Captured in your web {Spider-Man ff-hun}

38.

Éreztem, ahogyan a hideg szellő az arcomba kap és szerte-széjjel kezdi el fújni a hajamat. Még néhány lépcsőfok hátra volt, aztán Peter átsegített valamin, amit én a tető peremének sejtettem és amint felértünk, a vállaimat fogva vezetett tovább.

- Még egy pár lépés és ott leszünk! - mondta, majd valóban néhány lépés után megálltunk.

- Levehetem? - kérdeztem.

- Majd én - mondta lágy hangon, majd bíbelődni kezdett a kendőn lévő csomóval. - Bocsi, egy kicsit izgulok.

Kuncogni kezdtem.

- Nincs miért izgulnod, Parker - válaszoltam. Én sokkal jobban izgultam, mint ő. Elég komolynak hangzott a dolog.

Peter levette a kendőt a szememről, mire láthatóvá vált előttem a tetőtér. Az első dolog viszont, ami szembetűnő volt - már hogy is ne lett volna az, bazi nagy volt és az ember nem is tudott volna elmenni mellette - az egy üres reklámfelületre szőtt pókháló volt, amin a következő kérdés szerepelt: Leszel a partnerem a szalagavatón?

Leesett az állam, amint megláttam a feliratot. Pillanatokig lélegzetvisszatartva bámultam, miközben a mellkasomban a szívem nagyon nagyon hevesen kezdett el dobogni.

- Ööö, hát gondolom már van partnered a szalagavatóra...

- Nem! - szakítottam félbe azonnal.

A tekintetemet ekkor rá emeltem, mire szégyenlősen a cipőjét kezdte el nézegetni, miközben a kezeit tördelte. Elmosolyodtam. Szerettem Peternek ezt a kis, ártatlan oldalát. 

- Uhm... szeretnél... velem menni? - kérdezte, s végre összetalálkozott a tekintetük. Azonnal elöntötte az arcomat a forróság, s zavaromban az egyik tincsemmel kezdtem el babrálni.

- Igen! - mondtam határozottan, majd szélesen elmosolyodtam. - Nagyon szeretnék veled menni, Peter Parker!

Látszott rajta, hogy megkönnyebbült, mivel kifújta a levegőt és egy hatalmas mosoly jelent meg az ajkain. 

- Tudom, hogy ugyanaz a dátum, mint a mi sulinkban, de majd lemondok az én szalagavatómról vagy esetleg ingázunk a kettő között...

- Nem! - emeltem fel a kezemet, ismét félbeszakítva őt. - Az enyémet fogjuk kihagyni - jelentettem ki határozottan, mire meglepetten pislogott rám. - Nem álltam közel érzelmileg soha ehhez a sulihoz, az egyedüli dolog, amiért hálás vagyok az intézménynek az az, hogy megismerhettem Debbiet. A te sulidba megyünk, ez semmi kétség. Ott legalább ismerek embereket, hiszen ott lesz Harry meg MJ és hát azt hiszem, hogy egy bizonyos Nedet is be kellene mutatnod nekem, nemde? - kérdeztem, s észre sem vettem, hogy közben egy lépéssel közelebb kerültem hozzá.

- Igen, mindenképpen - bólintott hevesen. - És ahogy szeretnéd. De biztos vagy benne?

- Ezer százalékban! - biztosítottam róla, majd ismét elnéztem a plakát felé és valójában ekkor tűnt csak fel az a pokróc, ami alája volt terítve, mécsesek vették körül és egy piknikkosár díszelgett a közepén. - Hűha, Parker, mivel készültél még itt? - csóváltam a fejemet, de az igazság az volt, hogy még az előbbinél is izgatott lettem. 

- Oh, igen! - kapott a fejéhez, majd gyengéden a hátamhoz ért és odakísért a pokróchoz. - Tudod, az utóbbi napok fényében gondoltam jót tenne neked egy kis kikapcsolódás és most, hogy apukádékkal is békében vagy megérdemled, hogy ne aggódj semmi másért azon kívül, hogy milyen ruhát veszel fel a szalagavatóra! - mondta nevetve, majd mindketten leültünk a pokrócra.

Zavarban voltam nagyon és irtóra tetszett nekem ez a kis éjszakai piknik, még úgy is, hogy kissé fáztam. Peter előhalászott a kosárból két dobozos limonádét, majd az egyiket átnyújtotta nekem. Elnevettem magam. Ez az ital kétségtelenül örökké a kettőnké marad.