Ez volt az első félév utolsó hete. Ma kaptuk meg a félévi bizonyítványokat. Az egész hét a tanulmányi versenyek és az utolsó utáni jegyjavítási lehetőségekről szólt.
Hétfő reggel Ricsivel és Zsoltival a suli előtt beszélgettünk.Mikor a lányok megérkeztek feltűnt,hogy Reni enyhén le van sápadva. Gondolom a többiek is észrevehették,mert Ricsi egyből meg is szólította.
-Mi újság?
-Izgulok-válaszolta egy nagy sóhaj közepette.
-Mire mész ma?-kérdeztem,miközben belenéztem mélyen a szemeibe. A pillantásától újra feltört a gyomromban az a megmagyarázhatatlan érzés amit leginkább a pillangók szárnycsapkodásához tudnék hasonlítani.
-Irodalom-válaszolta röviden,mire én csak megvontam a vállam.
-Azért izgulsz? Te? Mindenkit leversz-kérdeztem értetlenül.Lehet,hogy bátorításként hangzott,de csak részben volt az. Tényleg nem értettem,hogy miért van ennyire beparázva,amikor mindenki tudja,hogy nagyon vágja a témát.
-Hé Reni! Tessék,szerencsesüti. Jobban vág majd az agyad-vett ki Zsolti a táskájából egy muffint. Bele se merek gondolni,hogy mik lehetnek még abban a táskában. Szinte nem tudunk olyat kérni,amit nem tud adni. Végül Reni megköszönte és végre mosolygott mikor elvette a sütit.
Reni idegességét tovább fokozta az,hogy rajtunk kívül az összes tanár és több más osztályba járó tanuló is sok sikert kívánt neki. Reni tutira úgy érezhette,hogy ennek a sok embernek kell most bizonyítania. Természetesen én is sok sikert kívántam neki. Nagyon szeretném,hogy sikere legyen. Én aztán tényleg tudom,hogy milyen nagy tudást birtokol,végül is én jártam hozzá korrepetálásra. Utolsó óra kicsengetéskor fel is pattant és elindult Virág és Neményi kíséretében a megméretettésre.
-Reni,menni fog! Edd meg a sütit!-kiáltotta utána Zsolti mielőtt Reni elhagyta volna a termet. Reni még egyszer visszanézett felénk mosolyogva,mi pedig utoljára még elláttuk néhány biztató szóval. Délután még ráírtam msn-en. Érdeklődtem,hogy mi volt a versenyen. Ő megírta,hogy szerinte jól szerepelt,mert William Golding-tól kellett elemeznie a Legyek urát,amit év elején olvasott és emiatt nagyon jól emlékezett rá.Örültem,hogy sikerélménye lett. Sajnos hamar elköszönt,mert írta,hogy minden osztálytársunk ráírt és várnak a válaszára.Természetesen megértettem,de közben sajnáltam is,hogy ilyen hamar be kell fejeznünk a beszélgetést.
Kedden a francia,angol és az infó versenyek voltak. Neményi francián indult,de azt hiszem,hogy ez mindenkit hidegen hagyott,vagyis majdnem mindenkit,mert Reni Virággal szintén az aulában várakozott velünk,csak amíg ők Neményire addig mi Andrist és Robit vártuk akik infóra mentek.
A verseny alatt azon tanakodtunk,hogy hogyan mentsük ki Ricsit a másnapi kémia versenyről.
-Komolyan,mit csináljak? Holnap kémiaverseny!-nézett körbe riadtan Ricsi.
-Ne gyere el-ötletelt Dave.
-Azt nem lehet. Gondos berágna.
-Betegedj le-tanácsolta Virág.
-Máról holnapra? Kissé gyanús lenne. Mindenképpen gyere suliba-hívtam fel a figyelmüket a lebukás veszélyére.
-Kitalálunk valamit. Mit szólsz a mobilpuskához? Megszerkesztjük.Rátöltjük. Kimásolod. Ennyi-sorolta a további ötletét Dave. Ki más gondolkozna kütyükben?
-Ez nem olyan egyszerű. Négy felügyelőtanár és csak egy toll. Ebből áll a verseny.-osztotta meg velünk a tapasztalatait Reni. Hát igen! Egyedül ő tudta,hogy ez az egész,hogyan is működik. Mi csupán csak találgatni tudunk.
STAI LEGGENDO
SZJG -Kezdet Cortez szemével
Teen FictionEgy történet,ahogy én gondolom. Munkáim: SZJG-Kezdet Cortez szemével SZJG-Együtt Cortez szemével