SZJG -Kezdet Cortez szemével

Augusztus 30.-31. Szombat-Vasárnap

Reggel kapkodva készülődtem,mert későn keltem. Éjjel a szüleimmel beszéltem skype-on,így nem sokat aludtam. Még szerencse,hogy rutinos utazó vagyok,így nem sokat vesződök a csomagolással.Nem teszek be felesleges cuccokat,főleg,hogy már holnap délutánra itthon leszek. A lényeg a zenelejátszóm és a gitárom. Elköszöntem a nagyiéktól,fogtam egy kólát és már el is indultam.

A suli előtt már elég sokan voltak. Fogalmam sem volt,hogy a sok diák közül kikkel kerültem egy osztályba. Volt két tanár akik megkértek minket,hogy álljunk külön osztályok szerint.Fura volt,mert úgy tudtam,hogy osztályonként 12 tanuló van,de mi csak 11-en voltunk. Abból is csak 2 lány. A másik osztályban 4 lány volt,de jaj Istenem mind plázacica. Sajnos nálunk a lányok se jobbak. Az egyik emós tele világfájdalommal,a másik meg egy eszelős,irányítómániás.Szerintem már megtervezte az egész tábor menetét. Ha jól láttam,akkor az a-s lányokkal barátkozik inkább. Az emós meg befordult. Közben beszélgettem három b-s fiúval. Kiderült,hogy az egyiket látásból ismerem a deszkaparkból.Ő szintén deszkás. Ricsinek hívják és jó arcnak tűnik. A másik srác testesebb és Zsoltinak hívják. Mióta dumálunk azóta eszik,de lehet,hogy már előtte is evett. A harmadik fiú folyamatosan telefonált,de közben velünk is dumált.Semmiből nem akart kimaradni. Tele volt mindenféle kütyüvel.Simán lehetne az Apple hivatalos reklámarca. Őt Dávidnak hívják,de mondta,hogy őt mindenki csak Dave-nek szólítja. Örültem,hogy nem csak nekem lesz fura nevem. Kiderült hogy Ricsi is 15 éves akár csak én. Úgy láttam rajtuk,hogy nem rezelnek be a balhéktól,és igen nekem ilyen barátokra van szükségem.

A táborban sikerült egy szobába kerülnöm a srácokkal. Sok mindent meséltek a többiekről. Pl.hogy Jacques Franciaországból költözött ide,mert az apja itt kapott munkát és hogy nem igazán beszél magyarul,meg hogy Andris és Robi kockák és már az általánosban is egy osztályba jártak. Ja és hogy a csendes,alacsony srácot Gábornak hívják,de még nem hallották beszélni. Mondták,hogy van egy okostojás fiú,akit Arnoldnak hívnak,és,hogy úgy ismerem meg,hogy tutira bele van bújva egy könyvbe. Plusz még megtudtam,hogy a mi osztályunk is 12 főből áll és a hiányzó 12. egy lány akit Renátának hívnak,de ennél többet ők se tudtak róla.

A tábor elég jó hangulatban telt. Még Virág is jól el volt. A mi osztályunknál sokkal jobb volt a hangulat,ezért az a-s lányok is inkább velünk lógtak. Az egyik a-s lány név szerint Edina már zavarba ejtően sokat lógott rajtam.Ricsiék ezen nagyon jól szórakoztak,én már kevésbé,de mivel bunkó nem vagyok,ezért nem küldtem el. Rájöttem,hogy sokkal jobb lesz a mi osztályunk,mint a másik. Csak a Neményi ne lenne itt. Egyszerűen már a látványa is irritál. Mindenbe beleokoskodik,érezteti mindenkivel,hogy az ő IQ szintje a magasban szárnyal.

Vasárnap kora délután értünk haza. Nekem még be kellett csomagolnom,mert este indult a gépem átszállással New York-ba. Még látni akartak a szüleim,de ahogy előre sejtettem is,hogy ezt az időt is inkább a hivatásuknak fogják szentelni. Nem is baj,így legalább elköszöntem a haveroktól.