Őrület Vonat×Egyszer Élünk

4. rész

Megint felkeltem. Volt egy újabb álmom.
Nem tudom ki, de kikötözte a kezem egy székhez és egy szobába rakott. Egy üres, hideg szobába. Sötét volt. Nem tudtam mozdulni. Csak halvány gyertyafény pislogását lehetett látni. A sötétben valamilyen alak sétálgatott. Nem akart a fényre jönni.
Ez ennyi volt. Hála az égnek.
Olyan fura érzésem van ezek az álmok kapcsán. Olyan mintha egy valóság lenne.
Oké tudom, hogy ilyen egy álom, de ez akkor is más. Mint egy látomás.
Na jó.
Elindultam a kiszolgáló pulttal rendelkező kocsihoz, hogy valami innit kérjek magamnak. Valami finomat.

Hát ez is megvolt. Kértem 3 üveg kisebb vodkát, és egy 1 literes Narancslevet.
Plusz egy kötegnyi szalvétát. Vész esetére.
De úgy érzem az a nagy vészeset úgy körülbelül most lesz.

Szóvál visszakászálódtam a helyemre, 2 kocsival hátrébbról.
És akkor. Észbe kaptam, hogy nem találom a pengémet. Pedig elkellene.
Visszagondoltam és igazából, a "büfén" kívül sehova se mentem.
Hirtelen éreztem, hogy megrezzen valami a táskámban. Majd ezt egyre többször megismétli.
- A telefonom lenne? Áh hát azt kikapcsoltam. - beszéltem magamnak.

Kivettem a táskámból a mobilom, és természetesen az rezgett. Hívott valaki.
Egy ismeretlen szám.
Nem merem felvenni. Érzek valamit. Valamit, ami arra késztet, hogy törjem ki az ablakot és dobjam ki azon a készüléket. És idegösszeroppanást kapjak. De nem tettem. Csak számoltam mennyit rezeg még.
A 14. alkalommal felvettem. Remegett a kezem, nem értettem miért, de nem tettem semmit. Mintha nem én irányítottam volna magam. Nem is féltem. Talán.

- Helló Ani! - szólt bele valaki irtózatosan mély hangon.
- Kivel...- nyeltem egyet - ..beszélek?
- Ne aggódj, nem kell sokáig várnod, hogy kiderüljön. Pár perc és megtudod. - a végét már annyira elharapta, és ráadásul suttogva is mondta, hogy alig értettem meg.
Sőt én. Tisztán emlékszem. Nem hallottam. Csak tudtam, éreztem, hogy mit mondott.
- Ki maga?? - kérdeztem, immár komolyabb hangnemben.

És akkor. Kinyomta. Remegő szájjal, könnyes szemekkel elemeltem a mobilt a fülemtől és felálltam.
Elindultam a mosdó fele, hogy megmossam az arcom.
Mikor odaértem, bezárkóztam és nekiláttam a mosakodásnak. Felemeltem a fejem és láttam a hátam mögött valamit. Valamit sötétet, ami hirtelen eltűnt.
Gyanútlannak nem nevezném, hogy milyen voltam abban a pillanatban, de erre nem lehet megfelelő szót találni.
Csak kisétáltam a wc- ből.
Ami kint fogadott, attól leesett az állam.
Senki nem volt a vonaton. Nagy volt a huzat, ugyanis csomó koszos, piszkos ablak  a koszos, piszkos vonaton be volt törve.
Az ajtó egy másik kocsiba pedig nem nyílt. Meg kellett fordulnom. Tudtam hogy ez lesz. Nem mertem.

Pont mire megfordultam volna, valaki lekötötte a szemem, de irtó szorosan, hogy véletlen se essen le az, amivel bekötötte.
Sajnos ki se láttam alóla.
De ő hirtelem megragadta a csuklóm. Nagyon erősen szorított. Sírtam volna, de a szemkötő nem engedte. A hangom meg rekedt volt és olyan száraz. Mintha nem lett volna benne élet.
Elkezdett ráncigálni, és húzott maga után.
Hallottam egy nagy koppanást elöttünk. Inkább ütődésnek lehetne nevezni.
És hirtelen nagyon nagy szél lett.
Az a valaki olyan gyengéd lett hirtelen. Mi történt? Jaj ne...
Hirtelen megránrott a csuklómnál foga.
Csak azt éreztem, hogy zuhanok.

És ekkor.

Felkeltem. Nagy lihegések és könnyezések közepette rájöttem, hogy csak egy álom volt. Egy rossz álom.
Kellett pár perc, hogy felfogjam a 3 vodkás üvegből maradt 1 és még pár korty. A teli üveg a kezemben foglalt helyet, elég furcsa pozícióban, a többi meg valahogy vízszintesen hevert összevissza, kifröccsenve, kifolyva. Erőteljes szaga volt.
A narancslé persze bontatlanul csücsült mellettem. De a legjobb része az egésznek az a vérző alkarom volt. Hozzá volt tapadva a véres szalvéta. Elég nehéz volt, de így utólag azért felfogtam, hogy nagyon mély vágások voltak.
Szemem bedagadt, és piros volt. Kócos hajam pedig az arcomba lógott.
Ittam még pár kortyot, lezártam az üveget, majd mit sem sejtve a pengém hollétéről ledöntöttem a fejem a kezemre az asztalon. Elég erőteljes, intenzív mozdulatsorokkal vegyítve.