SZJG -Kezdet Cortez szemével

December 4. Csütörtök

Sokat mondok ha 5 percet beszélgettünk reggel a suli lépcsőjénél a fiúkkal,mert Máday kirontott a bejárati ajtón,és azonnal beparancsolt minket,azzal az indokkal,hogy ma a mi évfolyamunknak kell díszítenie az udvart. Elirányított minket a gondnokhoz,hogy majd tőle fogjuk megkapni a szükséges díszeket. Mi persze nagy ívben kerültünk egyet,és egyenesen az udvarra mentünk,ahol megálltunk az árkádok alatt. Jacques és Gábor már úgyis javában aggatták fel az égőket,mi inkább kimaradnánk ebből. Nemsokára megérkezett közénk Reni és Virág is. Épphogy köszöntek,mikor Kinga kirontott az udvarra vezető ajtón.Őt Robi és Andris követte egy létrát cipelve.

-Tegyétek oda,és ezeket rakjátok fel.-kezdett dirigálni,majd meglátta Reniéket,és a következő utasítása már nekik szólt. Rájuk osztotta a kültéri égők felakasztását a faágakra. Tapsolva sürgette őket a gyorsabb munkára. A következő pillanatban már minket pécézett ki magának.

-Nehezetekre esne megmozdulni? Van még 18 percünk a becsengetésig,ha addig elkészülünk,akkor a többi szünetben már nem kell ezzel foglalkozni! Gyerünk,mozgás-förmedt ránk. Valahol igaza volt,de minket akkor se győzött meg.Továbbra is passzívak voltunk. Andris vitt a lányoknak egy létrát,amire Virág mászott fel,Reni pedig alul fogta,hogy el ne dőljön. Végül befutottak az a-sok is,akiket Kinga egyből elkezdett irányítani,és a zsarnokoskodása mellett valóban még az első óra előtt elkészült az udvar díszítése.Még Máday is teljesen el volt ájulva,mikor kijött,hogy bezavarjon minket a terembe. Tökéletesen bejött az az elméletünk,hogy mi nélkülünk is el fog készülni a díszítés.

Csütörtök lévén ma rajzóra van. Már alig vártam,hogy Reni ma mit fog alakítani. Ezek az órák mindig feldobják a kedvemet. Mikor Vladár becsapta a terem ajtaját olyan csend lett,hogy még a légy zümmögését is hallani lehetett. Fél perce még Robi és András kiabálva vitatkoztak valami számítógépes játékon,most pedig síri csendben ül mindkettő a saját helyén. Azért néha őket is lehet kezelni. Vladár decemberre való tekintettel téli tájképet rajzoltatott velünk.Mindenki azonnal neki esett a lapjának kivéve Renit.Fél szemmel láttam,hogy még egy kicsit forgolódik,majd végül ő is elkezdett rajzolni.Óra végén szokás szerint Kinga szedte össze a rajzokat. Vladár felénk fordítva megmutatott egy pár munkát. Elsőként Virágét.Egy hóvihart rajzolt le amin fenyőfák voltak megdőlve.Profi lett. Utána a tanár megdicsérte Kinga rajzát is,de felhívta a figyelmét arra,hogy most már nagyon tudná értékelni,ha néha mást is rajzolna,nem csak lovakat. Most is egy istállót rajzolt lovakkal. Persze Kinga nem fogta fel a tanár mondandóját,és egyből elkezdett hőbörögni,hogy már pedig ő azt rajzolta ami a feladat volt. Vladár inkább feladta a vitát,mert látta,hogy nem fog előrébb jutni. Zsolti közben megjegyezte,hogy Kinga azért szereti és rajzol állandóan lovat,mert valójában ő is egy ló. Ezen mindenki felnevetett Kingán kívül. A következő rajz az enyém volt. Persze nevet most sem írtam rá.Egy hó fedte metropolisz utcát rajzoltam hófelhőkkel.A képen az utat,a járdát,a telefonfülkét és még a vezetékeket is belepte a hó. A tanár szinte könyörögve kért meg,hogy gondoljam át újra a rajzversenyt. Hagyjon már!!!Eszembe sincs versenyeken részt venni. Virágnak van ott a helye nem nekem. Közben a rajzomat betette a többi alá,és a következő lapot nézve gúnyosan vigyorgott. Az egész osztály tisztában volt vele,hogy most csakis Reni rajza jöhet. Persze Vladár nem hagyhatta ki ezt az alkalmat és megmutatta nekünk,miközben megkérdezte a tulajdonosát,hogy valójában mi van a képen. Persze a látványra mindenki elnevette magát. A képen csupán egy nagy folt volt,és körülötte sok kis pötty. Reni azt mondta,hogy a folt egy erdő akar lenni,a sok pötty pedig hóesés,mivel éppen esik a hó.

-Értem.Tehát akkor mindenkinek világos,mit ábrázol a kép?-kérdezte a tanár tőlünk.Szerencsére mindenki bólogatni kezdett,hogy ezzel is mentsük Renit a további alázástól. A tanár szó nélkül tovább haladt a következő képre. Sajnos Neményi képét is kiemelte a többi közül,és rákérdezett,hogy a tó vize miért repedezik. Neményi már megint belekezdett egy végtelen történetbe a globális felmelegedésről,meg valami szimbolikus ábrázolásba. A kicsengetés mentett meg minket.