, miközben tovább bámulta a tájat.
- De..de hogy.... - nem tudta befejezni, ugyanis közbeszóltam.
- Egyszerűen. Nem eszek húst. Nem ölök állatot. Persze még van egy pár apróbb ok is, de azok egyáltalán nem lényegesek. - mondtam mosolyogva, majd felnéztem rá. Észre sem vettem, hogy engem figyel.
Arca komollyá változott, s visszafordult a nap felé.
- Amit reggel írtál. Az... Komoly volt?
Csak ezt ne...
BẠN ĐANG ĐỌC
Őrület Vonat×Egyszer Élünk
Phiêu lưu|BEFEJEZETT| Tettem és kaptam rossz dolgokat az életben. Nem tudtam már mást csinálni. Megtettem. Otthagytam mindenkit. Mindenkit akit szerettem és mindenkit akit utáltam. Most pedig a Mennyországban élek... Neeeem... Nem öltem meg magam! Annak még...
