Captured in your web {Spider-Man ff-hun}

27.

Apa nemsokára távozott, Tonynak ment segíteni Saltzman ügyében, Ross és T'Challa pedig valami megbeszélést tartottak telefonon Nick Furyval két helyiséggel odébb, így mondhatni magamra maradtam Peterrel és Harryvel.

Picit kínos volt, nem tagadom. Folyton kétértelmű pillantásokat küldözgettek egymás felé, amiről nem tudtam eldönteni, hogy most épp haragszanak egymásra vagy csak a vicc kedvéért csinálják.

Végül Harry elmosolyodott.

- Na jó, haza kéne mennem - mondta, majd elkezdett az ajtó felé sétálni.

- Várj... miért? - kérdeztem. - Még csak alig jöttél...

De Harry a fejét rázta.

- Késő van már, New York messze van, nekem pedig nagyon fontos dolgom van - felelte, majd az órájára pillantott. - Plusz nem akarok zavarni. Most,  hogy Peter már itt van, gyakorlatilag össze is jött a tervem - csapta össze a tenyerét.

Peter elnevette magát, majd lepacsiztak.

- Jó utat, haver! Vigyázz magadra! - mondta.

- Te is. Aztán csak lazán a dologgal - kacsintott rá, mire Peter zavartan elnézett. Harry felnevetett, aztán felém fordult. - Szia Brooke!

- Várj, megölellek! - mondtam, majd odasiettem hozzá és szorosan átöleltem. - Köszi, hogy jöttél. Jó volt veled dumálni - súgtam a fülébe.

- Majd meg kell ismételnünk valamikor. Csíplek, Brooke, de nagyon! - engedett el vigyorogva. - Szerintetek grumpy cat kienged az ajtón? - kérdezte.

- Grumpy cat? - kérdezte Peter.

Felnevettem.

- Szerintem Rossra gondolt, ő az aki folyton morog. De ez csak álca, mert amúgy nagyon aranyos és természetesen ki fog engedni - mondtam. - Kikísérlek. Te is jössz, Peter? - fordultam a Póksrácom felé, mire az csak megrázta a fejét.

- Nem, nem. Én maradok! - jelentette ki.

Biccentettem, majd Harryvel kisétáltunk a konyhából.

- Várj meg az előszobában, szólok neki - mondtam, mire Harry bólintott. El is indultam egyedül tovább, T'Challa irodájához. Már messziről láttam, hogy az ajtó félig nyitva áll, s igazából nem állt szándékomban hallgatózni, de akaratomon kívül is sikerült. Már felemeltem a kezemet, hogy kopogjak, amikor a következő mondatot hallottam meg:

- Brooklyn sejt bármit is? - ez Fury hangja volt, összetéveszthetetlenül. A kezem természetesen azon perc megállt a levegőben és figyelmesen fülelni kezdtem.

- Nem, uram - válaszolta Ross. 

- Remek, maradjon is így - mondta Fury. - Azt viszont tudniuk kell, hogy ez hatalmas titok. Ne adják tovább senkinek, de főleg a lánynak nem. Azzal, hogy beavattam magukat is, így is rengeteget kockáztattam.

  - Tőlünk biztosan nem fogja megtudni - nyugtatta meg T'Challa.

Leesett az állam és moccanni sem bírtam.

Már ők is...

Hányan tudnak még erről?

Valószínűleg véget érhetett a beszélgetés, ugyanis lépteket hallottam az ajtó felé közeledni. Gyorsan hátra ugrottam egyet, majd úgy tettem, mintha csak most érkeztem volna és akartam volna bekopogni.

- Brooklyn - pislogott meglepetten T'Challa aki akkor lépett ki az ajtón, amikor én már csak fél méterre voltam attól.

- Szia. Ne haragudj, ki kéne nyitni az ajtót, Harry indulna haza - mosolyodtam el, leplezve az előbbi zavaromat és - bár utálom bevallani - dühömet.