- Imádni fogod Shurit! - bizonygattam Peternek szombat délután, amikor a Central Parkban sétáltunk, a Stark-torony felé igyekezve. Peternek meg kellett látogatnia Tony bácsit valamiféle kutatás kapcsán, én pedig vele tartottam, mert egyrészt a tetős incidens óta nem találkoztunk és nem szerettem volna, hogy azt higgye, emiatt kerülöm, másrészt pedig azért is, mert Tony bácsit is látni akartam.
Már fél órája csak Shuriról meséltem neki, hogy mennyire király meg okos a csaj és közben legalább százszor elmondtam, hogy tisztára olyan, mint Peter, csak női változatban.
- Oké, kössünk egyezséget: én bemutatom neked Nedet, te pedig bemutatod nekem Shurit. Mit szólsz, jó ajánlat?
Vidáman nevettem fel, majd heves bólintásba kezdtem.
- Várj csak, maradj így, gyönyörű a mosolyod és nagyon jók a fényviszonyok meg a háttér is! - hadarta el, majd a nyakában lógó kamerához nyúlt és gyorsan lőtt rólam pár képet.
- Hihetetlenül szuper modell vagy, Brooke! - mondta mosolyogva, majd megmutatta a fotókat, amelyek valóban nagyon jól sikerültek. A héten bukkantam rá egy helyi újságban Peter egyik fotójára és kérdőre is vontam azon nyomban, mire bevallotta, hogy igen, hobbifotós. Mégis hogy a búbánatba volt képes ezt eddig elhallgatni előlem? Bár igaz, a múltkor, amikor a szobájában voltam nekem is leeshetett volna a sok képről a dolog, amit a falára ragasztva tartogatott.
- De a fotós még nálam is jobb! - jegyeztem meg, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára és csak nevettem azon, ahogyan teljesen zavarba jön. Igazából a héten már számtalanszor megfordult a fejemben az, hogy kihívom valahová és bevallom neki, mit érzek, hiszen a bajaim többé-kevésbé elmúltak, de a félelem visszatartott. Igazából nem attól rettegtem, hogy elmondjam neki, hanem arra, hogy mi lesz akkor, ha nem működik majd a dolog közöttünk? Hogy mi van, ha járunk néhány hétig és aztán valami miatt zátonyra fut a kapcsolatunk, kerülni kezdjük egymást, elhidegülünk a másiktól és aztán soha többé nem beszélünk? Ebbe bele sem mertem gondolni.
- Majd átküldöm a fotókat Facebookon - mondta, hogy elrejtse a zavarát, én pedig bólintottam, majd intettem a fejemmel, hogy induljunk tovább és közben témát váltottam azért, hogy eltereljem a figyelmét a pusziról.
Mesélni kezdtem neki azt a történetet, amit korábban Sam is elmondott nekem, arról, hogy apu hogyan ejtette be, majd mentette meg a csatornából az apának szánt eljegyzési gyűrűt. Roppant szórakoztatónak tartotta és csodálkozott is rajta, hogy Amerika Kapitány is tud ügyetlen lenni, én viszont megvédtem apu becsületét azzal, hogy felvilágosítottam Petert arról, hogy élete egyik legnehezebb és legszebb pillanata miatt történt a dolog.
- Hahó, Brooklyn! - hallottam meg, hogy valaki szólít, mire elhallgattam és döbbenten néztem körül. Peter is a hang irányát kereste. Először nem vettem észre az alakot, de aztán integetni kezdett felém, s szinte azonnal leesett, hogy a Thor esküvőjén megismert Lexie Foster mosolygó alakja köszönt rám, aki mellett egy furcsa, feketébe burkolózott alak állt. Azon nyomban elmosolyodtam én is, majd egy szó nélkül kezdtem el a lány felé sétálni, szegény Peternek egy szót sem szólva.
YOU ARE READING
Captured in your web {Spider-Man ff-hun}
FanfictionNem könnyű az élete annak, akinek a szülei híresek. Amerika Kapitány és a Tél Katonájának fogadott lányaként ezt Brooklyn Barnes-Rogers is megtapasztalja, ám egy percig sem bánja. A lány imádja a szüleit és azok baráti társaságát. Amikor betoppan a...