SZJG -Kezdet Cortez szemével

December 12. Péntek

A mai napot mindenképpen a délutáni korizás határozta meg. A tanítási idő gyorsan és nyugisan telt. Aki feliratkozott a mai programra egész délelőtt a délutánját tervezte. A lehetőséget leginkább a kilencedikesek használták ki. A felsőbb osztályokból csak elvétve jelentkeztek. Tőlünk is szép számmal mentünk.Nagyon örültem mikor a listán megláttam Reni nevét is. Kíváncsi voltam,hogy mennyire van otthon a jég felszínén. Én nagyon jól tudok korizni,bár a többiekkel ellentétben én hokis korcsolyával nyomom. Egész kis korom óta nézem a hokis meccseket,és amikor 8 évesen megvették nekem a szüleim az első korimat,én ragaszkodtam hozzá,hogy csakis hokisat vagyok hajlandó felvenni. Később már a haverokkal kimentünk a meccsekre szurkolni. Teljesen lenyűgöz ez a sport.

Valahol mélyen azért drukkoltam,hogy Reni legyen ügyetlen,mert így anélkül foghatnám a kezét,hogy feltűnő lenne. Persze látszólag csak segítségképpen.

Suli után mindenki gyorsan hazament,hogy visszaérjen az épület elé a korizáshoz szükséges cuccaival. Otthon gyorsan átöltöztem. Egy fekete-fehér cipzáras,kapucnis pulcsit és egy fekete,bő fazonú,oldalzsebes nadrágot vettem fel.Gyorsan bedobtam a táskába a fekete hoki korimat,kicsit megigazítottam a hajamat némi hajzselével,és már indultam is vissza a suli elé. A kísérőtanárok a két tesi tanár volt. Szekeres jó fej volt,de a lányok tanára vagyis Korponay-t jobb lesz nagy ívben elkerülni. Korponay egy névsor alapján ellenőrizte,hogy mindenki visszaért e. Pont közben ért vissza Kinga is és a négy a-s lány. Sajnos ők is feliratkoztak. Reméltem,hogy Edina ma békén hagy,mert a mai terveim csak Renihez kötődtek,és úgy nem lehettem a lány közelében,ha közben Edina a nyakamba liheg.

A pályához busszal mentünk. Tök jó hangulat uralkodott az út során. Leginkább azon ment a röhögés mikor Zsolti közölte,hogy neki esze ágában sincs korcsolyázni. Persze rögtön rájött mindenki,hogy Zsolti csupán a büfében óhajtja tölteni ezt a pár órát.

Négyre értünk a koripályához. Elég sokan voltak,leginkább fiatalok. Gyorsan átvettük a korikat,és már indultunk is a jégre,kivéve Zsoltit. Igaz,hogy ő is felvette a korcsolyát,de a korábbi kijelentéséhez hűen ő még csak rá se lépett a pályára. Mire észbe kaptunk ő már elindult megkeresni a büfét,mi már csak a hátát láttuk távolodni. A többi sráccal összeröhögve indultunk el gyors tempóban a jégen. Egyre több Szent Johanna gimist láttam a pályán,köztük az a-s lányokat is Kingával kiegészülve. Látszott rajtuk,hogy nem most léptek először jégre,még ha az a-sok azt is hitték,hogy divatbemutatón vannak.Próbáltam úgy kerülgetni az embereket,hogy az a-sok még véletlenül se lássanak meg.Nem volt kedvem a nyavalygásukat hallgatni. A mai napot inkább Reni közelében akartam tölteni. Ezzel csak az volt a baj,hogy őket viszont nem láttam sehol.

Pár perc korizás után arra eszméltünk fel Dave-vel,hogy Ricsi őrült tempóban megindul a pálya másik felére. Fogalmunk se volt,hogy hova tart,így teljes tudatlanságban próbáltuk utol érni.Javában elhagytuk a pálya középpontját mikor rájöttem,hogy Ricsi hova is szeretne eljutni. A túloldalon a jég szélén Reni és Virág ácsorgott.

Reni szemmel láthatóan rétegesen öltözött fel. Több pulcsi is volt rajta plusz trapézfarmer.Viszont Virág ruházatára nem volt megfelelő szó. Fekete farmer,fekete kapucnis pulcsi csillagos mellénnyel,levágott ujjú csíkos kesztyű és mindez kiegészítve egy pink színű halálfejes korival. Esküszöm soha nem fogom megérteni ezt az egész emó dolgot.

Ricsi hirtelen lefékezett Reniék mellett,és ezzel a mozdulatával egy csomó hódarát szórt Reni nadrágjára.

-Mi újság?-kérdezte Ricsi tőlük pont amikor Dave-vel odaérkeztem,aztán a következő pillanatban Ricsi ránézett Virágra és elröhögte magát.