SZJG -Kezdet Cortez szemével

November 20.-21. Csütörtök,Péntek

Csütörtök reggel csupán Dave-vel álltam kettesben a suli lépcsőjénél. Mikor megkérdeztem őt,hogy Zsolti merre jár. Elmesélte,hogy egész éjjel telefonon zaklattak egy csomó diákot,aminek az lett az eredménye,hogy reggel elaludt,és nemrég üzent neki,hogy késni fog. Többek között zaklatták Ricsit és Kingát is. Azért az nagy bátorságra vall,hogy még Kingával is próbálkoztak.Andris és Robi is olyan üzeneteket kapott,mint például„Kövesd a fehér nyulat". Szegény Jacques-ot se hagyták ki,akinek olyanokat küldtek,hogy „Zsák,alszol már?", „Zsák,aludj még egy petit".

A beszámoló végén megjelent a sarkon Reni apjának a kocsija. Közvetlenül a lépcsőnél tette ki a lányokat,gondolom főleg a lánya lábsérülése miatt,így kiszállásnál egyből a mi társaságunkba érkezett. Látszott,hogy még mindig nehezen áll a lábán,és ez jó ürügy,hogy megszólítsam.

-Hogy van a bokád?-érdeklődtem.

-Egész jól-biccentett,miközben a haját birizgálta.

-Pszt,jön Kinga-szólt közbe Dave,majd mint az ártatlan bárány lehajtotta a fejét. Kinga teljesen begőzölve tartott felénk. Csodálom,hogy a szája nem habzott.

-Hol van Zsolti?-kérdezte indulatosan. Persze a köszönés az luxus.

-Még nincs itt-válaszolta neki Virág álmosan.

-Jó,akkor neked mondom,Dávid,de kérlek,add tovább neki is!Ez nem jött be!-címezte mondanivalóját Dave-nek.

-Miről van szó?-kérdezte Reni. Szegénykém szokás szerint nem tudott semmiről. Kinga unottan feléje fordult,és röviden elmesélte neki,hogy reggel fél négykor Zsolti egy „jó reggelt" sms-t küldött neki,de mivel éjszakára mindig kikapcsolja a telefonját,ezért nem jött össze neki a terve,mert csak reggel ébredéskor kapta meg. Végül megjegyezte,hogy ki az az elmebeteg,aki bekapcsolva hagyja a telóját. Azt hiszem,ha számba vennénk ezeket az „elmebetegeket",akkor elég nagy érték jönne ki. Többek között én is benne lennék,és mint a következő pillanatban kiderült,hogy Ricsi is,mert hatalmas karikás szemmel lépett oda hozzánk. Azonnal letámadta Dave-et.

-Megőrültetek?Félóránként felkeltem a hülye üzeneteitekre! Hol van Zsolti?-kiabált. Szerintem jól járt Zsolti azzal,hogy késett,mert így legalább megúszta a reggeli kirohanásokat.

Sajnos a mai nap már nem kerültem többet egy társaságba Renivel. Nagyon szeretnék már vele hosszabban is beszélgetni,de valahogy köztünk mindig csak a suli vagy az irodalom téma jön szóba. Nem sok mindent tudok róla,ahogy szerintem ő se rólam. Ráadásul nem hiszem,hogy érdekelné őt azok a dolgok,amik engem.Minek hozzam szóba a zenéimet vagy akár a gördeszkázást,mikor csak tutira untatná őt.Ha ki is alakulna a suliban egy minimális beszélgetés köztünk,akkor valaki mindig megzavarna minket. Neményi tuti nem hagyná annyiban,messziről sugárzik róla,hogy totál beleesett Renibe. Bezzeg ők órákat tudnak beszélgetni. Csak tudnám,hogy ők miről beszélgetnek annyit. Gondolom sok minden közös van bennük,de mégis úgy szól a mondás,hogy az ellentétek vonzzák egymást,és csupán jelenleg ez az egyetlen szalmaszál amiben kapaszkodhatok. Valamit tennem kéne,hogy megakadályozzam,hogy ők ketten összejöjjenek. Nem akarom átengedni neki.

Délután hatkor megjelentem a szokásos korrepetáláson.Másfél órán át verset elemeztetet és kötelezőt olvastatott velem. Mondjuk nagyon aranyos volt,mert az olvasmányból szerzett nekem rövidített változatot. Olvasás közben azért jártak a gondolataim,hogy korrep után,mivel indíthatnék egy hosszabb beszélgetést,de ez nehezebb mint gondoltam. Hülyeséget nem akartam felhozni,az én érdeklődésem meg őt úgysem érdekli.Nagyon meglepődtem,amikor tanulás után Reni megcáfolta a gondolataimat,mert rákérdezett,hogy mióta deszkázok. Nem gondoltam volna,hogy egy olyan lányt,mint ő érdekelhet egy olyan hobbi mint a gördeszkázás. Nagyon tetszett,hogy érdeklődik felőlem,és gyorsan belekezdtem a történetembe,mielőtt meggondolná magát. Elmeséltem neki,hogy gyerekkorom óta művelem,és,hogy nem rég tanultam két új trükköt. Még egy csomó mindent mondtam,szerintem túlzásba is estem,valószínűleg azért ennyire nem érdekelte őt,de én boldog voltam,hogy beszélgethetek vele,ő pedig türelmesen hallgatott engem. És,hogy jelezze,hogy figyel rám,néha bólintott. Velem pedig madarat lehetett volna fogatni. Így majdnem fél órával többet voltam Renivel,mint általában.

Pénteken megérkezett az idei első havazás. Ez pont a második órán kezdődött,ami az én örömömre irodalom volt Kardossal. A tanár egész órán monoton hangon diktált,mikor Virág hangosan felkiáltva felfedezte a hóesést. Mintha valami csoda történt volna mindannyian felpattanva az ablakhoz nyomultunk. Tényleg nem vagyunk normálisak. Úgy csinálunk mintha életünkben nem láttunk volna még havat.Arra viszont tökéletes volt,hogy egy kicsit feldobta az óra hangulatát,és mire Kardos elérte,hogy mindenki újra leüljön a helyére,egy csomó idő eltelt.

Azért a szünetben mindenki lement az udvarra,de a hó nem maradt meg,mert a földön azonnal elolvadt. Ennek ellenére mindenki örült neki. Reni azzal a görény Neményivel beszélgetett az árkádok alatt.Még mindig nem hiszem el,hogy ennyi témájuk van.Egyszer csak Ricsi lökte meg a vállam,majd Virág fele mutatott,aki széttárt karokkal az ég felé tartott arccal állt a hóesésben,és élvezte,hogy az arcán olvadnak el a hópelyhek.Ricsivel csak mosolyogtunk a látványon.