Őrület Vonat×Egyszer Élünk

30. rész

Felix Mauron vagyok, 37 éves.
Szeretek edzeni, imádom a családom, vannak barátaim, jó munkahelyem.
De egy valami hiányzik az életemből.
Nos, mesélek erről a hiányról.
Ezt a hiányt úgy hívták, hogy Anastasia Warren.
Csak hívták.
Igen.
19 évesen életét vesztette.
4. alkalommal sikerült.
Azt hiszem egész életében ez volt a célja.
Én egyszer megállítottam. Még jó, hogy 4 éves korunktól fogva megtanultuk használni a telepátiát. És használtuk is.
Mindig tudtam, ha hiányoztam neki. És azt is, ha épp részeg volt.
Az előéletéről is mesélek egy kicsit.
Tudom, hogy nagyon bántotta Őt a múlt.
Kísértették a betegségei. Amiket persze nem maga okozott. Ezt váltották ki belőle a körülmények.
Én azt mondom neked, nem gyávaság, hogy ha menekülsz! Ha muszáj, akkor muszáj. Jobb, mintha úgy jönnél ki belőle, hogy....szóval, ahogyan Anastasia.
Miért mit teszel ha egy oroszlán állja az utad? Valószínűleg nem mész oda kezet fogni neki, bemutatkozni, vagy megkérdezni hogy van.

A kómáról tudtam. Másfél hónap alatt 3x is bent voltam nála annak idején.
Az orvosok nem tudták az okát. Máig sem derült ki és hasonló eset sem történt.

A rendőrök azt mondták, hogy mikor meghalt egy fénykép lehetett nála.
Pár méterrel a sínek mellett, két szikla közé volt beszorulva a sarka. A szél csak fújdogálta és megőrizte a lány emlékét.

Igyekeztem mindig ott lenni neki. És arra is emlékszem, hogy azt a fotót mindig magánál tartotta. Ha esett, ha fújt.
Stasinak sosem hívtam. Tudtam, hogy utálja, mert csak az apja hívta úgy.
Imádta. Ám, mikor elhagyta Őket nagyon összetört. Onnantól nagyon rendszertelenül és egészségtelenül evett.
Az anyja pedig mégjobban belebolondult.

Nos jött új ember is az életükbe...
Ezt nem részletezem.
Sokszor bántotta.
Az sosem derült ki, hogy Lizzyvel is megcsinálta, amit akart, vagy nem.
Nem is faggattam. Nehéz beszélni róla.
Ani sem mondta el soha. Csak..tudtam.

A naplóját elolvastam. Természetesen.
Az utolsó szavai nagyon fájtak. De nem tehettem, amit Ő. Nem süllyedtem mélyre.
Inkább próbáltam túllépni. A napló nálam van. Megőriztem. Néha még elolvasom. És tudom, hogy figyel fentről.
Érzem a telepátiát.

- Apa az ki volt?
- Daenerys, kicsim. Az. Az Anastasia volt!
- És az?
- Az az anyukája volt, Aurorám!
- Ezek olyan szépek, apa! Miért esnek le?
- Csak figyelmeztetnek, hogy látnak minket.
Ilyenek a csillagok. Minden ember, aki a Mennyben van, az egy csillag!
- De honnan tudod, hogy melyik ki?
- Aurora és Daenerys Mauron. Ezt jól jegyezzétek meg! Én mindent tudok!
- Neee! Ez csikis! Hagyd abba!
- A csillagok mindent elmondanak! Csak nézni kell Őket sokáig!

- Drágám gyertek be, elkezdődött a tánc! - jött ide a feleségem, Lizzy.

Igen, Lizzy (Elizabeth) Warren a feleségem. Mostmár Lizzy Mauron.
30 éves jelenleg.
6 éve vettem el.
A lányaink: Daenerys és Aurora Mauron.
5 évesek.
Kis csillagok mindketten.
Imádják hallgatni a nénjükről szóló sztorijaimat.

A "legbátrabb csillag" névvel szokták illetni.
Igazuk van.
Jelenleg Hawaii-n élünk. A tengerparton.
Egy esküvőn vagyunk.
A barátaink esküvőjén.
2000-en vannak, szóval jól fogunk szórakozni.

- Megyünk szívem! - szólok Lizzynek és kézen fogom a lányokat. Majd elindulunk befelé táncolni. Sok gyerek van, a kicsik is jól érezhetik magukat!

Anastasia-t pedig sose feledjük el.
Őt nem lehet!

Ő volt a legbátrabb csillag, az egész világon!

Szóval jegyezd meg, e csillag mottóját, mert mi is csak...

EGYSZER ÉLÜNK!

Döntsd el Te, hogy ez happy end-e.

THE END