SZJG -Kezdet Cortez szemével

December 8. Hétfő

Reggel a suli lépcsőjénél éppen a srácokkal sztorizgattunk,hogy hétvégén ki mennyi időt töltött konzollal a kezében,miközben ezerrel nyomta a videojátékot vagy,hogy ki mennyi sorozatot nézett. Mikor a lányok megérkeztek,egyenest odajöttek hozzánk és Reni a gyönyörű szemeit rám emelve megszólított.

-Cortez!Te ugye ismered a sulirádiósokat?-kérdezte,miközben én teljesen elmerültem a szemeiben.

-Aha.Miért?-kérdeztem vissza,még mindig elolvadva a pillantásától.

-Megtennél nekem egy szívességet?

-Persze.-ha tudná,hogy még ezret is. Bármit is kér örömmel megteszem,legalább egy picit viszonozhatom,hogy ő miatta nem fogok félévkor bukni irodalomból.

Következő pillanatban Dave állt mellénk,és faggatni kezdte Renit,hogy miről van szó.Bele is halna ha valamiről nem tudna.

-Csak valami meglepetés dolog-legyintett Dave felé anélkül,hogy bármit is elmondana róla. Már kezdte nekem is felkelteni a kíváncsiságomat,de nem akartam túl erőszakos lenni. Mivel Dave-nek sem mondott semmit egyértelmű volt,hogy minket nem akar beavatni. Ha szerencsém van,akkor hallani fogom mikor a rádióssal beszélni fog.Persze Dave a Zsoltival való sok szívatás után azonnal beijedt és megkérte Renit,hogy nehogy bemondasson róla valamit. Reni megnyugtatta,hogy szó sincs ilyesmiről. Most már nekem is egyre jobban furdalta az oldalamat,hogy mi ez az egész,ezért közbeszóltam.

-Gyere,ilyenkor már bent vannak-néztem Renire,majd elindultam befele,ő pedig szó nélkül követett. Az aulából egy lépcsőn kell lemenni,hogy elérjünk a rádiósok ajtajáig. Megálltunk az ajtó előtt,ahol kettőt kopogtam. Ez egy megbeszélt jel köztünk a rádiósokkal. Máday kopogását könnyű megjegyezni,sőt én azt inkább dörömbölésnek hívnám. Ő leginkább akkor jön le ide,mikor rá akarja törni a két srácra az ajtót.Elmondásuk szerint sok diák bepróbálkozik,hogy dalt kérhessen,de ezt megtagadják és csak haveroknak tesznek szívességet,mint például nekem is. Dave és Zsolti kéréseit is teljesítik,mert nagyon jól szórakoznak azon,ahogy ők ketten szívatják egymást.

A kopogás után szinte azonnal nyílt az ajtó,és az egyik 12/a-s fiú dugta ki a fejét,aki látványosan örült nekem.

-Na,mondd-biztattam Renit.

-Te vagy a suliújságos,nem?-kérdezte a srác miközben Renit méregette. Nagyon nem volt az ínyemre,hogy a szemével végig pásztázta. Nekem még Neményi rajongása is több,mint kellene,nem kell még egy pasi Reni közelébe.

-Igen-erősítette meg Reni a srác kérdését.

-Jó ötlet volt a Carol Bells karácsonyi zenének.Felhasználjuk,egy csomóan szeretik-dicsérte meg Reni zenei ajánlóját.

-Az jó,örülök.

-Na és? Miben segíthetek?-terelte vissza a kezdeti témához a beszélgetést.

-Betennétek ezt első szünetben?-nyomott a rádiós kezébe egy CD-t. A sulirádiós elolvasta a borítóból kilógó üzenetet,aztán döbbenten nézett Renire.

-Ez komoly?-kérdezte még mindig falfehéren.

-Aha-válaszolt Reni. Fogalmam sem volt,hogy mi fog megszólalni a rádióban,és azt se láttam,hogy mi volt a cetlire írva,de a csávó fejéből kiindulva lehet,hogy jobb ha nem is tudom. A srác hirtelen rám nézett,és hozzám szólt.

-Hát jó,de csak mert jövök eggyel neked. De nem vállalom a felelősséget,ha meg akarnak lincselni,ezért a zenéért. Nem hiszem,hogy sokan rajonganak érte.-törődött bele nagy nehezen. Most már tuti,hogy valami nagyon gáz zene szerepel azon a CD-n. Ha nem Reni kérte volna tőlem,hogy segítsek neki,akkor tuti,hogy elküldöm az illetőt,de a kis boszorkány szó szerint megbabonáz a tekintetével.

-Vállalom a felelősséget-szólt Reni a srácnak. A rádiós bólintott felé,és visszament a rádió termébe.Mi is elindultunk felfelé a lépcsőn.

-Miért jön neked egy szívességgel?-érdeklődött Reni.

-Eltörte a Green Day CD-m-árultam el neki. Igazság szerint azóta a csávó bármit megtenne nekem,hogy a kedvemben járjon,mivel mardossa a lelkiismeret-furdalás,de azt nem kell tudnia,hogy én azóta újra megvettem a Cd-t.

Az első óránk angol volt,én végig zenét hallgattam. Csengetéskor lementem az udvarra,hogy szembesüljek Reni üzenetével. Éppen a Let it snow c. szám ment,Reni és Virág pedig szintén lent tartózkodott az udvaron. Még javában szólt a zene mikor Neményi megjelent egy becsomagolt ajándékkal és egy összetekert rajzlappal a kezében. Odasétált a lányokhoz. Az agyamba kezdett bekúszni valami rossz előérzett,és csak reméltem,hogy nem válik valóvá. A játszott dal elcsendesedett és már csak a sulirádiós hangját lehetett hallani.

-Oké,a következő dal kizárólag Neményi Arnoldnak szól,más ne foglalkozzon vele. Boldog szülinapot,Arnold!-kiabálta végül az utolsó mondatot a rádiós,majd elindította a kért zenét,ami a Beatlestől az Across the Universe volt. Most már megértettem,hogy lent a csávó miért lett falfehér amikor meglátta,hogy milyen zenét kell beraknia. Ezt a zenét én csak a nagyi szobájából szoktam hallani,amit én rendszeresen lenyomok a felhangosított Ramones-sel,de azt leszámítva,hogy most már tuti,hogy világéletemben utálni fogom ezt a számot,folyamatosan azon pörgött az agyam,hogy hogy lehettem ilyen hülye. Én segítettem hozzá,hogy meglepje ezt a vadbarmot. Miért is nem gondoltam bele,hogy ki másnak is kérhetne zenét,mint ennek a hólyagnak?Mit gondoltam? Hogy majd nekem küld számot? Ó én ostoba!!! Már a sokkot kapott rádiósból tudnom kellett volna. Virág zenei világa se semmi,de ehhez képest ezerszer jobb. És most az a görény ott virul Reni mellett,miközben bontogatja az ajándékait.

Második angolon bele is kezdett a kapott könyvbe,aztán egész nap bele volt bújva. Legszívesebben belevertem volna a fejébe.

Ricsivel mentem suli után haza. Látta rajtam,hogy majd szétvet az ideg. Rá is kérdezett,hogy mi a baj. Én töviről-hegyire elmeséltem neki mindent. Talán jobb lett volna,ha ma kihagyom a sulit. Kíváncsi lettem volna,hogy akkor Reni,hogy lepte volna meg a kis kedvenckéét.Valószínűleg Ricsi segítségével.

Egész délutánomra jellemző volt a rossz kedv,és csak reméltem,hogy a nagyi nem Beatles-sel akar feldobni.