Őrület Vonat×Egyszer Élünk

15. rész

Megint magányosan. Elmentem hát cigizni.
Olyan jó érzés volt, ahogy a nikotin szépen lassan a számból a torkomon keresztül letáncolt egészen a tüdőmig. Majd ott elengedte magát és harcolni kezdett a stresszel és az idegességgel. Hirtelen minden elcsendesült. Győzelem.
Talán a whiskey is rakott rá egy lapáttal, amit a másik kezemben fogtam.
( Ne kérdezzétek mikor és hol szereztem. Röviden:
Még Zackkel fogadtunk az az előtti napon, hogy úgyse merek lefizetni egy hajléktalant. Megmertem..Úgy volt, hogy tegnap este megisszuk, de aztán banánturmix - "csata" lett belőle. Végül is örülök neki. )

Már a második szálat szívtam, mikor az üveg tartalmából már a fele hiányzott.

Mindenben van valami rossz. És valami jó.
Van amiben sok jó, kevés rossz. Van amiben sok rossz, kevés jó. Ez mindennapjaink része. Tudtam, hogy nem jó dolgokat teszek. De akkor úgy éreztem a cigiben, a piában, a vágásokban több a jó, mint rossz.
Egyszer élünk. Minden jó kell. A rosszakat másnak adjuk. Így működnek ma az emberek.

Április 30. hétfő [10.13]

Benned és mindenkiben van valami rossz.
Te talán pont egy maximalista vagy.
Vagy keveset eszel, mert azt hiszed nem nézel ki jól.
Vagy van, hogy undok vagy másokkal.
Lehet lenézel valakit.
Vagy szeretsz veszekedni.
Túl sokra tartod magad?
Túl kevésre?
Azt te tudod. Mindenkiben van valami rossz. De mindenkiben ott lapul a jóság.
Valami benned is jó!
Kivéve bennem. Az előbb mentem ki a mosdóba. Hánytam. Piát. Kihánytam talán az egészet.
Jó kimondani, hogy mit érzek. Egy nap talán haszna is lesz.
Nikotin kellllllllll!
Hiányzik. De hát nem most cigiztem? Nem tudom, nem érdekel.
Ki akar emlékezni?
Belenéztem a tükörbe az előbb említett helyen.
Kivételesen nem olyan az arcom, mint egy elhanyagolt zombinak. Volt valami csillogás a szememben. Remény?
Zack. Kár.

Letettem a naplóm és visszaültem a helyemre. A kilátás örökké az emlékeimben él.