Őrület Vonat×Egyszer Élünk

8. rész

Na jó. Megbeszéltük az orvossal a részleteket, és felszálltunk a járatra (London -> Edinburgh), ahová egyébként is felszálltam volna, csak tervem szerint egyedül.
Nem terveztem, hogy "turkáljanak a lelki világomban''
Ha írok a naplómba az se gáz.

Április 28. vasárnap

Fú. Alig várom, hogy egy lélekturkásszal dumálgassak a vonaton. Fasza lesz.
Szarkazmus táblaaaaaaaa!!!44!!4

Szóval. Hála az égnek nem sok megállón keresztül fogunk beszélgetni. Nyilván nem akar átmenni egy másik országba csak miattam. Amit jól is tesz.
Majd később írok. Megjött a vonat.

- Hány testvére van? - tette fel az első kérdést Mrs. Peggie.
- Öm...kettő. - hajtottam le a fejem.
- Mennyire ápolt velük jó kapcsolatot?
- Azt nem tudom, hogy ők mennyire, de én nagyon szeretem őket. - utáltam könnyezni. Pláne mások elött. De hát megesik.
- Értem. Biztosan nagyon kedvelik magát.

Hogyne. Engem, aki cserben hagytam őket. Sőt, a pokolban.

- Ja. Biztosan. - mondtam.
- Tessék? - kérdezte, miközben én meglepődtem, hisz azt hittem nem hallotta.
- Semmi. Magamba beszéltem. - próbáltam terelni.
- Most egy kicsit beszéljünk a magánéletéről, jó? - mosolygott egy lelkesítőt.

Kedvenc témám...csakis erről beszéljünk léccike. Sőt abba se hagyjuk..
Szarkazmus táblát felmutatni...

- Rendben.
- Mit szeret csinálni? Szabadidejében. Hobbija?
- Hmm..utazni. Azt szeretek. - válaszoltam lelkesen.
- Mit szeret enni? Kedvenc étele van-e például? - szemébe nézve észrevettem, hogy kis papírkára jegyzetelt. Kicsit megingott az életkedvi szintem. Nem hogy még arról kérdezgetett, amihez amúgy semmi köze, de MÉG LE IS ÍRTA. Biztos nem akarta elfelejteni a kis huncut.
Viccet félretéve:
- Enni nem szeretek. Szerintem fura dolog..maga az is hozzátéve, hogy undorító is. Legtöbbször csak egy kevés nasit eszem, meg ritkábban gyümölcsöket, zöldségeket.
- Miért találja undorítónak az evést? - úgy nyomta a jegyzetelést, mint a pincérek.
*hatásszünet*
- Nem tudom. Ez megmagyarázhatatlan. - rántottam egyet a vállamon.
- Fogyasztott már valaha alkoholt?
- Nem. Szüleim nem adnak rá pénzt. Bulikba meg nem járok. - hazudtam.
- És dohányzott már valaha?
- Dehogy. A szagát is utálom.
- Kérem legyünk őszinték egymással. - arcom amolyan meglepődött-megijedt kombót mutatott. Sajna nem tudtam leplezni akkori érzelmeim. - Láttuk a dobozokat a táskájában. - najó.

Még a táskámban is kutattak? ...

- Mit tudnak rólam? - kérdeztem kissé gyanúsan és dühösen.
- Eleget. Úgyhogy kérem igazat mondjon.
Ha jól tudom. Azaz, ha a személyazonosítója megfelelő, akkor Ön..ma tölti a 18. születésnapját. - mondta, mire könnybe lábadt a szemem. Nem is tudom miért. Boldogság, izgatottság, vagy csalódottság.

- Te jó ég. A szülinapom! - Fogtam meg a fejem sírós szemekkel, mire Mrs. Peggie aggódni kezdett.

Kedvencem a "műaggódás"...