SZJG -Kezdet Cortez szemével

Január 5. Hétfő

Újra itt vagyok Budapesten,és a telefonom reggel megint kelt,mert vége a szünetnek és megint suliba kell menni.

A szünet gyorsan eltelt. A szabadidőmet leginkább az amerikai barátaimmal töltöttem. Nem jó érzés,hogy a szüleim ragaszkodnak ahhoz,hogy elutazzak hozzájuk,de aztán ha kint vagyok,akkor meg csak a munkával vannak elfoglalva. Sajnos nekik fontosabb az,hogy az ismerőseik felé azt mutassák,hogy az ő életük milyen tökéletes,mint az,hogy ténylegesen foglalkozzanak velem.

A szünet alatt többször is kapcsolatban voltam Ricsivel.Igaz,hogy nem volt egyszerű megoldani,mert az időeltolódás bezavart. Sok mindent mesélt,hogy miről is maradtam le.Elmondása szerint nagyon jó volt a hangulat a suli karácsonyi buliján. Állítólag Dave kapafogú partnere egészen a műsor elejéig rá volt tapadva a srácra. Kinga szarvasjelmezben szerepelt az előadásban,ezért Zsolti végig szarvasbőgéssel baromkodta szét a műsort. Máday többször is fejbe verte őt a vonalzóval. Ezután végre beindult a buli,ahol Dave-et azonnal elrángatta táncolni a partnere. Persze Dave gyorsan rávette Virágot,hogy rövid időn belül kérje le őt. Aztán megjelent Zsófi is,de Zsolti ezt már nem vállalta be,inkább a karjánál fogva lehúzta Kingát a táncparkettre. Végül már csak Ricsi,Reni és Neményi maradt a lelátón. Ricsi nem tudta elmondani,hogy Reni,hogy jelent meg a táncolok között Jacques-kal,mert még előtte felkérte őt az egyik 9/a-s lány vagyis Tamara. A szám végén senki nem ment vissza a lelátóra,hanem párokat cseréltek. Még Ricsi is táncolt Renivel. Sajnálom,hogy nem lehettem ott. Így nem lett volna feltűnő,ha derékon kapom Renit és táncba viszem,még ha nem is szeretek táncolni.

A karácsonyom elég unalmasan telt. Leginkább láthatatlanná próbáltam válni mikor megérkeztek a meghívott vendégek. Az ünnep egyáltalán nem volt családias és meghitt. Legfőképpen arról szólt,hogy mennyire tudjuk eljátszani,hogy mi egy tökéletes család vagyunk. Csak az a baj,hogy a mi hármasunk nagyon messze van a tökéletestől,így amint alkalmam lett megléptem,és az idő további részét a szobámban töltöttem. Amint vége lett az ünnepnek mindannyian levettük a magunkra erőltetett álarcot,és a szüleimet újra csak a dolgozószobában találtam meg. Kihasználtam a helyzetet és úgy gondoltam,hogy eljött az az idő amikor végre én is élvezhetem a szünetet. Azonnal felhívtam a barátaimat és találkoztam velük. Persze hiába tartom velük suli közben is a kapcsolatot,mert amint megláttak egyből faggatni kezdtek a budapesti életemről. Kérdeztek a nagyiékról,a tanárokról,az osztálytársakról de legfőképpen a csajokról. Szűkszavúan de őszintén válaszolgattam nekik. Viszont amikor a lányokról kérdezősködtek,akkor csak mosolyogva jegyeztem meg nekik,hogy igen van egy lány aki felkeltette az érdeklődésemet,de sajnos még nincs mit mesélnem nekik,mert még nem történt semmi. Ha nem velük múlattam az időmet,akkor sorozatmaratont tartottam.

Én tényleg be akartam tartani a szavamat. Azt mondtam Reninek búcsúzóul,hogy írni fogok neki,de rájöttem,hogy felelőtlenül tettem ezt a kijelentést. Többször leültem a gép elé,hogy akkor most megteszem,és írok neki üzenetet,még ha tudom,hogy az időeltolódás miatt nincs is gépnél,de akárhányszor belekezdtem,rájöttem,hogy csupa marhaságot írtam,és ez őt úgysem érdekli,így minden alkalommal kitöröltem az egészet.

A szilvesztert egy házibuliban töltöttem az egyik legjobb haverommal. Mikor itt átléptünk az újévbe,akkor Budapesten már 6 órája túl voltak rajta. Sejtettem,hogy ott ekkor már mindenki kidőlt a fáradságtól,de azért küldtem egy pár embernek körüzenetet,amiben Boldog Új Évet kívántam nekik. Mikor megjelöltem a címzetteket nagyon figyeltem,hogy Reni ki ne maradjon. Edinának is elküldtem,mert tisztában voltam vele,hogy ha tudomást szerezz róla,és neki nem küldtem,akkor hallgathatom a hisztijét.

Még egy pár napig New York-ban maradtam,de aztán vissza kellett indulnom Budapestre,mert hétfőn már suli van.

Reggel a suli előtt ácsorogtunk. Zsolti éppen arról áradozott,hogy karácsonyra egy dobfelszerelést kapott,amivel jóformán végig dobolta az egész szünetet. Ricsivel hallgattam őt,de már azt a pillanatot vártam türelmetlenül amikor újra láthatom Renit. Fogalmam sincs,hogy a nyári szünetet hogy fogom kibírni mikor a télit is megszenvedtem a hiányától.

Pár perc múlva végre feltűnt Reniék kocsija a domb tetején. Próbáltam lehiggadni és minél lazább pózt felvenni. A kezemet beledugtam a snowboard dzsekim zsebébe és mosolyogtam. Nagyon hideg volt az idő,de nekem mégis izzadt a tenyerem a zsebben az idegességtől. Nagyon vártam már,hogy újra a közelemben tudhassam,hogy érezzem az illatát és,hogy újra és újra elvesszek a szemeiben. És végre leállt a közelünkben Reni apja a kocsival.

-Boldog új évet!-lépett hozzánk Reni és Virág.

Miközben mi is hasonlókat kívántunk nekik,én gyorsan végig mértem Renit tetőtől talpig. Gyönyörű volt mint mindig. Sajnos a fiúk nem hagyták,hogy tovább hanyagoljam őket,mert Zsolti újra belemerült a dobolás témájába,ami Ricsit is nagyon lekötötte.

-Azt mondod,napi tíz órát lenyomtál?-kérdezte Ricsi csodálkozva.

-Nem folyamatosan,azért ettem közben,de aha-válaszolt Zsolti bólogatva.

-Miről van szó?-kíváncsiskodott Virág.

-Erről-nyitotta meg Zsolti a telefonja galériáját,majd megmutatta a lányoknak. Ők megdicsérték mintha értenének hozzá. Zsolti nekik is elmondta,hogy ez volt a karácsonyi ajándéka. Erre Virág lelkesen kezdte el mesélni,hogy ő egy kiskutyát kapott vagyis egy spániel kölyköt. Mikor elmesélte,hogy a kutyát Pete Wentz-nek nevezte el belőlünk kitört a röhögés. Virág csak értetlenül kapkodta a fejét és elképzelni se tudta,hogy mit röhögünk. Mikor egy kicsit lenyugodtunk Reni felém fordult.

-Hogy telt a szünet?-kérdezte tőlem. Hirtelen fel se fogtam a kérdését,mert meglepődtem azon,hogy Renit tényleg érdekli,hogy mi volt velem. Most mit mondjak neki? Nem vallhatom be neki,hogy szinte minden gondolatom körülötte mozgott. Végül csak röviden válaszoltam neki.

-Kösz jól. Neked?-kérdeztem vissza. Persze nem csak udvariasságból kérdeztem meg tőle,mert tényleg nagyon érdekelt. Vajon én eszébe jutottam legalább egyszer a szünet alatt?

-Eltelt-válaszolt ő is röviden.

-Na,kinek volt a legkúlabb szünete?-robbant be közénk Dave,aki pont akkor érkezett meg.

-Corteznek.Végül is New Yorkban volt.-vágta rá Ricsi a válaszát. Én erre inkább nem akartam reagálni,inkább csak mosolyogtam.

-Jó.De kinek volt a legkúlabb szünete itthon?-próbálkozott tovább Dave.

-Zsoltinak.Dobszerkót kapott-idegesítette tovább Ricsi. Dave már enyhén ideges volt.

-Ez nem igaz! Engeded,hogy végig mondjam? Kösz-türelmetlenkedett Dave,majd elkezdett ömlengeni valami videószerkesztő programról amit a szünet alatt újított be.Nem igazán figyeltünk rá. Azt már mindannyian tudjuk,hogy Dave nem az a típus aki szeret alul maradni.

-Ez egyáltalán nem kúl. Én dobolok!-vitázott vele Zsolti. Na erre Dave se hagyta magát,és egy értelmetlen vita alakult ki köztük. Még a lányok is megunták,mert otthagytak minket.Legszívesebben én is velük tartottam volna.

A suli visszakapta a régi formáját. Eltűntek az ünnepi díszek. Újra az üres falak látványa fogadott minket,de van valami ami évszaktól,ünneptől függetlenül mindig megtalálható mikor belépünk a suliba,és ez nem más mint Máday.Most is hozta a formáját,és szinte mindenkibe belekötött. Főleg a lányok sminkjét nem kímélte. A sulirádiósok pedig őt nem kímélték,mert Red Hot Chilli Peppers napot tartottak. Máday tépte a haját.

Hétfő lévén dupla angollal kezdtünk. A tanár felajánlotta,hogy első órán beszélgessünk a szünetről. Többen elmesélték,hogy náluk,hogy teltek az ünnepek. Éppen Kinga ecsetelte a zsúfolt szünetét,mikor Neményi végül tiszteletét tette,és szokásos késéssel hajlandó volt bejönni a suliba.Leült Reni mellé,és azonnal szóba elegyedtek,majd Neményi az ölébe vette a táskáját és egy gyűrött ajándékzacskót emelt ki belőle. Még meg se tette,de én már tudtam,hogy Reninek hozott ajándékot Cannes-ból. Nagyon nem örültem neki. Már megint szerzett magának egy jó pontot Reni szemében. Sőt még Virágot is lekenyerezte,mert ő is kapott egy apróbb ajándékot.Lehet,hogy nekem is kellett volna hoznom nekik valamit? De én nem érzem,hogy olyan lenne a kapcsolatunk,hogy ne jött volna ki hülyén a helyzet. Arról nem is beszélve,hogy még egy rohadmányos üzenetet se mertem írni neki.

Kiderült,hogy hozzám hasonlóan a fiúk is zabálták a szünetben a sorozatok évadjait,így bőven volt miről dumálnunk. Délután persze mindannyian folytattuk a sorozatainkat.